Menedék

A

 Mózesnek elmondott rendelkezések, országépítő feladatok megcselekvése kerül sorra (Józs 20,1-9). Mindent végrehajtanak, amit korábban az Úr mondott. Mózes kapta ezeket a rendelkezéseket, de nem veszítették érvényüket, hanem a letelepedés után valósulnak meg. Az Úr igéje soha nem veszíti érvényét. Amit megmondott, az mindig érvényes, illetve mindig használható. Így figyeljünk mi az Úr szavára, vegyük komolyan az igét, és vigyük át a gyakorlatba mindazt, amit Urunk mondott. Figyeljük meg az Úr Jézust, hogyan élt, mert Ő élte is, amit hirdetett. Az Ő élete minta a számunkra. Mindig az élet mentését tartja szem előtt, mindent, saját életét is ennek rendeli alá, mert nincs fontosabb az életnél. És az életet megtámadta a gonosz, pusztulásba taszítja, ám az Úr Jézus azért jött el, hogy megmentse az embert. A pusztulás felé való taszítás az életmódban is megmutatkozik. Olyan szokások felé terelgeti a sátán az embert, amik által tönkreteszi maga körül az életfeltételeket, másrészt elpusztítja saját magát. Ezt a folyamatot állította meg vagy fordította vissza Jézus azoknál, akik hit által segítséget kértek Tőle. A világ szellemisége ma is a pusztulásunkra törekszik, egy a szempont: minél több haszonra szert tenni, minél több fogyasztásra serkenteni az embereket. Jézus szempontja pedig egy új élet, amely már most harmóniába kerül Istennel és önmagával, és így az Ő dicsőségére él. Ne a világ sodrásának engedjünk, hanem figyeljünk Megváltó Urunkra.

A menedékvárosok kijelölésére kerül sor. Ezek olyan települések, ahová a nem szándékosan embert ölő személyek menekülhetnek. Isten már az Ószövetségben megmutatja irgalmát és kegyelmét. Lehetőséget ad a vérbosszulók előli menekülésre. A gyilkosnak lehetősége a van a kijelölt városokba menni, rajta múlik, ha odamenekül, életben marad és új esélyt kap. Mert ezekben a városokban nem érvényesül a bosszú. Az Úr mindenkinek felkínálja kegyelmét és az újrakezdés lehetőségét. Mi is adjuk meg az esélyt az újrakezdéshez.

Mi már nem menedékvárosokba mehetünk, hanem a kereszthez. Isten Jézus keresztjét adja a mi számunkra. Aki Hozzá menekül, életben marad. Az egyik halálraítélt lator is odamenekült, segítségül hívta, és megtapasztalta az Úr kegyelmét. Isten keres, bárhol vagyunk, felkínálja a kegyelmet, de rajtam múlik, hogy élek-e vele. A kereszt ma is áll, menjünk oda hozzá, bármi terheljen, bármilyen nehéz terhet kelljen is hordozni, mert a kereszt tövében lehull a teher. Ott van megbocsátás, mert Jézus vére eltörli bűneinket. Irányítsuk a megterhelt lelkeket a kereszthez, ott megnyughatnak és új emberré lehetnek. A menedékváros az ítélettől is megment, így ment meg a kereszt is, mivel Jézus magára vette bűneink büntetését. Meneküljünk az Úrhoz. Menj Hozzá most is, minden problémáddal. Az egyetlen jó menekülés a kereszthez való futás.

Pál apostol beszél az Úr Jézus visszajöveteléről, az elragadtatásról és a halottak feltámadásáról, de mindezt úgy teszi, hogy nem mond időpontot (1Thessz 5,1-11). Nem határozza meg ezeknek az eseményeknek a pontos idejét. Miért? Mert ezt csak az Atya tudja. Inkább azokra a jelekre mutat rá, amelyek felismerhetők lesznek, mielőtt mindezek végbemennek. Fontos az ébrenlét, a készenlét, mert váratlanul fog eljönni az a nap. Ezért a tanítványok feladata az állandó készenlét, a várakozás.

Amikor az emberiség biztonságban érzi magát, amikor úgy gondolja, minden rendben van, minden problémát megoldott és Istenre nincs szüksége, akkor jön el a végső romlás. Az ember Isten nélkül soha nem jut el az élet teljes megoldására, soha nem jut el oda, amikor azt mondhatja: békés, boldog világot építettem. A béke és biztonság mindig csak látszat, a fegyverszünetet nevezzük békének, pedig az nem béke, mivel a szívekben jelen van a bűn, és ennek megoldása nélkül nincs béke. A bűnt pedig egyedül Jézus oldotta meg. Csakis az Ő vére törli ki a szívünkből ezt a kódot.

A tanítványok az éberség és a józanság gyermekei, az ő szemük mindig felfelé tekint, szívük pedig örömteli várakozással van tele. Mi a nappal fiai vagyunk, és ez az életvitelünkben is meglátszik. Fontos, hogy felöltsük a hit és szeretet páncélját. Csakis hitben járhatjuk végig a keskeny utat. A fejünkre pedig az üdvösség reménysége nevű sisakot tegyük fel. Nagyon lényeges az üdvbizonyosság: tudom, hogy Krisztusért örök életem van. Van-e üdvbizonyosságom? Vagy azt mondom, nem lehet azt tudni? Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Mindig az igére építsünk, mert csak így lesz a hitünk szilárd.

Isten nem haragra rendelt minket, tehát nem azt akarja, hogy elvesszünk. Ő örök életet, üdvösséget készített számunkra Jézus Krisztus által. Azt akarja, hogy örök életünk legyen. Ennek az életnek a lényege: „Vele együtt éljünk.” Az ember az Istennel való életre lett teremtve. Vele együtt éljünk, akár itt vagyunk a földi világban, akár elmegyünk. Már most élhetünk Vele együtt, és ez a követésben valósul meg. Mindig Vele együtt élek? Együtt vagyok Vele, vagy akciózok, magamban megyek, és ha baj van, csak akkor fordulok Hozzá? Urunk állandó kapcsolatot akar övéivel, egy harmonikus kapcsolatot. Engedjük, hogy ezt kiépítse velünk.

MÉLYEN MEGHAJLOK ÍM SZÍNED ELŐTT

1.  

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe’ mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2.  

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

3.  

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.