Az Úr szava munkálkodik

J

úda törzsének határai kijelölésre kerültek, megvan az Úrtól a kapott terület határa, ahol otthon lehetnek, ami az övék (Józs 15,1-63). Ezen belül kell megélniük hitüket, Istenhez való tartozásukat. A mi életünket Isten országa fogja közre, ennek határain belül élhetünk biztonságban. Mert a határok biztonságot jelentenek, védelmet nyújtanak. Életünkben is szükségesek a határok, kellenek olyan keretek, amikhez lehet igazodni. Isten mindig gondoskodik övéiről, és ezt az igén keresztül nyújtja a számunkra. Az ige az a keret, amin belül biztonságban élhetünk, amin belül kiteljesedhetünk. Ezek a határok megoltalmaznak az ellenségtől is. Egyben jelzik, ha átlépjük a határokat, idegen területre jutunk, és veszélybe kerülünk. Ha elhagytuk Isten országát, ha átléptük az Általa lefektetett élet határait, térjünk vissza.

Már a tegnapi részben hallottunk Kálébről, most a neki járó részről olvasunk. Júda törzse területén belül adott számára részt az Úr. Mégpedig az a terület lett az övé, ahol az Anák-fiak laktak. Ők óriások voltak. Tehát Káléb nem félt, mert az Úrra nézett. Bízott Benne, és szembe mert velük szállni. Mert csak úgy vehette birtokba azt a földet, ha előbb kiűzi onnan az óriásokat. Tehát Káléb nem a könnyebbik végén ragadta meg a problémát, hanem bátran vállalta a legnehezebb területet.  Előttünk is vannak nehéz helyzetek, bevehetetlennek tűnő helyek és szívek - merjük-e vállalni ezeket a helyeket? Isten gyermekei bátran vállalják a nehéz terepet és a nehéz feladatokat is, mert nem magukra néznek, nem saját erejükben bíznak, hanem az Úrra építik tervüket.

Káléb Debír elfoglalójához adta a lányát, aki magának is kér területet apjától. Forrásokat kér, és ez fontos, mert a víz jelenti az életet. Nekünk is szükségünk van forrásra, mert nélküle kiszárad a lényünk. A forrás a lelkünk táplálását jelenti, az élet vizét, amit az igében találunk meg. Az Úr Jézus kínálja számunkra az élet vizét, menjünk hozzá, és nem fogunk szomjazni, kitikkadni. Van-e szomjúság a szívemben? Vágyom-e úgy az Úrral való élő kapcsolatra, mint a szarvas a friss forrásvízre? A forrást az ige biztosítja a számunkra. Amennyiben naponta kézbe vesszük, csillapíthatjuk szomjúságunkat, megújulhatunk általa. Kérjük mi is a forrást, igényeljük az élet vizét, ne engedjük kiszáradni szívünket, és ne is cseréljük le repedezett víztárolókra. Az a csodálatos kiváltságunk van, hogy személyesen felkereshetjük Urunkat, és Ő megelégíti szívünket, eloltja szomjúságunkat.

Pál, amikor visszatekint a Thesszalonikai szolgálatára, hálával teszi (1Thessz 2,13-20). Hálát ad értük Istennek, mert tudja, hogy hogy az Úr megelőzte őt, és megkészítette az ottaniak szívét az ige számára. Isten előkészítette a talajt. A mi munkánk akkor eredményes, ha az Úr előttünk jár, mert csak Ő képes megmunkálni, előkészíteni a szíveket. Az apostol azért hálás, mert Isten beszédeként fogadták azt, amit mondott a számukra. Pozitívan álltak az igehirdetéshez. Ez fontos: hogyan fogadom a hirdetett igét? Én is felismerem, hogy az Isten beszéde? Bizony, sokan csak egy ember hozzájuk intézett szavait hallják. Ez azonban kevés, mert ha csak egy ember beszél, ha csak ő mondja el a véleményét, akkor lehet mérlegelni, sőt, figyelmen kívül hagyhatjuk. Ha azonban az élő Isten szól, akkor nincs mérlegelési lehetőségem, akkor nem hagyhatom figyelmen kívül következmények nélkül. Ha a szent Isten, minden élet Gazdája szól, azt komolyan kell venni. Isten beszédeként fogadom az olvasott és a hirdetett igét? Úgy állok hozzá, hogy ezt az Úr mondja, és nekem szánja? Tehát nem válogatok, nem én döntöm el, mit fogadok el, hanem alázattal kinyitom előtte a szívemet.

Pál nem beléjük beszéli, hogy amit hirdet, az Isten szava, hanem ők maguk is megtapasztalták, mert a befogadott ige munkálkodik bennük. Isten szavában erő van, ebben különbözik az emberi szótól. Az emberi szó csak fülig jut, de szívig nem mehet. Isten szava azonban olyan, mint a kétélű kés, és elhatol lényünk legbelső részéig. Az ige átformálja gondolkodásunkat és egész életünket. Aki befogadja az igét, az maga is megtapasztalja, hogy munkálkodik a szívében. Isten nem végez félmunkát, amit elkezdett, azt befejezi.

Pál számára fontos a gyülekezet, és ha személy szerint nem is tud ott lenni köztük, szív szerint velük van. A Krisztusban való hit áthidalja a távolságokat, mert imádság és ige által is közel kerülhetünk egymáshoz. Krisztusban egyek lehetünk. Azonban ismét látnunk kell, hogy a sátán valóság, és akadályoz. A gonosz mindent megtesz azért, hogy távol tartsa Pált tőlük, mert úgy véli, akkor az Úrtól is elszakíthatja őket. Azonban ez nem így van, mert a mi hitünk nem igehirdetőkhöz, hanem az Úr Jézushoz kötődik. Ő pedig azt ígéri: Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Mt 28,20). Igen, ha Ő ezt ígéri, akkor így is van. Az Ő szeretetétől senki és semmi sem választhat el minket. Az emberi forrásokat távol tarthatja a gonosz, de Krisztust nem, Ő mindig övéivel van, így ma is itt van. Rá mindig számíthatunk.

'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!'

1. 'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!' Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Isten áldásával.