A forrás

A

z Úr napjáról, a Jósafát völgyében történő ítéletről kap látomást a próféta, amelyben a népek megítéltetnek (Jóel 4,18-21). Kozmikus események kísérik e nap történéseit, fölharsan az Úr hangja, megrendülnek az egek és a föld. Félelmetes időszakot vetít előre az Ige, de mindjárt megjelenik a reménység hangja is. De az Úr lesz népének oltalma. Csodálatos ígéret ez, csodálatos ez a "de", mert azt üzeni, hogy a legfélelmetesebb helyzetekben se fussunk máshová oltalmat keresni, hanem hagyatkozzunk az Úrra, mert Ő a népét soha nem hagyja cserben. Ha bízunk Benne, és egyedül Tőle várjuk a segítséget, nem csalódunk. A legtöbbször az a probléma, hogy Isten gyermekei nehezen tudják kivárni, amíg Isten cselekszik. Gyakran elbukunk a próbában, mert mi akarjuk védelmünket bebiztosítani. Úgy véljük, nem állhatunk veszteg és tétlenül, pedig pont akkor éljük át a csodát, ha veszteg maradunk, és nem mi akarunk magunkon segíteni.

Amikor az Úr beavatkozik az életünkbe, nagy dolgok történnek, akkor rádöbbenünk, hogy valóban Ő az Úr. Mert igazi változást csakis Ő tud véghezvinni. Az Úr napja áldást hoz a nép és a Sion számára. Isten jelenléte békességet hoz létre, és a nép szabad lesz, nem fenyegeti többé ellenség. Akinek az életébe bevonul az Úr, ahol Ő veheti át a hatalmat és ülhet a trónon, ott békesség, biztonság lesz. Mi Isten nélkül képtelenek vagyunk ilyen áldásra, ez egyedül az Úrtól jön, az Ő ajándéka.

Forrás fakad az Úr házában - ez a forrás felfakadt, amikor az Úr Jézus eljött és a templomban így szólt: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” (Jn 7,37-38)! Akinek a szíve szomjazik, akit nem elégít meg a világ sok látványossága és szemete, az mehet Jézushoz, mert Ő élő vizet ad. Nagyon lényeges, hogy hittel menjünk, mert aki hisz Őbenne, iszik egy kortyot, az a Lélek csodája által folyóvá dagad. Élő víz folyama fog áradni belőlünk, és bizony erre nagy szükség van. A sok szomjazó lélek számára árasztani kell a megújító élő vizet.

Az Úr tovább beszél a felkészülés fontosságáról, és hangsúlyozza, hogy nem mindenki marad hűséges, nem mindenki tart ki végig (Mt 24,45-51). De mindig lesznek hűségesek, olyanok, mint a hű szolga, aki az ura távollétében is a feladatára koncentrál, és azt teszi, amivel megbízták. Mi is megkaptuk a feladatunkat, mégpedig azt, hogy idejében kiadjuk az eledelt szolgatársainknak. A tanítványok egyformán szolgák, azok is, akik igét hirdetnek, gyülekezetet vezetnek, vagy bármilyen más szolgálatot végeznek. Szolgák vagyunk, a többi hívő pedig szolgatársunk. A leglényegesebb feladat az eledel kiadása, vagyis az Ige hirdetése. Idejében kell tenni, nem később, hanem amikor annak az ideje van. Nem az a lényeg, hogy a világ elvárásainak megfeleljünk, hanem azt  tegyük, ami ránk bízatott. Igazi táplálékot csak a gyülekezet tud adni, mert mi ismerjük az Igét, miránk bízta az Úr. Az Úr haza fog jönni, meg fog érkezni, és boldog, akit táplálékosztás közben talál, akit Igével a kezében talál.

Gondolkodjunk el, vajon miben talál az Úr, amikor megérkezik? Milyen munkában, milyen elfoglaltsággal talál? Azt látja, hogy azt végzem, amivel megbízott, vagy azt, hogy sokféle elfoglaltságom van, de nem azt teszem, amit rám bízott? Sok elfoglaltság között könnyen elsikkad az Ige.

Az Úrtól nagy lehetőséget kaptunk, szolgálhatunk Neki örömmel és hűségesen, de lehetünk gonosz szolgák is, akik visszaélnek a bizalommal. A gonosz szolga úgy véli, késik a Gazda, ezért visszaél szolgálatával, úgy gondolja, azt tehet, amit akar. A maga urának képzeli magát, és elfeledi, egyszer számot kell adni. Mert mindazt, amiben szolgálunk, ahol helyt kell állnunk, az Úrtól kaptuk, semmi sem a miénk, semmivel sem mi rendelkezünk, hanem kaptuk. Mivel kaptuk, lesz elszámolás is.

A gonosz szolga rosszul gondolkodott, nem hála volt a szívében, hogy szolgálhat, hogy képviselheti a Gazdát, hanem inkább úgy gondolta, kihasználja az Úr távollétét. Ma is sokan nem örülnek, ha munkát ajánlanak nekik, nem akarnak újat kezdeni, hanem csak kihasználni a lehetőséget, kihúzni minden hasznot a családból, a segítő szándékú emberekből. Azonban az Úr visszajön és számadásra von. A számadás vége vagy jutalom, vagy ítélet. Rajtunk áll, hogy melyik lesz a miénk. Adja Urunk, hogy szolgálatban találjon, és ne a részegesek asztalánál, ne erőszak alkalmazásában. Isten országában nincs helye a részegeskedésnek, az erőszaknak. Nem mindegy, kikkel ülünk egy asztalhoz. A tanítvány feladata nem az, hogy együtt mulasson a világgal, hanem az, hogy felmutassa a világ számára a szabadulás, az új élet útját.

Jöjj az élet vizéhez

Jöjj az élet vizéhez,

nélküle szomjas a szív.

Átok alól szabadulsz itt,

hű Urad ő, aki hív.

Ref: Jöjj hát siess, jöjj, vár reád:

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás,

Nincs sehol és soha más.

Jöjj megújulni e vízben,

új lesz a hit, szeretet,

Eltűnik itt, ami régi,

kezded az új életet.

Jöjj hát siess…

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked.

Árad az élet belőled,

kútfeje lesz a szíved.

Jöjj hát siess…

Isten áldásával.