J
|
ób beszéde után
Elifáz szólal meg, és ezzel kezdetét veszi a hosszú győzködés, mert nem a szenvedőt
próbálják a barátok megvigasztalni, nem azt keresik, amire ebben a helyzetben
szüksége van (Jób 4,1-21). Ők saját véleményüket akarják Jóbra erőltetni. Így azután nem
csillapodik a fájdalom, nem gyógyul a szív sebe. Elifáz és barátai is gyakran
önmagukban igazságokat fogalmaznak meg, de Jóbnak nem ezekre van szüksége, és
az ő helyzetére nem is igazak. Ne feledjük azonban, hogy mi ismerjük az
előzményeket, de Jób és barátai nem tudták, hogy a sátán kétkedése nyomán hitpróbán megy keresztül ez az ember. Mindebből meg kell látnunk, hogy Isten soha nem alkalmaz sablonokat, mindenkit
személyre szabottan formál. Mi se
próbáljuk igazságainkat egymásra erőltetni, hanem keressük meg, mit akar az Úr
ezzel a szenvedéssel elérni. Ne a miértekre keressük a választ, mert akkor célt
tévesztünk. Mindig azt kérdezzük, mi a célja Istennek az adott problémával, mit
akar rajta keresztül elvégezni az életünkben.
Elifáz beszédéből megtudjuk, hogy Jóbnak nem elméleti hite volt. Számára
az Istennel való kapcsolat életforma volt. Élte is, amit hitt, és ez a hit
irgalmas és szolgáló szívet formált benne. Igyekezett másokat megerősíteni és talpra állítani, hitte, hogy az
Istenbe vetett hit által talpra lehet állni, ha elbuktunk vagy nehéz helyzetbe
kerültünk. Hisszük-e, hogy a Jézusba vetett hitben nagy erő rejlik, hogy általa
talpra állhatunk, újrakezdhetjük az életet? Hit által ott is tovább lehet
menni, ahol mások visszafordulnak.
De azt is látnunk kell, hogy vannak az életben olyan helyzetek és próbák,
amikben a hitünknek segítségre van szüksége. Isten azért adta a gyülekezetet,
hogy ott hitünk által egymást erősítsük. Ezért van szükségünk a közösségre,
egyedül nem lehet hívő életet élni, rá vagyunk utalva mások bizonyságtételére.
Még Pál apostol is azért akart Rómába menni, hogy az ottani keresztyének hite
által megerősödjön. Ő is igényelte mások bizonyságtételét. Mi is merítsünk erőt mások vallomásából,
igemagyarázatából. Nem lehet mindig csak adni, hanem töltekezni is kell. Aki
mindig csak ad, lemerül.
Elifáz egy látomására hivatkozik, amin keresztül meggyőződött az ember
bűnösségéről, arról, hogy Isten előtt nincs egy igaz sem. És ez fontos
felismerés, mert valóban így van, a bűn mindenki szívében jelen van, és nem
azért vagyunk bűnösök, mert bűnt követünk el, hanem pont azért vétkezünk, mert
a bűn jelen van az életünkben. Jób nem azért szenved, mert vétkezett, hanem
azért, mert a gonosz kikérte őt. Jézus a tanítványokat is figyelmeztette, hogy
a sátán kikérte őket, hogy megrostálja a hitüket, de Jézus imádkozott értük. Az
Úr imádságban állt tanítványai mellé, mert mindent nem lehet elkerülni, de
imádságban erőt meríthetünk és támogathatjuk egymást. Az imaháttér fontos.
Eddig Józsefről nem igazán hallottunk, de most kiderül, számára is fontos
Jézus, sőt, bátran meri vállalni az Úrhoz való tartozást Pilátus előtt is (Mt
27,57-66). Nem félti tekintélyét, hírnevét, mert neki Jézus az élet. Így fontos,
hogy eltemethesse. Saját sírját engedi át az Úr számára. Mit tudok átengedni az
Úrnak? Mi az, amiben Jézusért képes vagyok áldozatot hozni? József nem várt másokra,
nem azt nézte, mások mit tesznek, hanem engedte, hogy a Lélek vezesse. Ha a
tanítványok el is menekültek, voltak olyanok, akik merték vállalni a
Jézushoz való tartozást. A hős férfiak sehol, néhány nő tart ki Jézus mellett.
Én hol vagyok, a menekülők, a magukat féltők vagy a Jézust vállalók között?
A főpapok és a farizeusok hallottak Jézus feltámadásra vonatkozó
kijelentéséről, és őrséget kérnek a sír mellé. Nem elgondolkodnak, és
reménykedve várják, hogy feltámadjon, mert ezzel a halál kérdése megoldódik.
Nem, ők nem megoldást akarnak, hanem Isten Fiától megszabadulni. Naivan azt
képzelik, hogy megakadályozhatják Isten munkáját, Jézus feltámadását. Őt a sírba
lehetett tenni, de nem lehet ott tartani, mert Felette nincs hatalmunk.
Jézust nem akadályozni kell, hanem behívni az életünkbe, mert jelenléte
által mi is életre kelhetünk. A bűn általi halálból juthatunk új életre. Jézus
nélkül halottak vagyunk, de szavában élet van, és így általa megelevenedhetünk.
Engedjük, hogy Jézus lénye ma is átjárja életünket, feltörje bilincseinket és
életre segítsen.
Istenre bízom magamat
1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat,
Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? -
mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -
2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát
kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne
csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?
3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram,
te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám
vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.
4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és
rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását,
Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.
5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak,
végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert
az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése