A
|
csata eldőlt, Absolon elesett, Dávid emberei
győzelmet arattak (2Sám 18-19-32). Ez a győzelem azonban nagy veszteséggel
járt. Mert a gonosz célja mindig a pusztítás, azért nem engedi békés
eszközökkel megoldani a problémát, mert ő azt akarja, hogy pusztuljon az ember.
A győzelmi hírt meg kell vinni a királynak, ám Jóáb tudja, hogy ez nem lesz egyszerű
feladat. És így is van, Dávidot nem a győzelem érdekli, hanem Absolon. Kész
lenne megbocsátani a fiának, sőt, azt mondja, inkább ő halt volna meg Absolon
helyett. Szép, hogy a fiát nem tagadja meg, annak hűtlensége ellenére sem, azonban
mint trónörököst el kellene már engedni. Sőt, azt látjuk ebből, hogy Dávid minden
gonoszsága ellenére Absolonban látta az utódját. Talán pont azért fajultak el az események,
mert nem az Urat kérdezte, kinek akarja adni a trónt, kit választ arra, hogy
továbbvigye az áldást.
Így azután Dávid nem a győzelmet látja, hanem csak a fia halálát, és
reménytelenné válik. Isten megmentette és megőrizte őt, ő a kiválasztott és
felkent király, és Dávidnak eszerint kellene alakítania dolgait, az ország
életét. Milyen nehezen tudjuk elengedni
terveinket, vágyainkat, elképzeléseinket, pedig csak úgy lehet teljessé az
örömünk, ha mindezeket elengedjük, és elfogadjuk Isten akaratát. Különösen
nehezen engedjük el elképzeléseinket, amikor ilyen fájdalmakkal jár, mint Dávid
esetében is. Dávid még nem tudja, hogy egy késői utódját szintén megölik, de
harmadnapon feltámad a halottaiból. Az örökkévaló Király, Jézus ma is él. Szent
Lelke által jelen van bennünk és közöttünk. Jelen van és képessé tesz fájdalmas
helyzetek feldolgozására, erőt ad a továbblépésre. Mert Isten gyermeke soha
nem adhatja fel, soha nem rendezkedhet be menekülésre, mert az Úr megígérte,
hogy: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.
Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik
az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem
lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézs 40,29-31). Erre lehet
építeni, ebből erőt meríthetünk legnehezebb, legreménytelenebb pillanatainkban
is, akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy nem bírjuk tovább. Higgyük, hogy az Úr
szava igaz, amit mond, az megtörténik.
Jeruzsálemhez közel tart már a zarándokút, egyre közelebb érnek a szent
városhoz, és egyre nagyobb a feszültség az emberekben (Mt 21,1-11). Érzik, hogy valami fontos esemény fog történni, bár nem tudják, hogy mi is lesz az. De
bennük van az az érzés, hogy erről a napról lesz majd mit mesélni unokáiknak.
Mert nem úgy megy be Jézus Jeruzsálembe, mint korábban, feltűnés nélkül és
gyalogosan, hanem elküldi két tanítványát egy közeli faluba, hogy hozzanak el
egy szamarat a számára. Ha megkérdik, miért teszik, mondják, hogy az Úrnak van
szüksége rá.
A tanítványok elmennek és elhozzák a szamarat - ebben én azt látom, hogy a
szamár tulajdonosának érv az, hogy az Úrnak van szüksége rá. Ha mi lettünk
volna a szamaras gazda helyében, vajon hogyan reagáltunk volna? Úgy, ahogyan ma
is megtesszük, amikor az Úr ügyére kérnek tőlünk, amikor részt kell vennünk a
gyülekezet életében, hozzá kell járulni a templom javításához? Érv-e számunkra,
hogy az Úrnak van szüksége rá? Mert bizony, ma is sok mindent fel akar használni
annak érdekében, hogy mások életébe bevonulhasson.
Megragadó, hogy nem a környék legszebb lovát választja Jézus, hanem egy
egyszerű, teherhordásra használt szamarat. Ezzel jelzi, hogy Ő nem háborút
akar, nem azért jött, hogy erőszakkal döntsön meg hatalmakat, hanem azért, hogy
szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.
Figyeljük meg, mennyire odafigyel Jézus Isten szavára, a prófétai szóra,
mindent aszerint cselekszik, ahogyan Isten kijelentette prófétái által. Így azután
könnyű lesz felismerni, hogy valóban Ő a Krisztus, az élő Isten Fia.
Az is megragadott, hogy a szamár, amely nem volt ahhoz szokva, hogy a
hátára üljenek, nem dobta le Jézust. A szamár is felismerte, hogy Gazdáját
viszi, és örömmel tette. Bár lennénk mi is ilyen örömmondó békekövetek. Mert az
Úr a mi életünk által szeretne mások életébe bevonulni.
Itt csúcsosodik ki Jézus félreértése, mert a körülötte levők harcos
Messiást várnak, úgy vélik, pár pillanat és felszabadul Izráel a római uralom
alól. Ezt fejezi ki kiáltásuk, amikor ezt harsogják: „Hozsánna a Dávid
fiának!”. Ez a kifejezés azt jelenti: ments meg, szabadíts meg. És Jézus
valóban Szabadító, de nem Rómától, hanem a bennünk lévő bűntől szabadít meg.
Nem a könnyebbik megoldást kínálja, hanem a nehezebbiket. Mert egy rendszert
megdönteni könnyebb, mint egy ember szívét és életét megváltoztatni, pedig erre
van szükség. Csak a megtérés visz előre, a külső keretek megváltoztatása nem
hoz igazi változást, megújulást. Jézusnak azonban van hatalma az életünket újjá
formálni.
Amikor beérkezik a városba, felteszik a kérdést: Kicsoda ez? És ma is ez
a legfontosabb kérdésünk. Kicsoda a Jeruzsálembe szamárháton bevonuló Jézus?
Boldog, aki hittel mondja azt, amit Péter is megvallott: Te vagy a Krisztus,
az élő Isten Fia. Te mit válaszolsz a kérdésre?
Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed
1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod
közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni
el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket;
Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked.
Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!
3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda
szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess
odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd
lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy
örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív
előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy
örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése