Csak Jézus segíthet rajtunk

A

 vigasztalni indult barátok némák, egy hét telik el szótlanul, nem képesek erősíteni a szenvedőt, nem tudnak bátorítót mondani (Jób 3,1-26). Csődöt mondtak. Vizsgáljuk meg magunkat, a hitünket, nem vallunk-e mi is csődöt, amikor a mellettünk levőnek támaszra és segítségre lenne szüksége. Miért vagyunk tehetetlenek, amikor szenvedőt látunk? Talán mi is csak addig hiszünk, amíg minden rendben van, de amikor nehézzé válik az élet, jönnek a problémák, mi sem találunk vigaszt, nekünk sem erőforrás a Szentírás? Mert csak az tud vigasztalni és erősíteni, akinek magának is erőforrás a mindennapokban az Ige. Aki maga sem ott találja meg békességét, az képtelen mást megbékéltetni, mert a békesség forrása az Úr.

A tehetetlen barátok közt Jób szólal meg elsőnek, felszakad szívéből a sok és mély szenvedés, nem rendül meg hitében, nem fordul el az Úrtól, hanem csak felfakad fájdalma, kiönti szívét az Úr előtt. S amíg feltárul szíve fájdalma és keserűsége, addig lénye tisztul. Ne feledjük el, hogy az emberek közül senki nem áll mellette, felesége a halált ajánlotta számára, ahelyett, hogy az Úr közelébe segítette volna, és közben igyekezett volna férje fájdalmát megérteni. A feleség teljesen önmagára koncentrált, csak a saját veszteségeit látta, és nem ismerte fel, hogy ebben a helyzetben összetartásra, közös hitre és imádságra van szükség. Felismerjük-e a nehéz helyzetekben az összetartás és a közös hit erejét, illetve a közös imádság megújító hatalmát? Sokat jelent, amikor egy férj és feleség egy irányba tart, az Úr felé, és együtt keresik az Igéből a választ mindarra, amit nem értenek, és nem egymást vádolják. 

Jób úgy látja ebben a pillanatban, hogy jobb lett volna meg sem születnie, mert ő még nem tudja, amit Pál apostol így ír: „sok nyomorúságon át kell az Isten országába bemennünk” (Apcsel 14,22). Most tapasztalja meg, hogy a hívőt is érheti tragédia, rá is jöhetnek rossz napok. Jób tanulgatja mindezt, és közben hite erősödik, mert a szenvedés által az Úr erősíti és formálja belső emberünket. Mi is engedjük, hogy formáljon az Úr, vegyük kézbe a szenvedést, a kudarcot, és Isten Szentlelke által hozzunk ki belőle jót. A sátán rosszat akar mindennel elérni az életünkben, de Isten jóra tudja a rosszat is fordítani, ahogyan József életében is nyomon követhettük ezt.

Jób a halált várja, de úgy látja nem jön, vagyis nem tud meghalni. Ez nem véletlenül van, a halál azért kerüli még el, mert Istennek továbbra is terve van vele, ha ő még ezt nem is látja. Sokan azért nem halnak meg és szenvednek tovább, mert így még időt kapnak életük rendezésére, a megtérésre. Mert nem lényegtelen, hogyan halunk meg. És Isten azt szeretné, hogy életre jussunk halálunk után, ehhez azonban meg kell látnunk kegyelemre szoruló, bűnös voltunkat, és azt, hogy Jézus keresztjénél van a felszabadulás. Mi szenvedésmentes életre vágyunk, és ugyanígy szenvedés nélküli halálra is. Azonban nem kell félnünk a szenvedéstől sem, mert ez is eszköz az Úr kezében. Sokakat a betegség, a fájdalom sodort az Úr közelébe, gyötrelmeik közepette kezdték el keresni az Urat. Miért van ez így? Mert sokan a jólét idején nem keresik Istent, úgy gondolják, megvan mindenük, és nincs szükségük semmire, de a szenvedés vagy életösszeomlás idején rájönnek, Isten nélkül képtelenek megoldani az életüket, és így Hozzá folyamodnak. Forduljunk mi is az Úrhoz, hívjuk segítségül nevét.

Hat órától kilenc óráig sötétség volt a földön, ami azt fejezi ki, hogy ez az emberiség legsötétebb pillanata, hiszen annál lentebb nincs, amikor a számára elküldött Megmentőt keresztre feszíti (Mt 27,45-56). Isten segítséget küldött az elveszett, a problémáit megoldani képtelen ember számára, és ő elutasítja a megoldást. Egyben prófécia is ez, mert azt üzeni, hogy amíg valaki fel nem ismeri Jézus Krisztusban élete megváltóját, addig sötétségben lesz. Jézus a világ világossága, és ha beengedjük a szívünkbe, világossághoz jutunk. És ez igaz az emberiségre is, csak akkor talál problémáira megoldást, ha felismeri és elfogadja, hogy a jézusi keskeny út az egyetlen megoldás, és hajlandó lesz járni rajta. Meg kell látni, hogy rajtunk csak Isten segíthet, és végre alázattal, bűnbánattal Hozzá kell/ene/ kiáltani.

A borzalmas szenvedés közepette is Istenhez fordul az Úr Jézus. Hozzá kiált, és az Ő kezébe helyezi lelkét. Ezzel megmutatja számunkra, hogy borzalmas kínok közepette is lehet imádkozni, lehet Istenhez fordulni. Csodálatosan élte meg földi életét, minden lépése Istenre mutató jelzés. Nemcsak másokat tanított, hanem maga is megélte tanításait, egészen haláláig.

Jézus halálakor a templom kárpitja kettéhasadt, ezzel megnyílt az út a szentek szentjébe, Isten közelébe. Az a hely vált szabaddá, ahová a főpap is csak egy évben egyszer léphetett be. Jézus halála által megnyílt számunkra az út Isten felé. Mindaz, ami eddig elválasztott minket tőle, Jézus halála által eltűnt az útból. Mindegy, melyik néphez tartozunk, milyen távolra kerültünk, és milyen bűn torzította el az életünket, Jézus által szabaddá vált az út. Minden bűneit bánó ember jöhet, van remény a számára, Krisztusban bűnbocsánatot és új életlehetőséget nyerünk.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.