Jóel prófétai üzenete a múlt eseményén keresztül tekint előre, a sáskajárás pusztítása egy eljövendő nagy birodalom pusztítását vetíti előre (Jóel 2,1-11). A jelen történésein keresztül Isten felráz, bűnbánatra indít, és rá akar döbbenteni, hogy letértünk a keskeny útról. Ez a rádöbbentés egyben arra is figyelmeztet, hogy ha nem vesszük komolyan az Úr szavát, nem igazítjuk Igéjéhez az életünket, és nem járunk az Ő útján, még komolyabb ítélet jön. Az a szomorú, hogy semmi nem használ, hiába a figyelmeztetések, hiába szól az Ige, nem igazán változtatjuk meg életutunkat. Minden marad a régiben, és ha marad, akkor Isten ismét megengedi a katasztrófát, a tragédiát, akkor újra odaadja népét egy idegen birodalom hatalmának.
Ha az egész szakaszra figyelünk, azt látjuk, hogy a Jóel kora óta eltelt több évezred alatt sem változott meg az ember. Továbbra sem az Ige a lámpása, hanem teljes mértékben a tudományra épít, mivel azonban az ember szíve változatlanul gonosz, a tudomány vívmányai sok esetben a gonosz eszközévé válnak. Minden találmány a hadiiparban köt ki, és a fegyvergyártást viszi előre. Egyre modernebb és így egyre pusztítóbb fegyverekkel rendelkezik az emberiség. Ezek a sorok félelmetesen írják le a fegyverek, a haditechnika fejlődését és az ember pusztító vágyát. Hiába telt el több mint kétezer esztendő, még mindig nem a názáreti Jézus szavai irányítanak, nem az Ő indulata mozgat bennünket.
A próféta rámutat, hogy a háborúk és a természeti katasztrófák idején is megfújják a kürtöket, hogy figyelmeztessék az embereket a veszélyre. A próféta és minden hívő ember ilyen kürtös, nem mehetünk el a világ nyomorúságai mellett szó nélkül. Nem mondhatjuk, nekünk semmi közünk hozzá, hiszen minden csapás érint minket is, gyermekeinket és mindazokat, akikkel együtt járjuk az élet útját. Az Úr tanítványa nem lehet közömbös, meg kell fújni a trombitát, figyelmeztetni kell, sőt, már nem csak figyelmeztethetünk, hanem jó hírt is közölhetünk az emberekkel. Eljött világunkba a Szabadító, Aki a bűn láncait leoldja rólunk, kegyelme által megváltozhatunk, új emberré lehetünk, és másfajta élettel járulhatunk hozzá a társadalom mindennapjaihoz. Mi belekürtölhetjük a világba, hogy van más lehetőség, van más út, mint amit a világ mutat, van megbékélés, lehet megbocsátani, sőt, el lehet menni a második mérföldre is. Jézus Krisztus képessé tesz, hogy ne visszavágjunk, ne fegyverrel, erő alkalmazásával oldjuk meg a konfliktusokat, hanem tartsuk oda a másik orcánkat is. Ez magunktól nem, de Jézus Krisztus által lehetséges, lehetségessé válik azt tenni, amit mi is szeretnénk, hogy velünk tegyenek az emberek. Jézus Krisztus alázatát követve, keresztünket felvéve megváltozhat a világ. Mert a változás nem erőszakkal megy végbe, hanem a Lélek munkája által a szívben.
Azonban, ha nem akarjuk az Úr útját járni, és úgy gondoljuk, nekünk Istenre sincs szükségünk, mindent megoldunk mi, szembetaláljuk magunkat az Úr napjával. A próféta olyan félelmetesnek látja, hogy felkiált: ki állhat meg azon a napon? Amikor eljön az Úr napja, minden megrendül, kozmikus események mennek végbe, és a gőgös embernek rá kell döbbennie, hogy ő sem tehet meg mindet. Isten számadásra vonja. Ki állhat meg? Csak az, akinek az élete el van rejtve a Krisztusban. Az igazi megoldás a Krisztusban elrejtettség, amikor bűneimet felismerve bocsánatáért könyörgöm. Kérjük: Uram, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Aki megvallja bűneit, átéli, hogy megigazulva megy el, mert Jézusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
Bizony, közel van az Úr napja, mondja a próféta, és mennyire nyugodtan vagyunk. Ő azt mondja, közel van, pedig mi még közelebb kerültünk, mégis azt mondjuk, messze van az még, sőt, sokan úgy vélik, mivel eddig még nem jött vissza az Úr, nem is fog. A közmondás is azt mondja: ami késik, az nem múlik. Mert nem késik az Úr az ígérettel, amint egyes gondolják, írja Péter apostol, hanem türelmesen vár, mert azt akarja, hogy az emberek megtérjenek és éljenek.
A nép vallási vezetőit vakoknak és vak vezetőknek nevezi az Úr, és ez döbbenetes (Mt 23,16-22). Nekik kellene irányt mutatni az emberek számára, ám mivel vakok, veszélybe sodorják a rájuk bízottakat is. Csak az vezérli őket, hogy jól megéljenek hivatásukból, így azután mindig azt mondják, amit hallani szeretnének az emberek. De mi hogyan is vagyunk? Merjük-e mindig vállalni a hamisítatlan Igét, vagy mi is arra törekszünk, hogy az emberek szája íze szerint beszéljünk? Ezzel azonban ártunk nekik, mert nem látják a veszélyt, és bajba kerülnek. Ráadásul az üdvösségükről is szó van. Tehát a gyülekezet nem egy a sok közösségi hely közül, ahol a jelenlévők jól érezhetik magukat, és tartalmasan tölthetnek el egy órát, nem, itt örök életről és örök halálról van szó. A gyülekezetnek kell bizonyságot tenni az örök életről, amely Jézus Krisztusban nyerhető el.
Az üdvösség nem emberi kritériumok alapján jár, itt nem a megjelenésen, a tetteken vagy az anyagi helyzeten van a hangsúly. Az üdvösséget nem lehet megvenni, csak elfogadni. Ezért fontos, hogy a gyülekezet rádöbbentse az istentiszteleten jelen lévőket bűneikre, mert az örök élet nem szerezhető meg, és nem is lehet kiérdemelni. A gazdag ifjú kegyes élete ellenére is felismerte, hogy van még benne fogyatkozás. Hiába ismerik el az érdemeit kortársai, Isten előtt mindez kevés. Mire van szükség? Jézus megismerésére, és arra, hogy elinduljunk követni Őt. Ehhez azonban mindent magunk mögött kell hagyni, bűneinket és érdemeinket, értékeinket, és csak Őbenne bízni.
Az írástudók és a farizeusok az aranyra és az ajándékra fordítottak nagy figyelmet. Mindezt azért, mert megvesztegethetők voltak. Nem Isten jelenlétét hangsúlyozták, pedig az a lényeg. Igen, mindenkor a jelenlévő Istenre kell figyelni, nem az ajándékainkra, mert Ő nem befolyásolható. A gyülekezetben is a jelenlévő Megváltóra figyeljünk, ne a külsőségekre, ne arra, mi mit tettünk, ha-nem, hogy mit tett értünk az Úr. Az a legfontosabb, hogy Ő az életét adta értünk.
Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem
1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.
2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.
3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!
4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.
5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.
6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése