J
|
ób egy
szempillantás alatt mindenét elvesztette, de nem tagadta meg Istenét, hanem
elfogadta mindezt a kezéből (Jób 2,1-13). A veszteséget is elfogadja, és hálát
ad azért, hogy eddig élvezhette Isten áldását, ajándékait. Nem a veszteségre
tekint, nem zuhan össze, hanem Istenre néz és hálás, mert tudja, nem érdemelte,
amije volt, hanem kegyelemből kapta. Aki felismeri, hogy mindent kapott, az el
is képes engedni a földi dolgokat. Jób kiállta a próbát, és rámutatott, nemcsak
addig szereti Istent, amíg minden rendben van az életében, hanem továbbra is
kitart Mellette és bízik Benne.
Azonban a sátánnak ez nem elég - nem, mert ő nem próba alá akarja vetni az
embert, hanem testileg és lelkileg teljesen tönkretenni. Ezért nem elégszik meg
ennyivel, hanem tovább gyötri Jóbot. A sátán soha nem áll meg, mindig tovább
megy, mert tönkre akarja zúzni a hitünket és szembe akar fordítani Istennel.
Sátán tudja, hogy az ember élete az Istennel való kapcsolatból fakad, ha ez megszakad, a pusztulás, a halál veszi át felette az irányítást.
Ismét Isten előtt látjuk, aki meglátja és értékeli Jób állhatatosságát.
Sátán azonban mindezt nem értékeli, nem hiszi, és azt mondja, ha az élete
veszélybe kerül, ha nagy szenvedéssel kell szembenéznie, akkor meg fogja
tagadni Istenét. Sátán a szenvedés
erejére építi munkáját, a test szenvedésére. Ha az értékek elvesztése, a
tragédia nem roppantotta össze, majd a szenvedés, a mindennapi fájdalmak Isten
ellen hangolják. A gonosz tudja, hogy nehezen tűrjük a fájdalmat, a szenvedést, és
igyekszik általa elégedetlenné, zúgolódóvá alakítani a hívőket is. Jó nekünk az Úr Jézusra figyelni, akit a
szenvedés sem fordított Isten ellen, a kereszten is végig kapcsolatban állt
Vele, sőt, a kezébe tette le a lelkét. Pál apostol a fogság gyötrelmei közepette
fogalmazza meg ezt a vallomást: "Mindenre van erőm a Krisztusban, Aki engem
megerősít" (Fil 4,13). Mi már ismerjük Isten Krisztusban rendelkezésünkre bocsátott
erőforrását, csatlakozzunk Rá, és a nehéz pillanatokban is tovább tudunk lépni,
el tudjuk hordozni a helyzetet. Hidd ma is, hogy Ő megerősít, csak menj Hozzá mindazzal,
ami éppen terhel. Nem kell csüggedni, mert az Úr megerősít, vagyis képessé tesz
a folytatásra, az újrakezdésre, a talpra állásra. Jézussal mindenre van erő, ne hagyjuk el magunkat, hanem kapaszkodjunk
bele az Igébe. Ha úgy is érzed, nincs erőd, Neki van, és építs erre.
Jóbot ezek után nagy fájdalommal járó betegség támadta meg. Egyre
gyengült, a fájdalmak pedig erősödtek. Akkor nem léteztek olyan fájdalomcsillapítók,
mint ma. És nem tudták úgy ellátni a sebeit sem. Azonban nem a test szenvedése
jelentette számára a legnagyobb fájdalmat, hanem az, hogy felesége nem tudott
mellette lenni, nem tudta vigasztalni, erősíteni. A felesége csak addig
látta értelmesnek az életet, amíg mindene megvolt. Nem tudta az eddigi jólétet
elengedni, nem látta Istent. A házasságban fontos, hogy tudjuk egymást
erősíteni, igyekezzünk megérteni a bajban, a szenvedésben is társunkat. Az igazi
kapcsolat lelki, nem csupán anyagi, és a nehéz helyzetekben a lelki kapocs ad
erőt, segít át a holtponton.
Jób azonban megerősödik hitében, és csodálatos vallomást tesz. "Ha a jót
elfogadtuk" - ezzel rámutat, hogy amíg áldásban volt részük, nem zúgolódtak, hogy
miért kapják, nem érdemlik, akkor a rosszat is el kell fogadni. A jót gyakran
természetesnek vesszük, úgy gondoljuk, az nekünk jár, és nem vesszük észre, nem
él mindenki ezen a szinten. Ma is vannak éhezők, nyomorgók, hajléktalanok,
tehát egyáltalán nem természetes, hogy nekünk mindenünk megvan. Nem
természetes, hogy ma lehet tanulni, képezni magunkat, mindez Isten kegyelme,
legyünk hálásak a lehetőségekért.
A barátok, amikor meglátogatják Jóbot, megrendülnek és egy hétig szólni
sem tudnak, csak ülnek mellette némán. Tudnak hallgatni és együtt lenni vele,
mert van, amikor arra van szükség, hogy szavak nélkül legyünk a másikkal, a szenvedővel.
Tudunk-e így a másikkal lenni?
Jézus elindul a kereszttel a Golgotára, megy értem és érted, megy, hogy
megmentsen (Mt 27,31-44). Boruljunk le Előtte, és dicsőítsük Őt, mert mi
menekülünk a legkisebb fájdalom és szenvedés elől is, Ő pedig szembemegy vele.
Ő vállalja értünk a szenvedést, a halált. Mi el szeretnénk kerülni a meghalást,
Ő pedig meghal azért, hogy mi élhessünk.
A kereszt felé vezető úton egyszer csak feltűnik Cirénei Simon. Ő
mondhatná, hogy rosszkor volt rossz helyen, mert amikor Jézus nem bírja tovább
vinni keresztjét, a katonák szeme megakad rajta, és kényszerítik, hogy ő vigye
tovább. Ő úgy vélte, semmi köze ehhez az ügyhöz, legszívesebben kimaradt volna
belőle, de nem tehet mást, vinnie kell. És ebben a be nem tervezett keresztcipelésben lelke átalakul, Jézus
lénye megérinti, és majd később a tanítványok közt találjuk, sőt, a fiai ismertek
lesznek az első gyülekezetekben. Gyakran az előre be nem tervezett események
által közelít felénk az Úr. Ha ezt elfogadjuk, és nem zúgolódunk ellene, átéljük
a csodát, találkozunk a Megváltóval, és átalakul a lényünk.
Még a kereszten is gyötrik Jézust, a gonosz sehol nem hagy Neki
nyugalmat, ruháit elosztják a katonák, az arra járók pedig szidalmazzák. Az
emberiség mélypontja ez, nem segítségül hívja Teremtőjét, hanem megalázza. Nem
akar az ember szembenézni önmagával, és meglátni, milyen mélységekbe süllyed
Isten nélkül. Ebből az állapotából csak Jézus tudja kiemelni őt. Egyetlen
esélyünk a felemelkedésre, az igazi változásra Jézus. Bár meglátnánk és alázattal,
bűnbánattal Hozzá fordulnánk. Ha Jézust megvetjük, senki nem segíthet rajtunk,
embertelenné válunk. Ne csodálkozzunk a rengeteg szenvedésen, gyilkosságon,
háborún, mert mit is várhatunk attól az embertől, aki az Isten Fiát,
Megváltóját megöli? Hogyan tudnánk a másik embert szeretni, megbecsülni,
oltalmazni, ha Isten Fiát halálra adtuk? Ahhoz, hogy más legyen az élet,
másképp viszonyuljunk egymáshoz, meg kellene látni vétkünket, és úgy kiáltani
fel, mint az a háromezer ember pünkösdkor: „Amit hallottak, szíven találta
őket, és azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit cselekedjünk,
atyámfiai, férfiak?” A válasz sem lehet más és hatásosabb, mint akkor: „Térjetek
meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek
bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát” (ApCsel 2,37-38).
Örök élet reggele
1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk
te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.
2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely
kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.
3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el
Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.
4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos
völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése