Immánuel: Késő bánat

ülönleges védelem alatt áll Isten népe - mind az ószövetségi, mind az újszövetségi (Jóel 4,1-7). Természetesen ez nem azt jelenti, hogy semmi baj nem éri őket földi vándorlásuk során. Mert hívőnek lenni nem azt jelenti, hogy minden elkerül minket, hiszen Isten nem kivesz ebből a világból, hanem megőriz a gonosztól. Viszont közben az élet viharai minket is érnek, nem kerülnek el a bajok, jönnek betegségek, minket is érintenek az időjárás hatásai, a különféle politikai döntések. Azonban Isten nem felejti el, miként bánnak népével, és egykor számon fogja kérni. Izráel életében többször látjuk, hogy amiért nem térnek meg, Isten megengedi, hogy egy idegen nép megtámadja, leigázza és fogságra vigye őket. De ezeknek a népeknek el kell majd számolniuk azzal, ahogyan bántak, ahogyan viszonyultak Isten gyermekeihez. Mert lehet, hogy Isten ítéletét hajtják végre, de a kegyetlenkedést számon kéri az Úr.

A mai rész pont arról beszél, hogy majd eljön a népek megítélésének ideje, Isten perbe száll velük, amiért népét szétszórták. Minden tettünknek van következménye, és vállalnunk kell értük a felelősséget. Isten nagyon komolyan veszi azt, ahogyan Izráel népéhez viszonyulunk. Ez az ítélet akkor következik be, amikor az Úr visszahozza Jeruzsálem és Júda foglyait. Igen, az Úr nem feledkezik meg róluk, és amikor a népek azt gondolják, soha többé nem lesz Izráel országa, Isten cselekszik. Így vitte haza a második világháború után övéit. Még nincs mindenki otthon, de folyamatos az összegyűjtés.

Azonban az Úr így figyel oda újszövetségi népére, mostani gyermekeire is, nem feledkezik meg rólunk sem. Gondja van övéire az Úrnak, és ez csodálatos.

A Jósáfát völgyében kell majd számot adnia a népeknek az Úr előtt tetteikkel. El kell számolni azzal, hogy Isten birtokát elvették, és azzal is, ahogyan a foglyokkal bántak. Látjuk, nem volt érték számukra az emberek élete. Áruba bocsátották a gyermekeket azért, hogy élvezeteiket folytathassák. Hogyan viszonyulunk a gyermekekhez, a másik emberhez? Értékek-e a számunkra, vagy csak árucikket látunk bennük? Isten ajándékai számunkra a gyermekek, megteszünk-e mindent, hogy megismerjék Isten szeretetét, vagy csak a magunk céljainak elérésére használjuk fel őket? Azt kell keresnünk, hogy az Úrnak mi a terve a gyermekekkel, és nem saját vágyaink megvalósítására használni fel őket. Sokan saját megvalósítatlan álmaikat gyermekeik révén akarják elérni. Ami nekik nem sikerült, azt velük akarják megvalósítani. Azonban Istennek mindenki számára, így a gyermekeink számára is saját tervei vannak, nekik kell megkeresni, mi a terve az Úrnak. Jó, ha idejében el tudják mondani: tudom, az Úrnak terve van velem. Óriási dolog, ha ezt felismerjük, elfogadjuk és belesimulunk.

Jézus tanítványainak mindenkor az Úrra kell figyelniük, ne engedjük, hogy bármi is elvonja az evangéliumról, Isten országáról a figyelmünket (Mt 24,23-44). Ne engedjük megtéveszteni magunkat, mert lesznek hamis krisztusok. És ez a lényeg: lesznek. Vagyis lesznek olyan tanítók, akik meg akarják téveszteni, félre akarják vezetni még a választottakat is. De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, mert Jézus hozzáteszi: ha lehet. Megtévesztenek, ha lehet. De ne lehessen, mert a juhoknak meg kell ismerni a pásztor hangját, felismerik, ha a béres akarja őket hívogatni. De vajon mi felismerjük-e a hamis hangot? A felismerés az Igén alapszik, aki jól ismeri Isten szavát, meg fogja ismerni a hamis krisztusok hangját, és elutasítja őket, bármilyen szépen és hízelkedőn beszélnek is.

Jézus mostani beszédéből azt is megtudhatjuk, hogy csodák, jelek mindig lesznek, de nem minden jel és csoda fog Istentől származni. A hamis krisztusok kedvenc eszköze lesz a csoda, a gyógyulások, hiszen a legtöbb ember az egészségén nem lát túl, és azért mindent megtesz. Valaki mondta, hogy az emberek addig gyűjtik a pénzt, amíg rá nem megy az egészségük, aztán pedig az egészségükért odaadják a vagyonukat. Milyen jó, hogy nekünk nem kell ezt az utat bejárni, hanem rábízhatjuk az egészségünket, anyagi helyzetünket is az Úrra, másrészt tudjuk, hogy az élet nem egyenlő ezzel a néhány évtizeddel. A tanítványok útja az örök életbe vezet Krisztus által.

Jézus visszajövetelének időpontját csak az Atya ismeri, de kaptunk jeleket, amelyek éberen tarthatnak minket. Legyünk készen mindenkor, és így várjuk az Urat, mert egyszer csak feltűnik a jele az égen, meg fog jelenni. Sokan akkor szembesülnek majd azzal, hogy a názáreti Jézus, Akit elvetettek, a Krisztus, az Isten fia. Sokan sírni is fognak, de ez már késő bánat. Most kell sírni bűneink fölött, most lehet még odaborulni Urunk lábai elé, és kérni bocsánatát. Földi életünk azért adatik, hogy amíg tart, rendezzük kapcsolatunkat Istennel.

Azonban Jézus a Noé idejében élt emberekhez hasonlítja ezt a korszakot. Ahogyan akkor zajlott az élet, és a mindennapi tennivalók lefoglalták az embereket, így lesz Jézus visszajövetele előtt. Belemerülnek az emberek a mindennapi élet gondjaiba és élvezeteibe, és Isten dolgaiból semmit sem vesznek észre. A világ dolgairól, a bulváreseményekről mindent tudnak, de Isten munkájából, a jelekből semmit sem vesznek észre. De vajon én észreveszem-e, hogy egyre közelebb van már ez az idő? Készülök-e és várom-e az Urat? Mivel nem tudjuk a pontos időt, legyünk készen, hogy ne érjen váratlanul az az óra, és ne maradjunk itt. Ne szunnyadjunk, hanem legyünk mindig éberek, ne gondoljuk azt, amit a világ, hogy most már mindig így megy tovább az élet, hanem legyünk felkészülve a változásokra. Legyünk felkészülve Urunk érkezésére, ne engedjük, hogy szívünk a világ kincseihez kötődjön, hanem legyünk készek mindent elengedni, és menni az Úrral, amikor jön. Legyünk készek, ne mondjuk, még nem alkalmas, hanem menjünk, ha hív - most is, és majd akkor is.

TUDOM, AZ ÚRNAK TERVE VAN VELEM

Tudom, az Úrnak terve van velem! /2x