Ne csapj oda!

J

ónás könyvét követően ismét Ninive kerül látókörünkbe, Náhum próféta látomását olvashatjuk, amely e nagyváros ítéletéről szól (Náh 1,1-14). Náhum neve azt jelenti, vigasztalás, mert a Ninive felett elhangzó ítélet Isten népen számára vigasztalást jelent. Azt üzeni, hogy megszűnik a fenyegetés, és Isten népe biztonságban élhet, és egyedül az Úr szolgálatára, az Isten szerinti életre kell koncentrálnia. Az Úr a legnehezebb időkben sem feledkezik meg népéről, és vigasztalást küld számukra. A próféta megjelenése a vigasztalás, mert jelzi, hogy az Úr törődik velük és van számukra üzenete. Isten szava mindig vigasztalást és reménységet jelent. Hála Neki, hogy ma is élhetünk az Igével, ma is hallhatjuk szavát.

A próféta elmondja, hogy féltőn, Károli szerint buzgón szerető Isten az Úr. Szeretete lénye mélyéről tör fel, mert Ő maga a szeretet. Ezért félti a népét, szeretetből fenyíti őket, és szeretetből tesz meg értük mindent, azért, hogy el ne vesszenek. Mai gyermekeit is félti az Úr a világ és a gonosz hatásától, és mindent megtesz, hogy el ne sodródjunk, mindent megad, hogy szilárdan meg tudjunk állni a legnehezebb időkben is. 

Hosszútűrő az Úr, ez csodálatos üzenet, az életünk is ezt támasztja alá, hosszan tűr, ezért van esélye és lehetősége még korunk emberének és így nekünk is. Hosszútűrése tette lehetővé, hogy mi is megismerhessük a kereszt titkát, a drága kegyelmet. Ennek a hosszútűrésnek vagy türelemnek a mi életünkben is meg kéne jelenni. Mivel mi az Urat képviseljük, akkor lesz hiteles a bizonyságtételünk, ha a mi életünkben is megjelennek azok a vonások, amik Istent jellemzik. Azonban gyakran inkább a türelmetlenség és az idegesség jellemző ránk. Hányszor inkább a dühös és sértődött Jónásra hasonlítunk, aki egyáltalán nincs türelemmel és azonnal mindenkit eltörölne.

Azért szól ismét az ítélet Ninive ellen, mert bár Jónás kemény prédikációjára megtértek, de a következő generáció nem vitte tovább az ébredést, hanem letértek a bűnbánat, a megtérés útjáról. Mert az ébredést tovább kell vinni, át kell adni a következő nemzedék számára, mint a stafétát. Mit adunk tovább, az új élet stafétáját vagy a bálványimádást?

Mennyi pozitívumot tud elmondani Náhum Istenről: féltőn szerető, hosszútűrő, jó és menedék. Én hogyan ismerem? Mennyi jót és pozitív jelzőt tudok elmondani Istenről és a mellettem levőkről? Náhum látja, hogy Isten jó, így ismerte meg Őt. Nemcsak mondja, hanem így is ismeri - én hogyan ismerem? Sőt, menedék, erősség a számára, olyan, mint Akihez bármikor oda lehet menni, és jelenlétében oltalmat lehet találni. Az igazi menedéket az Úr biztosítja számunkra, az élet mindenféle problémái, szorongattatásai közepette meneküljünk Hozzá. Az Ő oltalmában elcsendesedik a szív, és át tudjuk értékelni életünket, megláthatjuk vétkeinket és Isten útmutatását is. Jó rendszeresen behúzódni ebbe a menedékbe.

Ezek után a természetből vett képek által szemlélteti Izráel számára az Úr hatalmát. Senki nem állhat Neki ellen, és ez azt jelenti, hogy a rabiga lekerül, Isten népe felszabadul. Azt ígéri, hogy letöri a rabigát, és bilincseinket leszaggatja. Csodálatos, bízzunk Benne, jöjjünk Hozzá, ne titkoljuk el megkötözöttségeinket, mert Ő tud segíteni. Azért jött el az Úr Jézus Krisztus, hogy levegye rólunk a bűn minden igáját, és helyette a saját igáját kínálja. A gonosz, a rabtartó helyett most már a Szabadítóval mehetünk egy igában. Ez a szabadság igája, örömteli élet Jézussal. Jöjj Jézushoz, jöjj ma, mert letöri azt a bilincset, ami megkötöz, amivel nem tudsz megbirkózni. Neki van hatalma levenni és megszabadítani.

Mire Jézus befejezi az imádságot, és indulni kész tanítványaival, megérkezik az elfogására küldött csapat (Mt 26,47-56). Milyen döbbenetes azt olvasni, hogy az elfogók csapatját egy tanítvány vezeti, egy a tizenkettő közül. Nagyon megrázó, és egyben figyelmeztető ez, aki ma tanítvány, egy a testvérek közül, holnap lehet áruló. Ezért, aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék (1Kor 10,12). Uram, tarts erősen, és köszönöm, hogy ígéred, erősen fogod jobb kezemet (Zsolt 73,23).

Júdás megadta a jelet: akit megcsókol, az lesz, akit el kell fogni. Üdvözli Jézust, Ő pedig megkérdezi: „Barátom miért jöttél?”  És ebben a kérdésben benne van az utolsó esély, benne van: azért jöttél, hogy megvalld, amit tettél, és bocsánatot kérj? Igen, Júdás még most is leborulhatott volna, Jézus lényébe tekintve bűnbánatot tarthatott volna, azonban nem élt a lehetőséggel. Isten sok lehetőséget kínál az új életre, de nekünk kell ezekkel élni. Júdás ebben a helyzetben nem tud dönteni, nem tud önmagával szembenézni, amikor rátör vétkének súlya, már nem lesz ereje visszatérni. Ezért soha ne halogassuk a megtérést. Miért jöttél? Azért, hogy elárulj, vagy azért, hogy új életet kezdj? Miért jöttél - kérdezi Jézus, amikor kézbe vesszük az Igét. Miért jöttél, amikor belépsz a templomba? Azért, hogy őszintén átadd Neki az életed, hogy végre már Őneki engedelmeskedj és komolyan vedd amit mond? Vagy csak megszokásból, mert ezt láttad a környezetedben, vagy Jézusért mész?

A Jézussal levők közül valaki a világ megoldását választja, fegyverhez nyúl. Mennyire nem járta még át Jézus lénye. Azt gondolja, a tanítvány számára sincs más, mint odacsapni, azonban Jézus ezt elhárítja, az odacsapás nem megoldás, seb sebet követ, fegyverre mindig fegyver a válasz. Jézus megoldása azonban a megbocsátás, a gyógyítás. Ő nem csap vissza, nem alkalmaz erőszakot, pedig megtehetné. És ez az igazi erő. Kérhetné az Atya seregeinek segítségét, de nem kéri. Az igazi erő a lemondásban és az erőtlenségben nyilvánul meg.

Jöjj az Úrhoz!

1. Jöjj az Úrhoz, jöjj az Úrhoz! Nála béke vár:

Életedbe új erőt hoz, Ő a nagy király!

2. Nála nélkül elveszett már bűnös életed,

Nála nélkül élned is kár hosszú éveket.

3. Nála nyílnak énekelve szívek, ablakok:

Jöjj te is hát, s nagy kegyelme rajtad átragyog!

4. Jöjj az Úrhoz, jöjj az Úrhoz! Nála béke vár:

Életedbe új erőt hoz, Ő a nagy király!

Isten áldásával.