A
|
z Úr
győzelemmel ajándékozta meg népét a filiszteusokkal szemben (Sám 22,1-51). A félelmetes óriásokat is legyőzték, Isten népe szabad lett. A szabadság lehetővé
teszi, hogy megerősödjenek hitükben, külső és belső építkezéseket folytassanak.
Ez az építkezés az alapja Dávid hálaéneke. Dávid felismeri, hogy a
győzelem nem az ő művük, hanem Isten ajándéka, ezért tele van a szíve hálával.
Nemcsak részszabadulásnak örvend, hanem teljesnek, hiszen minden ellenségétől
megszabadította az Úr. Isten nem csupán néhány nyomorúságból vagy a legégetőbb
bűnökből akar megszabadítani, hanem teljes szabadításban kíván részesíteni. A
hangsúly azon van, hogy akarok-e teljesen megszabadulni, akarok-e minden bűnt
letenni, vagy vannak bűnök, szokások, amikhez ragaszkodom, amik kedvencekké
nőtték ki magukat? Fel kell ismerni, hogy igazi békességünk akkor lesz, ha
minden ellenségünktől megszabadulunk. A bűn nem barát, hanem ellenség, hiszen
életünkre tör, tönkretesz és megfoszt az örök élettől.
Dávid felismerte, hogy az Úr a szabadító, így minden támadással szemben Tőle kért segítséget, Őhozzá fordult. Az Úrhoz szabad kiáltani, csodálatos
lehetőséget kapunk, kiálthatunk Hozzá. Éljünk ezzel, kiáltsunk, amikor úgy látjuk,
nem bírjuk megoldani dolgainkat, vagy nem bírjuk tovább terheink hordozását.
Nem küldi el a kiáltozókat, hanem könyörül rajtuk. Olvastuk a kánaáni asszony
történetét, az Úr nem küldte el, hanem megkönyörült rajta. Szükségeinket is
feltárhatjuk előtte, nemcsak az ellenség támadása esetén kiálthatunk szabadulás
után, hanem elmondhatjuk mindennapi életünk problémáit is.
Adjunk hálát mi is, dicsőítsük szent nevét, azért, mert rendelkezésünkre
áll. Csodálatos megtapasztalás, hogy a szent Isten bármikor elérhető, nincs
fogadóórája, soha nem zavarjuk, sőt, várja, hogy gyermeki bizalommal
felkeressük. Dávid mécsese az Úr, de nemcsak az előtte való utat világítja meg,
hanem belevilágít lénye mélységeibe is. Az Úr előtt nincs titok, mert Ő az igazi
világosság. Jó, ha bevilágít lelkünk mélyébe, mert ha bejut a fény, eltűnik a
sötétség. Mert a sötétség mindig a világosság hatására húzódik vissza. Minél
nagyobb fény árad a szívünkbe, annál világosabbak leszünk. Jézushoz is azért
vonzódtak, mert világosság áradt belőle.
Ennek az éneknek a bizonyságtétele bátorít bennünket mindennapi harcaink
közepette. Ha hatalmas akadályok tornyosulnak elénk, amik legyőzhetetlennek
látszanak, ne keseregjünk, ne csüggedjünk, mert amit ez a király megtapasztalt, az ma is érvényes. Istennel a kőfalon is átugorhatunk. Ne adjuk fel előre, hanem
az Úrban bízva fussunk neki és ugorjunk. Higgyük, hogy Vele sikerülni fog. Az, ami
egyedül nem ment, Vele sikerül. Fogjunk most újra neki, de teljesen Őbelé
kapaszkodva, és meglátjuk, hogy sikerülni fog. Maga az Úr Jézus is azt mondta tanítványainak, hogy ha hisznek, nagyobb dolgokat tehetnek meg, mint a fügefa
kiszáradása. De soha ne magunkra, képességünkre, ügyességünkre, erőnkre
tekintsünk, hanem mindig az Úrra.
A csodálatos példázatokat megbeszélik a farizeusok egymás közt, de nem
arra jutnak, hogy Jézus az Isten Fia, nem rábízzák életüket, hanem azt keresik,
hogyan foghatnák meg Őt (Mt 22,15-22). Ismét Hozzá mennek, de nem őszintén, nem
szívből keresik, nem azért jönnek, hogy "fogják az adást", hogy ráhangolódjanak, hanem,
hogy megfogják. Én milyen szívvel hallgatom Őt? Mindig azért megyek, mert fogni
akarom, amit mond? Mert vágyom Vele lenni?
Milyen kétszínűek is ezek az emberek, úgy mennek, mintha elismernék
Jézust, de közben gonosz szándékkal kérdezik. Olyan kérdést eszeltek ki, amiről
úgy gondolták, csapdát jelent Jézus számára. Az adó kényes kérdés volt - ha azt
mondja, fizetni kell, akkor a nép lázad fel ellene, ha pedig azt mondja, nem kell
fizetni, a rómaiak fogják el lázadásért. Az Úr azonban ismeri őket, ki is
mondja, hogy képmutatók, mert a Rómának való adó ellen vannak, azonban Róma
pénze a zsebükben van. A császár nem kell, de a pénze igen. Ráadásul a pénzen a
császár képe is volt, és az a szöveg, hogy a császár az Isten és a főpap.
Milyenek is vagyunk, hányszor mi is lázadunk hatalmak ellen, azt mondjuk,
nem kell a politika, nem kell a hatalom, de a pénze igen. Hiszen gyakran az istentelen hatalmak
pénzéből végezzük dolgainkat. Az Úr azt mondja, mivel a pénz a császáré, adják
neki azt, ami az övé, de adják meg Istennek is azt, ami az Övé. De mi az
Istené? Mit kell Neki megadnunk? Az életünk az Övé, mert lényünkön rajta van a Teremtő pecsétje, az Ő képét hordozzuk, így Jézus azt kéri, ne filléreket, pillanatokat
adjunk Istennek, hanem az egész életünket. Adjuk vissza Neki az elvett
életünket. Helyezzük magunkat a kezébe, és egész életünkkel dicsőítsük Őt!
Hozzám kiálts!
1.
Hozzám kiálts! Így szól az Úr tenéked.
Hozzám, ha minden elhagyott!
Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,
Hozzám kiálts, Urad vagyok.
Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,
Hozzám kiálts, Urad vagyok.
2.
Hozzá kiálts sietve, mert az ellen
Tőrbe kerít, tőrbe kerít!
Mért küzdenél magad a Sátán ellen?
Hozzá kiálts, Ő megsegít.
Mért küzdenél magad a Sátán ellen?
Hozzá kiálts, Ő megsegít.
3.
Hozzá kiálts, sosem teszed hiába!
Szerelme, lásd, szerelme, lásd,
Örökséget szánt néked menny honában,
Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!
Örökséget szánt néked menny honában,
Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!
4.
Csupán az Úr tehet szabaddá téged
A bűn alól, a bűn alól.
Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,
Hozzá kiálts, Ő hallja jól!
Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,
Hozzá kiálts, Ő hallja jól!
5.
Vár rád, hogy Őt keresve szíved, elméd,
Őt megtaláld, Őt megtaláld.
Megismered dicsőségét, kegyelmét,
Csak Őt imádd, csak Őt imádd!
Megismered dicsőségét, kegyelmét,
Csak Őt imádd, csak Őt imádd!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése