A
|
mikor azt
gondolnánk, végre lenyugszanak az indulatok, és minden visszazökken a normális
kerékvágásba, újabb lázadás történik (2Sám 20,1-26). A gonosz soha nem adja
fel, amikor megnyugodnánk, megpihennénk, rendeznénk sorainkat, és a belső életre
koncentrálnánk, jön újabb probléma, amit meg kell oldani. Ez a Seba Saul
törzséből, Benjaminból származik, úgy látszik, az egész törzs nehezen tudja
feldolgozni, hogy mostantól fogva nem ők adják az ország vezető emberét. Seba
kihasználja a benjáminiak között lévő elégedetlenséget, és ebben az izráeli
törzsek is támogatják. Nemcsak Seba szerepe fontos, hanem azoké a törzseké is,
akik egy lázító szavára felülnek. Nem kell mindent elfogadni, amit mondanak
nekünk. Az Ige alapján tájékozódva meg kell látnunk a hamis tanítás, a megtévesztés
szellemiségét. Vigyázzunk, mert az ördög mindig talál a tervéhez megfelelő
eszközt, mindig akad valaki, aki által a békesség felbillen. Azonban mi az Úrra
figyeljünk kitartóan.
Azután még Jóáb személye is elénk kerül. A király Amászát tette meg
hadseregparancsnokká, és ezt Jóáb képtelen elfogadni. Tele van a szíve
féltékenységgel, ez gyűlöletet gerjeszt benne, és az adandó alkalommal aljas
módon meggyilkolja Amászát. Jóábot gyakran a gyűlölete vezérli, tele van
agresszivitással, és nem tudja ezt koordinálni.
Az Úr előtti csendben tekintsünk lényünk mélyébe, nézzük meg, milyen
indulatok munkálkodnak bennünk, és ha meglátjuk a féltékenységet, leplezzük le és
vigyük Jézushoz. Ő képes a bennünk lévő romboló indulatokat eltávolítani, Ő
tudja az Ő isteni természetét lényünkbe tölteni. Ha időben az Úr elé visszük
leleplezett indulatainkat, akkor súlyosabb károktól óvhatjuk meg magunkat és
környezetünket. Engedjük, hogy az Úr tartsa kontroll alatt természetünket,
egész lényünket. Ha így történik, nem a harag és gyűlölet fognak irányítani,
hanem az új ember új természete.
A fügefával történtek híre is eljutott a vezetőséghez, és a templom
megtisztítása is elevenen él bennük, így most Jézus felhatalmazása felől
érdeklődnek (Mt 21,23-32). Ki áll mögötte? De ez az érdeklődés nem tiszta
szándékból történik, hanem ürügyet keresnek Ellene. Mert aki őszintén keresi a
kérdésekre a választ, az Jézus életét figyelve, tetteit látva maga felismeri a
választ. Mert mindazokat látva, átélve, amiket Jézus tett, nem lehet mást mondani,
mint, hogy Isten munkálkodik általa. Igen, aki elfogulatlanul szemléli Őt, vagy
a saját életére nézve segítségül hívja és személyesen tapasztalja meg a bűn
fölötti hatalmát, az csak leborulni tud Előtte, és feltör a szívéből: én Uram, és én Istenem. Felismertem-e én már a názáreti Jézusban az Istent, az én
személyes Megváltómat? Kimondtam-e már Neki: én Uram, és én Istenem?
Mivel Jézus tisztában van kérdezői szándékával, nem válaszol, hanem
visszakérdez. Kérdése János munkásságára irányul - honnan van a felhatalmazása?
A nép vénei azonban nem őszinték, hanem politikusok, akik a saját érdekeik
szerint csűrik, csavarják a beszédet. Nem az őszinte megismerésre törekszenek,
hanem az a lényeg, hogy ebből a helyzetből jól jöjjenek ki. Félnek a
néptől, és Jézustól is, mégsem akarnak
őszinték lenni. A hatalom, a pozíció féltése alakoskodásra készteti őket. A
pozícióért, a jobb megélhetésért feladják az igazságot. Mi ki merjük-e mondani
azt az igazságot, amit felismertünk? Merjük-e mások előtt is vállalni
meggyőződésünket? Mivel nem akarnak egyenes választ adni, Jézus sem mondja meg, honnan való a hatalma. Nem merik
kimondani, hogy nagy időket élnek, mert számon kérnék rajtuk. De egyszer majd
az Úr előtt kell számot adni, ezért ne féljünk az emberek előtti megvallástól,
merjük örömmel vállalni Urunkat, igei meggyőződésünket.
Ezek után egy példázatot mond az Úr, amelynek anyagában Izráel népét
ismerjük fel. Az első fiú szimbolizálja azokat, akik nem vették komolyan Isten
akaratát, és bűnös életet éltek. A második fiú jelzi a nép vallásos, elit
rétegét, akik mindig ott voltak a vallási élet előterében, akikre felnéztek,
akiket megbecsültek. Azonban János eljövetelkor mindenki számára hirdettetett
Isten akarata, mindenkit hívott megtérésre, az Isten országába. Azok, akik először
nemet mondtak Istennek, és a bűn útjára léptek, felismerték bűneiket, és megtértek
János munkásságára. Sőt, az Úr Jézus még tovább vitte Isten országát az emberek
között, és még többen jöttek azok közül, akiket a vének lenéztek és
kirekesztettek.
A nép vezetői Jézust bírálják, másokat elmarasztalnak, amiért Jézushoz
mennek, de a saját életüket nem igazítják Isten akaratához. Ők a második fiú,
aki azt mondta, hogy megy, és mégsem ment. A
példázatban a hangsúly az engedelmességen van. Nem az a lényeg, hogy korábban
vagy később, hanem az, hogy induljak el Jézus nyomában, és cselekedjem szent
akaratát. Bizonyára velünk is megtörtént már, hogy valamire azonnal
belelkesültünk, és rávágtuk: megtesszük, amit kérnek, de aztán meggondoltuk
magunkat, és nem tettük meg, amit vállaltunk. Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy
amikor az Ige szól, felismerjük bűneinket, mulasztásainkat, és elinduljunk tenni, amit kér tőlünk az Úr.
Végig megálld a nagy tusát!
1.
Végig megálld a nagy tusát!
Erőt Urad, a Krisztus ád.
Nyerd el, mit félretett neked,
A koronát, az életet!
2.
A célra fuss, hogy mennybe juss,
Ott vár reád az égi juss!
Az út oda bizton vezérl,
Krisztus az út, Krisztus a cél.
3.
Ne csüggedj el, Ő felemel,
Új erőt ád, csak bíznod kell!
Ha gondodat mind ráveted,
Segít vinni a terhedet.
4.
Bízzál, ne félj, a Krisztus él!
Ő hűn szeret és megsegél.
Csak higgy, és Ő lesz Mestered,
Urad, s mindenben mindened!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése