Követhető élet

J

óel (jelentése: az Úr az Isten) próféta könyvét kezdjük el ma olvasni az Ószövetségből (Jóel 1,1-20). Az irat címzettjei a babiloni fogság utáni kor vénei. Jóel elmondja, hogy megszólította őt az Úr, ami örömhír is, hiszen azt jelenti, Istennek van szava övéi számára. Bármilyen nehéz helyzetben is legyen Isten népe, az Úrnak gondja van rájuk, szavát küldi számukra. Csodálatos, amikor Isten szól, hiszen nincs nagyobb büntetés, mint amikor nem szólnak az emberhez. Nehéz elviselni, amikor a másik nem akar hozzánk szólni, és egyenesen tragédia, ha az Úr nem szól. Azonban Jóel átéli, hogy megszólítja őt az Isten, van szó, van üzenet, van Ige, így már csak oda kell figyelni rá és komolyan kell venni. Milyen jó, hogy mi már elmondhatjuk, mindig szól az Úr, hiszen ha az Igét kézbe vesszük, átéljük, hogy megszólít minket Isten. Van szava számunkra, Ő nem néma, nem megy el szó nélkül bűneink és nyomorúságaink mellett, de megmutatja a kivezető utat is.

A vénekhez szól a prófécia, és az ő feladatuk, hogy továbbadják, elmondják fiaiknak, unokáiknak. Ők emlékeznek az említett sáskajárásra, így bizonyságot tehetnek róla, elmondhatják, mert ez egyben figyelmeztetés a következő generációnak. A sáskajárás Isten ítélete nyomán következett be, ezért fontos, hogy bűnbánatot tartva komolyan vegyék Isten akaratát.

Ahogy akkor és ott a véneknek adatott Isten üzenete, úgy adatik ma is az idősebb generációnak, mégpedig azért, hogy adjuk tovább. Beszéljük el mi is az élet és az Ige tanítását, mutassunk rá, hogy a természeti katasztrófák is lehetnek Isten üzenetei, amelyek által bűnbánatra és életváltozásra akar segíteni. A nehéz események is azért történnek, hogy általuk Isten rámutasson, nem jól mennek a dolgok, mi pedig megváltoztassuk az életünket. Akik átélték Isten bűnbocsátó kegyelmét, meghallották Jézus elhívó hangját, Isten megoldásáról is vallást kell, hogy tegyenek. Igen, nekünk kell rámutatni Isten kegyelmére, az evangélium éltető erejére, el kell mondani, hogy nincs más út a jövő generációja számára, csak a keskeny. Ma még beléphetünk a szoros kapu által.

A múltbeli történés előre is mutat az Úr napjára. A jelen generáció nem élhet hamis biztonságtudatban, nem mondhatja: a sáskajárás, a fogság és háborúk nyomorúsága már a múlté, a mi időnkben ilyesmi nem lehet. A próféta rámutat, Isten ismét megítéli népét, ha nem tér meg, ha nem jár az Úr útján, hanem hűtlenné válik Isten szavához. Ma sem ringathatjuk magunkat hamis képzeletekbe, nem mondhatjuk, mi már túl vagyunk a háborúkon, katasztrófákon, nem mondhatjuk, mert bármikor velünk is megtörténhetnek hasonló események, mint amik a múltban végbementek. Azért nem vagyunk túl az ítéletes korszakokon, mert nem változtunk, ma sem hitben járunk, ma sem az Úr a királyunk. Tele vagyunk bűnnel, engedetlenséggel, és ha nem vesszük komolyan az isteni szót, ha nem akarunk hallani, meg kell érezni a katasztrófák súlyát.

A prófétai szó által kínált megoldás az, hogy komolyan vesszük az ítélet lehetőségét, ezért sírunk és jajgatunk. A papokat, az Úr szolgáit is sírásra hívja fel a próféta. Isten gyermekei nem lehetnek közömbösek a nép bűneivel, az őket ért csapásokkal, bűnös életükkel szemben. Csodálatos lehetőség a közbenjáró imádság, lehet sírva vinni az Úr elé népünket, a világot. Kérhetjük, hogy az Úr könyörüljön rajtunk, adjon bűnbánatot a szívekbe, megtérést és új életet. Igen, Isten népének feladata, hogy sírjon a bűnök miatt. Jaj, ha már mi sem sírunk, jaj, ha már az egyház számára sincsenek bűnök, ha számunkra is az élet rendje, amit látunk. Isten gyermekei élő lelkiismeretként kell, hogy jelen legyenek a világban. Mi is mondhatjuk a prófétával: Hozzád kiáltok, Uram! Ez a lehetőség ma is előttünk van. Kiáltsunk Hozzá!

A támadások hatására Jézus elmondja a sokaságnak, hogyan látja a farizeusokat. Úgy olvassuk ezt a részt, hogy ne feledjük, Jézus a mi életünket is látja (Mt 23,1-15). Úgy tekintsünk bele az Igébe, hogy nemcsak a farizeusokról szól az Úr, hanem rólam is. Ne sértődjek meg, hanem olvassam úgy, hogy Uram, igazad van, és is gyakran olyan vagyok, mint ezek az emberek.

A farizeusokkal kapcsolatban az Úr rámutat, hogy amit mondanak, tehát az Igét, amit hirdetnek, komolyan kell venni, cselekedeteiket viszont ne kövessék. Bizony, ez ma is jelen van Isten népe között, hogy az Ige és az élet nincs összhangban, ezért nem vagyunk hitelesek. Az Úr könyörüljön rajtunk, Lelke által újítson meg, hogy ne ezt kelljen rólunk is mondania, hanem az látszódjon, hogy éljük is, amit hirdetünk, amit beszélünk. A hiteles élet az, amelyik éli is Isten Igéjét, nemcsak idézi a Bibliát, hanem meg is cselekszi, nemcsak mástól várja el, hanem a maga számára is kötelező érvényű.

Jó végiggondolni, mi az én motivációm, miért szolgálok, miért olvasom az Igét, vagy végzek feladatokat a gyülekezetben? Az Úr iránti hálából szolgálok vagy emberi elismerésért? Hányszor ott van a szívünkben az elismerési vágy, és ha nem dicsérnek meg, megharagszunk. Az Úr azonban arra figyelmeztet, hogy ha dicsérnének is, azt mondjuk, haszontalan szolgák vagyunk, és azt tettük, ami a kötelességünk.

Fontos a szolgai alázat, fontos, hogy ne én akarjam magamat felmagasztalni, hanem ezt bízzam az Úrra. Kérjük, hogy életünk, szolgálatunk és az egyház földi léte is ne elzárja mások előtt az Isten országát, hanem inkább megnyissa. Urunk könyörüljön, hogy ne akadályok legyünk a keresők számára, hanem az életünk Hozzá vonzza az embereket.

Jöjj szent közelébe

„Jöjj szent közelébe, Jézusod ölébe, búslakodó megtört szív! Élted csupa bánat, lelked is oly fáradt: Jézus nyugalomra hív! Jöjj ha szégyen ér is, mért habozol mégis. jól ismer Ő, megtört szív! Higgy ígéretébe, Szent üzenetébe: Jézus nyugalomra hív. Csendesség, békesség, üdvösség vár, tekints csak Jézusra fel! Csendesség, békesség, üdvösség vár, ha egyszer övé leszel”.

Isten áldásával.