Vigyázzatok és imádkozzatok!

A

z előző fejezet történéseit olvasva azt gondolhattuk, Jónás boldog és hálás, hiszen a rövid és tömör bizonyságtételének óriási hatása és eredménye van (Jónás 4,1-11). Az egész város komolyan vette, amit hirdetett, és zsákban és hamuban megtértek. Csodálatos látni az Ige hatalmát: egy pogány város lakói új életre jutnak, megváltoznak, mert szívükbe fogadták Isten üzenetét. A szívbe került Igének van ereje megváltoztatni az ember gondolkodását és életvitelét. Csak Ő tud bárkit is megváltoztatni. Van-e öröm a szívemben az Ige munkáját látva? Tudok-e őszintén örülni, ha mások hitre jutnak és rendbe jön az életük?

Az is elgondolkodtató, hogy Jónás igehirdetésében csak ítélet volt, nem tartalmazott semmi evangéliumot, a kegyelem csekély jelét sem lehetett látni. Ennek ellenére nyitott fülekre és fogékony szívre talált az Ige. Miért? Mert ebből is kihallották, hogy Isten irgalmas és kegyelmes, felismerték, hogy azért szól még az igehirdetés, mert Isten lehetőséget kínál a számukra. És ők éltek a lehetőséggel, jól használták fel az időt. Bárcsak ma is mindig meghallanánk, hogy most van a kegyelem ideje, és élnénk is vele.

Ébredés van Ninivében. Mi mindig azt várjuk, bárcsak lenne ébredés. Bárcsak megélnénk ilyen pillanatot, amikor egy egész település hitre jut, és valami új kezdődik Isten hatalma által. Bizonyára megdöbbenünk, hogy a prófétának ez nem tetszik, sőt, megharagszik. De mindez nem elég neki, hanem még Isten ellen is fordul és szemrehányást tesz Neki. Kiderül, azért menekült, mert ismerte Istent, így tudta, hogy az Úr nem olyan, mint ő, mint mi. Isten nem a bűnös halálát akarja, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Jónás tudta, ha megtérnek Ninive lakosai, Isten megbocsát nekik, és elmarad az ítélet. Jónás pont az ítéletet, a pusztulást, a halált várja. Megdöbbentő, hogy Isten emberének mi van a szívében. Merjünk egy pillanatra magunkban maradni a szívünkkel, és nézzük meg, mi is található benne. Bizonyára megdöbbenünk, mert bennünk is ott van ez a pusztulást váró Jónás. Pedig Isten azért munkálkodik bennünk, hogy a mi szívünkben is az az indulat legyen, ami Krisztus Jézusban is volt. Milyen indulat volt Jézusban? A megbocsátás indulata, hiszen még a kereszten is azt kérte, az Atya bocsásson meg azoknak, akik megölték.
Annyira fáj Jónásnak az Úr döntése, hogy inkább meg akar halni. Ha nem halnak meg ők, akkor inkább én. Minek éljek, ha Isten irgalmas, gondolja Jónás, jobb meghalni, véli. De sokan gondolkodnak így, jobb meghalni, ha valami nem úgy történik, ahogyan azt mi várjuk. Úgy látom, hogy ebben a halni vágyásban azonban zsarolás van, így akarja rávenni Istent, hogy végül pusztítsa el Ninivét. Öngyilkossági hajlammal akarja elérni, hogy úgy legyen, ahogyan ő akarja. Ezért megy ki a városon kívülre és ül be a kunyhója árnyékába, mert várja, hogy Isten mellette dönt, és nem akarja, hogy meghaljon prófétája, ezért inkább elpusztítja a nagyvárost.

Isten azonban nem pusztít, hanem örül, hogy szavát komolyan veszik. A mennyben nagy öröm van egyetlen bűnös megtérésén, így micsoda nagy öröm lehetett, amikor egy egész város megtért. Csak egyvalaki nem örül, és ez Jónás. Nem tud együtt örülni a mennyel. Tudok-e én együtt örülni az Úrral? Jónás a város pusztulását, emberek halálát várja, azt akarja nézni, kunyhója árnyékából. Mielőtt elítélnénk a prófétát, nézzünk magunkba és gondoljuk végig, nem ugyanezt csináljuk-e, amikor a tévé képernyője előtt olyan filmeket, tudósításokat nézünk, amelyekben embereket ölnek meg? Gyakran még étkezünk is, miközben folyik a vér a szemeink előtt. A gyerekek videójátékokon keresztül sajátítják el, hogyan kell a másikat eltávolítani, ha érvényesülni akarnak. Jónás vérszomja és gyűlölete bennünk van, egyedül az Úr tud ebből felszabadítani, mert Ő a saját vérét adta, hogy általa megtisztítson minden gonoszságtól.

Isten egy tanmesét dramatizál el a próféta számára, általa leplezi le indulatait, a benne levő gonoszt. Egy bokrot ad számára az Úr, és Jónás örül, mert árnyékot ad a számára, és a nagy melegben gyötrő fejfájására enyhülést hoz a bokor vetette árnyék. Egy bokornak, egy kis hűsítő árnyéknak mennyire örül, egy kis meleget, fejfájást nem bír elviselni. Mennyire nincs benne együttérzés, nem gondol a Ninivében élők szenvedéseire, amit egy ítélet okozna számukra. Isten dönt, és a bokor elszárad, Jónás pedig kiborul. Egy csekély dolog, egy bokor kiszáradása kiborítja Jónást. Bizony, gyakran milyen egyszerű dolgok miatt kiborulunk. Nem kapunk meg valamit, nincs áram, nincs víz, nincs internet-hozzáférés, nem működik a számítógépünk, és kiborulunk. Mindeközben milliók szenvednek, mert nemhogy luxus dolgokkal vennék magukat körül, nincs mit enniük. Gyermekek halnak éhen, de mi kiborulunk, mert megszokott kényelmes életünk egy pillanatra felborult.

Amikor Isten megkérdezi a prófétát, hogy jogosan haragszik-e, vagy igaza van-e, amikor haragszik, ő gondolkodás nélkül rávágja: Méltán haragszom, mindhalálig! Jónás a haragjába zárult, Isten azonban rámutat, hogy ha neki egy bokor ilyen sokat jelent, pedig nem is ő fáradt vele, hanem ajándékba kapta, akkor mennyivel többet jelent az ember élete. Istennek az ember élete érték, drága kincs. Ezért adta oda egyszülött Fiát.

Nem tudjuk, végül hogyan reagált Jónás, a történet befejezetlen, mégpedig azért, hogy mi fejezzük be. És ez a befejezés tartalmazzon bűnbánatot, irgalmasságot, megbocsátást, az élet védelmét és megbecsülését.

A páskavacsorát és Péter fogadkozását követően a Gecsemáné–kertbe megy Jézus a tanítványaival (Mt 26,36-46). Itt készül fel a kereszt megpróbáltatására, itt hangolódik rá teljesen az Atyára. Jézus imádkozni megy, és imádsága erőforrás a számára. Imádságból lép ki ellenségei elé, és megy a Golgotára. Mi is minden élethelyzetben először keressük a csendet, keressük az Atyával való közösséget.

Jézus gyötrődik, de kimondja: ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te. Ez legyen a mi imádságunk is. Mondjuk ki, ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te, Atyám. Nem könnyű ezt kimondani, de a Szentlélek által lehetséges. Az visz előre, ha lemondok a saját akaratom megvalósulásáról, és elfogadom, amit Isten akar. Nem egyszerű ez, mert a tanítványok sem tudtak együtt virrasztani Jézussal, nem tudtak vele imádkozni, hanem elaludtak. Erősebb volt a saját akaratuk, nem tudtak a test vágyaira nemet mondani. A kísértést, a test gyöngeségét imádsággal és vigyázással lehet legyőzni, de le lehet, akkor is, ha gyakran alul maradunk. De ne csüggedjünk el, ne hagyjuk abba a küzdelmet, mert Jézus által van győzelem, még önmagunk felett is.

 Imádkozzatok és buzgón kérjetek!

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.