Lévi
nemzetségének további számbavételéről olvasunk, ez is az Úr szavai szerint
történik, mint minden, amit Mózes és Áron tesz (4Móz 4,34-49). Ebből a
szakaszból kitűnik, Isten mennyire odafigyel övéinek az életére, a szolgálat
nem jelent kizsákmányolást, nem jelent zsarnokságot. Honnan látjuk ezt? Onnan,
hogy a szolgálatra való besorolás előtt és után is hagy időt a léviták számára
családi életük rendezésére, az életre.
Harmincéves kortól veszik számításba a férfiakat a szent sátor körüli
szolgálatnál. Tehát az ezt megelőző időszakban van lehetőségük az élet
dolgainak az elsajátítására, a tanulásra, a megélhetés biztosítására és a családalapításra.
Isten nem elrabolja tőlünk az éveket, a fiatalságot, a lehetőségeket, hanem
inkább segít jól megélni ezeket, és biztosítja számunkra a kiteljesedés
lehetőségét.
A sátor körüli szolgálat és a hadkötelesség is ötvenéves korig volt
kötelező. Isten látja az ember képességeit, lehetőségeit, fizikai képességeit,
tudja, hogy az évek múltával megkopik az erő, a figyelem, már nem tudunk
mindennek úgy megfelelni, mint korábban, ezért meghatározza a szolgálat
időkeretét. Ötvenéves kor után már nem kell a sátor körül szolgálni, de ez nem
azt jelenti, hogy értéktelenné vált, hanem azt, hogy átalakul az élet és olyan
területek nyílnak meg az ember előtt, amire addig nem figyelt, vagy nem volt rá
idő.
Isten népe elfogadja az élet változásait, az idő múlását, nem csapja be
magát, hanem elismeri, hogy vannak területek, ahol már nem neki kell helyt
állni, és örömmel vált, és fedez fel új területeket, ahol továbbadhatja
életbölcsességét, ahol szolgálhat. Így azután úgy új világ nyílhat ki előtte,
új és csodálatos tartalommal telhet meg
az élete. Fontos, hogy mindezeket mi is meglássuk és elfogadjuk, ne ott
akarjunk bizonyítani, ahol nem kell, ahol már nem a mi területünk van. De merjük
az Úrral vállalni az öreg kor szépségeit, és töltsük be jól azt a szerepet,
amit erre a korra kapunk.
Isten országa rendje is felcsillan mai igénkben, amikor azt olvassuk: „mindenkinek
megvolt a maga tennivalója és vinnivalója.” Senki nem érezte magát
feleslegesnek, mert volt személyre szabott feladata, senki nem azt akarta
csinálni, amit a másik, hanem végezték örömmel, azt, amit rájuk bízott az Úr.
Isten országában nincs tétlenség, unalom, de nincs túlbuzgóság sem, ott minden,
és mindenki a helyén van. Ebbe a csodálatos rendbe engedjük a saját életünket
is beleilleszkedni.
Péter is csodálatos dolgokat mond a számunkra (1Pét 1,17-25), ha Isten
gyermekei lettünk, akkor mindennap úgy fordulhatunk az Úrhoz, mint Atyánkhoz.
Milyen csodálatos is, hogy bármikor odafordulhatok mennyei Édesatyámhoz,
segítséget kérhetek Tőle, beszélgethetek vele. Kihasználjuk-e ezt a többletet?
Amikor mások elkeserednek, vagy depresszióba süllyednek, mi odafordulunk-e
Atyánkhoz? Keressük-e oltalmát, védelmét, szeretetét? Éljünk ezzel a többlettel
bátran, hiszen óriási dolog ez, sokan nem tudják hova forduljanak
problémáikkal, összeroppannak a terhek alatt, nem tudnak kitől tanácsot kérni,
a Szentírás pedig azt mondja, van hova menni, az Atyához. Ma is keresd fel
Atyádat, ne hagyd, hogy hiába várjon.
Jó hír számunkra, hogy Isten nem személyválogató, nem a külsőségek, nem
rokoni, vagy baráti kapcsolatok alapján értékel minket, hanem Jézus Krisztusra
tekintve. Az a lényeg Benne legyen elrejtve azt életünk.
Azt is elmondja az apostol, hogy az Atya megvásárolt minket magának, mert
foglyok voltunk. A bűn és az atyáinktól örökölt hiábavaló életmód rabjai.
Nagyon súlyos örökségünk van, hiábavaló életet élünk, amíg nem ismerjük meg
Urunkat. Még a legragyogóbb életpályája, a legmegbecsültebb élet is hiábavaló,
ha nem Istennek és Istenben él, ha nem az Ő dicsőségére szolgál. Az Úr azonban
kiváltott a hiábavalóság átka alól, súlyos összeget kellett értünk fizetni,
mégpedig saját Fiának az életét. Mindezt felismerve boruljunk le hálás szívvel
Atyánk előtt és engedelmes szívvel szolgáljuk és dicsérjük Őt.
Ebben a világban minden mulandó és romlandó, az egyedüli megmaradó érték,
Isten Igéje. Ezért építhetünk rá, és tegyük is meg, vegyük komolyan Isten
kijelentett szavát. Amit Ő mondott az megtörténik. Másrészt Isten szava az
egyedüli pozitív életformáló erő. Csakis az Ige képes újjászülni bűnös
szívünket. Használjuk ezért bátran az Igét, és higgyük, hogy ez az egyedüli esszköz
ami maradandó változást visz végbe. Isten Igéje nélkül újjászületés nélkül
nincs igazi változás, sem egyéni, sem társadalmi. Mert amíg a szívünk újjá nem
lesz, minden marad a régiben, hiszen a forrás ugyanaz. A meg nem tért szív
forrása a gonosz. Ezen nem tud senki és semmi változtatni, csak egyedül az Úr.
Merjük ezt felvállalni a mindennapokban. Merjünk bizonyságot tenni az Ige
erejéről, merjük megvallani, hogy romolhatatlan mag, és maradandó érték.
A Bibliát, ha felnyitod
1.
A Bibliát, ha felnyitod,
Mily nagy csodát mutat neked!
Megnyílik benne fenn az ég
S itt lenn a szíved és szemed.
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
2.
E drága könyv tükör neked,
Megláthatod te szívedet;
Oly szennyes az s oly elveszett,
De Jézus által új lehet!
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
3.
Az Úr szerelme benne szól,
És zengve zúg Atyánk szava,
Az elveszettnek így mutat
Napfényes utakat haza.
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
4.
Elmondja a kereszthalál
S feltámadás örömhírét,
Mint vitte végbe Jézusunk,
Mit kezdettől Atyánk ígért.
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
5.
Új élet magva szent Igénk,
S e pusztán át a manna is,
A lábunknak szövétneke,
Amíg utunk hazánkba visz.
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése