A Jel

Isten még mindig beszél, még azok után is van szava népéhez, amik történtek (4Móz 17,16-28). Nem hallgat el, nem mondja, minek szóljak, hiszen úgysem figyelnek Rám. Hálára kötelez az Úr minket, hisz mi tudjuk, mennyire nem hallgatott el, hanem még hatalmasabban szólt, elküldte számunkra Fiát, Jézust. Mi már rég befejeztük volna ezzel a néppel, Ő nem így cselekedett, hanem utánuk ment, és foglalkozott velük újra és újra. Ilyen gyöngéd szeretettel vesz bennünket is körül, nem adja fel, hanem újrakezdi velünk.

Mózes azt a feladatot kapja, hogy mind a tizenkét törzs vezetőinek nevét írja fel egy vesszőre, majd helyezze el azokat az Úr elé, a kijelentés sátrában, ahol ki szokta az Úr magát jelenteni nekik. A kijelentés leleplezést, feltárást jelent. Isten feltárja lényét népe előtt, mert egyébként nem ismerhetnék meg Őt. Istent csak akkor ismerhetjük meg, ha Ő maga beszél magáról, ha elmondja kicsoda, ha feltárja lényét a számunkra. Mi már többet tudunk, mint a vándorlás népe, mert Jézusban emberré lett, és aki Őt látja, az Atyát látja. Így az után elmondhatjuk, hogy Isten olyan Jézus arcú. Isten olyan, amilyen Jézus. Amennyiben Isten meg akarjuk ismerni, látni szeretnénk kicsoda is valójában, Jézushoz kell jönni, általa kapunk valóságos képet Róla. Legjobb, ha a kereszt alá jövünk és szemléljük az ott szenvedő, és meghaló Urat. A szemlélődés közben megrendül a lényünk, mert azt látjuk belehalt az irántunk való szeretetbe. Aki ezt igazán látja, annak lénye nem marad érzéketlen, változatlan.

A vesszők mutatják meg az Úr választását. Ezáltal csendesíti le őket. Hol és mikor csendesedhet le a szívünk? Az Úr színe előtt. Ha bennünk is kérdések háborognak, vagy a zúgolódás tengere morajlik szívünkben, boruljunk elé, vigyük zúgolódásunk okát szent színe elé. Mert előtte a legnagyobb hullámok is lecsendesednek, jelenlétében megnyugszik a szív. Ma is jöjj elé, kezd színe előtt a napot, és akkor lecsendesedve békességgel indulhatsz feladataid végzésére.

Áron vesszeje virágzott ki a vesszők közül, és termett mandulát. Az Úr kezében a tőről lemetszett vessző életre kel, mert az Úr lényébe kerül. Mi már az igazi szőlőtőbe kerülhetünk bele. Nélküle kiszárad az életünk, mert a vesszőnek önmagában nincs élete. A tő hordozza és táplálja. Azért kerül a tőbe, hogy gyümölcsöt teremjem. A szőlővessző élete nem öncélú, a gyümölcsért van, a gyümölcs másokért. Áront és minket is szolgálatra választ ki az Úr. Az elhívás soha nem öncélú, nem a mi jobb megélhetésünkért történik, hanem a szolgálatért, hogy az Úr kegyelme által termett életünk, másokat gazdagítson.

Áron kivirágzott vesszeje jel, amely megmutatja, kit választott az Úr, kire kell népének figyelni. Évszázadokkal később egy kisgyermek adatik világunkba jelül, akinek sokan ellene mondanak, de akik befogadják, Isten fiainak neveztetnek, életre jutnak. Számunkra az egyedüli Jel Isten kegyelméről, Jézus.

Júdás Énókra hivatkozva folytatja levelét, mutatja be korát, és egyben mutat tükröt a ma élő ember elé (Júdás 14-19). Megláthatjuk ebben magunkat, mert mintha rólunk, a mi korunkról mondaná ezeket a szavakat. Nézzünk bele most ebbe a tükörbe alázatos szívvel. Az első, amit az Ige leszögez, eljön az Úr, és ítéletet tart. Már Péter is határozottan vallotta, hogy Jézus vissza fog jönni, vallotta, hogy lesz ítélet, amelyben az életünk mérlegre kerül. Azért ír most Júdás is, hogy ezt hangsúlyozva felkészítsen az Úr elé állásra, másrészt felkészítsen ennek az időszaknak az elhordozására. Nem kell csodálkozni azon, ami van, ahogyan élnek az emberek, hanem az Úrból erőt merítve haladjunk a keskeny úton, ha esetleg magunk maradunk is. Az Úrba kapaszkodva állhatunk ellene a világ csábításának, amely a vágyak erejét akarja kihasználni. Ma minden a vágyainkat célozza meg, annak kielégítésére ösztönöz, az Úr azonban szabaddá tehet ezektől. Jézus Krisztus le tudja oldani a szenvedélyek bilincseit, és fel tud szabadítani uralmuk alól. Így ma is meneküljünk Hozzá, figyeljünk vezetésére, mert Vele győzhetünk, a vágyak és szenvedélyek fölött is.

Jézus, nyájas és szelíd

1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!

Isten áldásával.