Beszélgetés

M

egtörtént a sátor és az oltár felszentelése, ajándékok garmadát hordták össze (4Móz 48-89). Ezek, mind áldozati ajándékok, amelyek jelzik, azt az igazságot, amely az egész Szentíráson végighúzódik, hogy áldozat nélkül nincs bűnbocsánat. Áldozat, vér szükséges bűneink eltörléséhez. Nem elég a fogadkozás, sem a jó cselekedetek, vérre van szükség, mert a bűn véresen komoly dolog. Izráel népe ezért viszi a különféle állatokat, mert az ő kiontott vérükkel való meghintés jelzi, Isten megbocsát, és a vér eltörli vétkeiket.

Számunkra is fontos a bűnökért való áldozat, de az újszövetség pont azt a jó hírt hozza el nekünk, hogy az Úr Jézus magára vette a kereszten minden bűnünket. Ő kifizette helyettünk az árt, és aki megbánja vétkeit, az bűnbocsánatot nyer, annak minden bűnét örökre eltörli a vér. A bűnöket nem lehet ma sem másképp elintézni, mint áldozattal, azonban Jézus azért jött, hogy a tökéletes áldozatot bemutassa. Az Ő áldozata békéltet meg minket az Atyával, Általa békélhetünk meg önmagunkkal, és egymással is.

A másik fontos esemény az Úrral való beszélgetés. Az áldozat összeköt Istennel, a bűnbocsánatot nyert ember kapcsolatba kerül az Atyával, beszélgethet vele. Ez a további fontos üzenet, lehet az Úrral beszélgetni. Mózes a sátorban szólt Istenhez, tudta, hogy Ő élő valóság, és így kapcsolatba került Vele. Isten pedig válaszolt, kijelentette, hogy népével van. A szentsátor mindig Isten jelenlétét erősíti a nép szívében. Ide kell nekünk is eljutni, Isten valóság, Aki kapcsolatba akar velünk kerülni, ezt a kapcsolatot ma Igéjén keresztül veszi fel velünk. Ha olvassuk, megtapasztaljuk az Ő hangját. Isten mai hangja Jézus Krisztus, jó Pásztorként áll elénk és hívogat, bárcsak meghallanánk a hangját és elindulnánk nyomában. Jézus hangját akkor halljuk meg, ha elhárítjuk a világ zaját. A világnak zaja van, az Úrnak hangja, Ő szól ma is hozzánk, tartsunk csendet és átéljük, hogy a csönd megcsendül, és az Úr szava eljut lényünkbe.

Az Újszövetség mára eső nagyobb szakaszából néhány gondolatot emelek ki (1Pét 3,8-22). Az első, hogy Isten országában más a fizetőeszköz, mint a világban. Emberi természetünk fizetőeszköze a bosszúállás, mindig törleszteni, visszafizetni akarunk. Az Úr Jézus azonban egy új fizetőeszközt hozott, a megbocsátást, és az áldást.  Jézus ezt mondta tanítványainak: „áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” (Lk 6,28). Érdemes elgondolkodni azon, hogy ez a mi fizetőeszközünk-e, vagy még mi is a világ eszközeivel fizetünk a bántásért, a sérelmekért? Akkor leszünk bizonyságtétel, akkor fogunk ragyogni-e sötét világban, mint csillagok az égen, ha áldással és jó tettel fizetünk, ahogyan Jézus is tette.

Péter rámutat, hogy napjaink minősége attól függ, hogy milyen a nyelvünk, hogy mit beszélünk. Ha az Úr szolgálatába állítjuk nyelvünket és Igét szólunk, békesség fog áradni körülöttünk. Az apostol felhívja figyelmünket a bizonyságtételre való készségre. Ez a fő feladatunk, legyünk készen mindig vallást tenni a bennünk élő reménységről. A számot adás azonban nem erőszakos, a hitet nem lehet másokra erőltetni, hanem inkább arról van szó, lássuk meg, és használjuk jól fel a kedvező alkalmat. Amikor rákérdeznek, miért más az életünk, merjük elmondani, hogy azért, mert Jézus tanítványai vagyunk, és számunkra az Ő élete a minta. Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon különbözik-e életünk a többi emberétől, meglátni-e, hogy mi más normák szerint vezetjük életünket?

Péter hangsúlyozza még az utolsó versek által, amely keresztelői beszédnek hat, hogy Jézus Krisztus kereszthalála olyan számunkra, mint a bárka, amely Noé és családja számára szolgált menedékként. Ha Jézusnak átadjuk életünket, megmenekülünk, amint Noéék is megmenekültek. Olyan emberek keresztelőjéről van itt szó, akik felnőttként hallották az evangéliumot, hitre jutottak és most a keresztséggel megvallják és megpecsételik Jézushoz való tartozásukat. Ezzel az eseménnyel nyilvánosan is vállalják hovatartozásukat. Nekik mondja Péter, hogy nem a vízen, hanem Jézus áldozatán van a hangsúly. Aki beletartozik a gyülekezetbe, a feltámadott Úr Jézushoz kapcsolódik hit által. Erre a Jézusra tekinthetünk fel, mert most is az Atya jobbján van. Várja, hogy Rátekintsünk, mint István, aki túlnézett a láthatókon és a megnyílt égen keresztül látta Jézust az Atya jobbján. Így tekintsünk mi is túl a gondokon, akadályokon és lássuk Megváltónkat, Aki kész mindenkor segíteni övéi számára.

 Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet

1. Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám, Mert harcom terhe nagy, Ily tenger kín és baj között Az életem Te vagy.

6.      Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.

Isten áldásával.