|
A
|
zt láttuk az
Igéből, hogy nem könnyű Mózes élete. Sok gonddal, bajjal kell megküzdenie.
Lázad a nép, és zúgolódik, amikor nem tudja mindjárt vágyait kielégíteni. Majd testvérei fordulnak szembe vele, mert
magukat alkalmasabbnak látják a nép vezetésére, mint Mózes (4Móz 13,1-33).
Isten e nagy embere, ha bele is fáradt ezekbe a harcokba mindig megújulva
került ki belőlük, mert ezeket az ügyeket is Isten elé vitte. Az pedig mindig
segítségére sietett gyermekének, a zúgolódókat, az ellenszegülőket
helyretette. A vétek a sérelem el lett
rendezve, Mirjámot visszafogadták. Így lezárásra került ez az incidens is,
tovább nem említik, mert ami tegnap történt az múlt, és az le van zárva, el van
felejtve. Ez fontos, mert csak akkor
tudunk előre nézni, a jelen feladataival törődni, ha a mögöttünk levő dolgok
rendezve vannak, ha lezártuk őket.
Tehát előre néznek, előre az ígéret földje felé. Milyen csodálatos,
nemrégen még rabszolgák voltak, most pedig Uruk vezetésével Ábrahám földjére
tartanak., Hazafelé vándorolnak, ennek órási motivációs tényezőnek kellene
lennie. Végre hazafelé megyünk. Van hazánk. Mi is hazafelé tartunk, motivál e
ez bennünket, ad új erőt, ami által tovább tudunk menni egy-egy megálló után?
Figyelemre méltó, hogy a nép életét Isten irányítja, minden az Ő
akaratából, és szavára történik. Nem Mózes szabja meg, mit mikor és hogyan
tegyenek. Isten embere Gazdájára van hangolódva. A mi életünket is meghatározza, hogy kire
vagyunk hangolódva, ki irányít, és ki szabja meg tetteink. Mózes azért volt
kiegyensúlyozott, és tudott előre haladni, mert hagyta magát az Úr által
irányítani.
A kémek kiküldése Isten drága kegyelmét mutatja meg a számunkra. Tudja,
hogy Izráelnek már nincs emléke atyáik földjéről, a kémek jelentése által
akarja őket bátorítani és motiválni. A kémek azért mennek, hogy visszatérvén
tapasztalataik és az onnan hozott termékek által felszítsák a vágyat az emberek
szívében a hazatérésre. Ezzel szemben tíz követ nem felgerjeszti bennük a
vágyat, nem kívánatossá teszi számukra a földet, hanem elveszi tőle a kedvüket.
Elbátortalanítják őket, mert nem az áldásra, hanem az akadályra tekintenek.
Mivel a problémára és önmagukra néznek elcsüggednek. Bizony végig kell gondolnunk, nem így vagyunk
sokszor mi is, hogy életünk által el vesszük a körülöttünk élők kedvét Isten
országától, a gyülekezeti közösségtől, az Igétől?
Hányszor vagyunk m i is úgy, hogy látjuk az áldást, látjuk a dolgok jó
oldalát, de mivel harcolni is kell érte elbizonytalanodunk. Isten népének meg
kell tanulni, hogy semmi nem hullik magától az ölébe, ígéret van, az Úr vezet,
de nekik kell birtokba venni. Ennyi a feladat, vonuljanak be Kánaán földjére.
Ők azonban megtorpannak, mert nem látják Isten hatalmát. Az ott élőkre, az
óriásokra néznek, és nem az Úrra. Elmondják, tejjel és mézzel folyó föld az,
de, és itt kezdődik a probléma. Nekik azt kellene látni, hogy olyan a föld
amilyennek Isten lefestette előttük, vagyis az Úr megbízható, mert úgy van,
ahogy mondta, ezért induljunk, és bízzuk Rá magunkat. Ők nem az ígéret beteljesedésére
néznek, hanem találnak, egy „de”-t, hányszor mi is így vagyunk, szép és jó,
amit Isten mutat, de, mások is megpályázták, de eleget kell tenni a
feltételeknek, de sokat kell tanulni stb. Azonban ne a „de”-re, hanem Istenre
nézzünk. Hiszen Ő nem azt mondta, hogy nem lesz ott más nép, de azt mondta,
hogy velük megy. Ha pedig velük megy, akkor már ők is mondhatják, amit majd
később egyik ősük így fogalmaz meg: „Velem van az ÚR, nem félek, ember mit
árthat nekem” (Zsolt 118,6)?
Nem csak Mózesnek volt nehéz az élet, nem csak a pusztában voltak
problémák. Isten népének mindig nehéz az élete vándorlása során (2Pét 2,1-8).
Nehéz, mert vannak akadályok, és van ellenség, aki soraikba beépülve Isten
iránti bizalmatlanságot szít, és hamis tanítással tereli őket más irányba.
Nehéz a tanítványok élete, mert a körülöttük lévő világ a bűn hatalma alatt él,
de ez a világ kinyújtja kezeit Isten népe felé. A gonosz mélybe akar rántani,
de meg lehet menekülni tőle.
Az egyik védekező módszer, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy Isten a
gonoszt megítéli. Noé idején is megítélte a világot, és megítéli a mi korunkban
is. Azonban, akik komolyan vették Isten szavát megmenekültek. Mert az Úr
nemcsak megítél, hanem elkészíti a menekülés, a szabadulás útját. Ezt szolgálta
a bárka. A mi számunkra a bűn hatalmából való szabadulást a kereszt jelenti. Aki
komolyan veszi és oda menekül, az megmarad, annak örök élete lesz.
A másik védekező módszer, hogy a világból nem mehetünk ugyan ki, mert itt
kell élnünk, de nem muszáj átvenni életmódját, gondolkodását. Lót gyötrődött
attól az élettől ami Sodomában volt, vágyott egy más életre, vágyott a
szabadulásra. Tehát ez a hangsúlyos, hogy lelkileg kötődünk e a világhoz, vagy
elszakadtunk tőle, és az Úrhoz kötődünk, és Hozzá kiáltunk? Lót átélte Sodoma
pusztulásakor a szabadítást, mert bár Sodomában lakott, nem vált sodomaivá. Az
Úr könyörüljön rajtunk, hogy a világban lakva, ne váljunk világiassá, hanem
legyünk homo chrisztiánusszá.
Zengd Jézus nevét, zengd, világ
1. Zengd Jézus nevét, zengd, világ, őt, angyalok, áldjátok! Felékesítve
homlokát, Királylyá Jézust, Jézust koronázzátok!
2. Ti vértanúi Istennek, Kik mennyben szolgáljátok A Bárányt, ki
megöletett: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
3. Ti választottak, szent hívek, Mind akit ő megváltott, Szent irgalmát
dicsérjétek: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
4. Ti bűnösök, mert ő hordott Tiértetek kínt s átkot, És szent vérével
áldozott: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
5. Ti népek, törzsek, kik bárhol Az ő szavát halljátok: Nagy jóvoltáért
hálából Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
6.
Mily boldogság lesz majd, ha fenn A Jézus előtt
állok És mindörökké zenghetem: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése