Vándorlás

A

 számbavételt követően a törzsek elrendezését látjuk (4Móz 2,1-34). A tábor rendjét is Isten határozza meg népe számára. Évszakok szerint négy hármas csoportot alakítanak ki. Mindegyik csoportnak meg van a maga vezetője. Az egész Izráelnek pedig maga Isten a vezére. A négyszer hármas csoport közepén van a szentsátor. Mindez mindenki számára hirdeti, hogy Izráel törzsfőnöke, maga az Úr.

Ebből az elrendeződésből megtudjuk, hogy a zsidó nép számára Isten a középpont, mert a sátor a szövetségládával Isten jelenlétét szimbolizálja. A sátort veszik körül, rá figyelnek. A sátorból kapják az útmutatást a papokon és a lévitákon keresztül. A sátor körül a legbelső kört Mózes, Áron és a léviták alkotják.

A mi életünk tükrözi-e, azt hogy kihez tartozunk? Meg van-e ez az elrendeződés, amely jelzi, életünk középpontja az Úr? Mi is így vegyük körül Urunkat, így figyeljünk Rá mindennap. Az újszövetségi tanítványok is tizenketten voltak, az ő életük is az Úr körül csoportosult, amikor tanított, Ő volt középen és köréje gyűlve figyelték szavait, szívták magukba az élő vizet. Amikor pedig megkezdte Jézus vándorlását a falvak és városok körül, Ő ment elöl és a tanítványok követték. Meg volt a közös ritmus, a harmónia, amelyet az Úr biztosított számukra. Erre a harmonikus kapcsolatra van nekünk is szükségünk, ez ma is lehetséges, csak vágyódni kell rá. A közösségi életünk és a mindennapi kapcsolataink is akkor válnak harmonikussá, ha Vele harmóniában élünk.

A táborok rendje nemcsak az összetartozást, a biztonságot jelentette, hanem kifejezte a célra tartást is. Nem a puszta a cél, ez csak átmeneti hely, ideiglenes szállás, a cél az ígéret földje. Ezt nem felejthetik el, innen nem lehet visszafordulni, de nem lehet itt maradni sem, előre kell haladni az ígéret földje, az örök otthon felé. Mi is vándorok vagyunk, a keskeny út vándorai, földi életünk, és helyünk ideiglenes, célunk a menny, mert ott van polgárjogunk. Az Úr őrizzen meg a cél szem elől tévesztésétől.

A Filemon levélből megtudjuk, az Úr nem mondott le rólunk, örökre vissza akar nyerni magának, a Vele való közösségbe, az atyai házba, mert ott van a helyünk, az otthonunk (Filem 15-20).   Pál egy új látáshoz segíti Filemont, amelynek az a lényege, hogy lássa meg Onézimosz életútja mögött Isten tervét. Az Úr megengedte, hogy Onézimosz elszakadjon gazdájától, mert így jutott új életre. A menekülő rabszolgát Pálon keresztül találta meg a jó Pásztor. Még a lázadó, menekülő útvonalunk sincs Isten tudtán kívül, ő még ilyenkor is mellettünk van és irányítja lépteinket, hogy összetalálkozzunk a Pásztorral. Amikor a Pásztor rá talál az elveszettre, átformálja majd már megmentettként, új emberként viszi vissza oda, ahol a helye van, ahol az Úrnak terve van még vele. Így kapja vissza értékként, testvérként Onézimoszt Filemon.

Pál visszaküldi ezt az újjászületett embert, de tudja, hogy van neki a gazdája felé rendezni valója. Onézimosz megvallotta Pálnak bűneit, feltárta élete sötét foltjait, és úgy ereszti útjára, hogy magára vállalja e fiatal rabszolga tartozását. Tudja, hogy ő nem képes ezt rendezni, de magára vállalja helyette, hogy igazán szabad lehessen. Pál itt az Úr Jézus nyomdokába lép, mert tudja, hogy a kereszten így vállalta az ő tartozását is magára Jézus, hogy szabad lehessen a bűn rabszolgaságától. Mi is mindig tartsuk szem előtt mit tett értünk Jézus. Soha ne feledjük, hogy azért lehetünk szabadok, kezdhetünk új életet, mert adósságunkat magára vállalta a kereszten. Az Úr Jézus is így állt az Atya elé, ránk nézett, majd ezt mondta Atyjának: „Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel” (18). Talán Jézus is ezt mondja most nekünk, ha én magamra vállaltam adósságod, bárcsak hasznodat vehetném, abban, hogy te is elengeded mások vétkét, hogy segítesz másoknak újrakezdeni, új életre jutni.

  

Velem vándorol utamon Jézus

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.