Minden kegyelem

A

z engedetlenség és lázadás büntetése a visszafordulás és a körbe-körbe járás. Eddig előrefelé haladtak, egyre közelebb jutottak atyáik földjéhez, mostantól azonban visszafelé halad, zsugorodik az életük. Az Úr szavában való kételkedés, a bizalmatlanság, és engedetlenség, mindig visszafejlődéssel jár. Azért nem akartak tovább menni kánaán földje felé, mert azt gondolták ott az ellenséges népek szorításában elpusztulnak. Isten azonban nem azért hozta ki őket és vitte hazájuk felé, hogy ott magukra hagyja őket. Szabadulásuk és pusztában való eddigi megmaradásuk is Isten műve. Az lesz a büntetésük, amitől féltek, de nem kánaán földjén, hanem a pusztában fognak elpusztulni. Amitől félünk, az egyre jobban elhatalmasodik rajtunk és végül győzelmet arat felettünk. Ebből a helyzetből az Úrnál van a szabadulás.

A lázadó népnek szembe kell néznie Isten ítéletével. A végtelenségig nem lehet az Úrral szembefordulni, ennek a magatartásnak meg lesz a következménye. Ráadásul tetteik következménye utódaikra is hatással van, hiszen amíg az Egyiptomból szabadultak meg nem halnak, addig nekik is bolyongani kell a pusztában. Negyven évig vándorolnak, holott már ott vannak az ország kapujában. A kémeknek negyven napba került a föld kikémlelése és az út oda – vissza. Néhány napból negyven év lett, mert nem Istenre hallgattak. Életünk csak akkor halad előre, ha az Úrra figyelünk és komolyan vesszük szavát. Isten országa jó, mégis hányszor csak veszélyeket látunk, úgy véljük, ha belépünk, szegényebbek leszünk. Isten országa azonban nem elvesz, hanem gazdaggá tesz.

Benne van igénkben, hogy ezek az emberek gyermekeiket akarták megmenteni, őket féltették Isten országától. Ez a hamis gondolkodás vezet gyakran minket, mi akarjuk megmenteni gyermekeinket az élet veszélyeitől, de nem sikerül. Megoltalmazni és jó irányba vezetni csak az Úr képes őket is.  Szomorú, hogy azt gondolták, ha letérnek Isten útjáról, ha kimaradnak országából, megmenthetik az életüket. Istentől féltették őket. A mai ember is Istentől félti gyermekét, azt gondolja, ha mindent meg ad a számára, minél több mindenre taníttatja boldog lesz és célba ér. Azonban Isten nélkül elvesznek. Nem Isten veszélyes rájuk, nem Tőle kell óvni őket, hiszen amikor nem engedik a szülők gyermeküket Isten felé, amikor nem beszélnek nekik Róla, tulajdonképpen Tőle óvják, és ezzel azt sugallják, hogy Isten útja veszélyes.

Isten útja nem könnyű, a zsidók azt gondolták bemennek kánaán földjére, és Isten mindent megold helyettük. Elűzi onnan a kánaánitákat, nekik csak le kell telepedni. Azonban Isten országában nekünk kell birtokba venni a dolgokat. Kegyelemből bevisz az Úr, de birtokba venni azt és harcolni az ellenséggel nekünk kell. Azonban a győzelmet Isten adja.

Istennek a két hűséges emberre gondja van. Azok, akik bíztak Benne, akik hitték, hogy Istennel győznek, azok meg kapják a bemenetelre való ígéretet. Ők is vándorolnak negyven évig, de ígérettel, reménység alatt teszik. Ők sem vonhatják ki magukat a népet ért ítélet hatása alól, de birtokukban van az ígéret, hogy ők bemehetnek atyáik földjére.

Az ítélet meghirdetése után döbbennek rá, hogy rosszul cselekedtek, Most már be akarnának vonulni a földre, de nincs velük az Isten. Isten nélkül a legnemesebb szándék sem sikerül. Amikor a nép elindul kánaán földje felé, Mózes nem tart velük, mert tudja, immár nem ez az Úr akarata, most már visszafelé kell menni. Isten embere, nem tesz úgy, hogy jól van azért veletek megyek. Tudja, most már nem arra visz az útjuk, és nem akarja magát elfogadtatni, hanem ragaszkodik az Úr akaratához. A zsidók pedig megtapasztalták, hogy mit is érnek Isten nélkül. Most kell felismerniük, hogy az eddigi haladásuk, sem rajtuk múlt. Nem az ő erejük, ügyességük, hanem Isten jelenléte segítette őket. A negyven éves bolyongás is kegyelem, mert nem elpusztította őket Isten, hanem lehetőséget adott az új generáció felnevelésére, és számukra megnyitja majd az utat az életre.

Péter apostol arról beszél, hogy vannak a gyülekezetekben, akik Bálámnak az útját járják. Bálám a pusztai vándorlás korának egy prófétája, akit Izráel népének megátkozására fogadott fel Moáb királya (2Pét 2,17-22). Azonban Isten nem engedélyezte népe megátkozását, sőt azt sem, hogy Bálám elmenjen Moábhoz. Azonban Moób királyának súlyos érvei voltak, sok pénz, és Bálám ennek nem tudott ellen állni, mégis elment. Isten egy angyalt küldött elé, hogy megállítsa, ám csak a szamara vette észre az Úr követét. A gyülekezetben is vannak olyanok, akik a régi élet csábításának, a világ hívásának a befolyása alá kerülnek. Péter a számukra is ír, mert ő is elesett egykor, amikor az Urat megtagadta, és csak a kegyelem volt képes helyreállítani.

A tanítványnak vigyázni kell, hogy az az élet, amitől egyszer elszakadt ne legyen többé rá hatással. Mert ha ismét legyőz, rabokká válunk, ahonnan nehéz szabadulni. Egyedül az Úrnak van hatalma a rabláncot összetörni. Így tehát megláthatjuk, nem elég megszabadulni a bűnökből, hanem meg is kell maradni a szabadításban, az Úr oltalmában. A hangsúly azon van, hogy valaki már megismerte Jézus Krisztus szabadítását, de ismét belekeveredett a világ életformájába, bizony onnan nehéz kikeveredni, mert egyre mélyebbre húz. Azért csábít vissza a világ, hogy örökre elszakítson Krisztustól. A gonosz soha nem mond le, azokról, akik kikerültek hatalmi köréből, mindent megtesz, hogy visszacsábítsa őket. Az Úrnak azonban van hatalma arra, hogy megőrizzen a visszaesésétől, de van hatalma a szabadításra is.

A nagy mélységből szüntelen

1.  

A nagy mélységből szüntelen

Hozzád kiáltok, Istenem.

Haláltól mentsd meg lelkemet,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

2.  

A bűn sarában élve lenn

A jóra lelkem képtelen.

Fogadd be gyenge gyermeked,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

3.  

A bátorságom gyávaság,

A bölcsességem kábaság,

Más nem segíthet, ha Te nem.

Fogadj be, Istenem!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

4.  

Az életem üres, szegény,

Nincs benne fény, de van remény,

Hogy Akinek kegyelme nagy,

Vesznem engem se hagy.

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

Isten áldásával.