Az evangélium igazsága szerint

J

ób folytatja beszédét és benne önmaga védelmét (Jób 27,1-23). Kitart meggyőződése mellett, nem adja fel a támadások ellenére sem, mert tudja, nem vétkezett, nem bűne következménye a szenvedés. Van-e bennünk ilyen kitartás? Tudunk-e így ragaszkodni az Igéhez, biblikus meggyőződésünkhöz? Sokan, ahogy telnek az évek, látják és hallják mások véleményét, és azokhoz igazodnak. Maradjunk meg hűségesen mindamellett, amit az Igében láttunk, amit az Úr Jézussal való kapcsolatunkban megtapasztaltunk. Lássuk meg napról napra hatalmát és a bűnös iránt való irgalmasságát.

Megragadó, hogy Jób számára Isten élő valóság. Él az Isten, kezdi mondandóját. Ő élő személy, Aki lát, hall, és jelen van az életemben. Úgy tekintek Rá, mint Akivel valóban lehet kommunikálni, aki ténylegesen megteremtette ezt a világot és azóta is igazgatja. Gyakran látni azt, hogy a mai emberek többsége számára, ebbe még a templomba járók egy részét is belevehetjük, nem tartja valóságos, élő személynek az Urat. Pedig Ő él, húsvétkor pedig megtapasztalták a tanítványok, hogy a halált és a sírt is legyőzte. Azóta bárki őszintén kereste vagy segítségül hívta, megtapasztalta, Isten él, Jézus feltámadott. Hiszen olyan nagy dolgokat visz végbe az életünkben, hogy azt csak élő személy cselekedheti meg. A szabadítás, amit sokan átéltek, a teljes életváltozás, amiben a mai napig része van sokaknak, mind azt bizonyítják, Isten él. A baj velünk van, nem Istennel. Életünk minden problémáját Ő oldhatja meg, sőt már meg is oldotta ott a kereszten. Csak fel kellene ismernünk ezt. Az ember akar isten lenni, ez a nagy problémánk, és nem látjuk meg, hogy ez nem lehetséges. De nincs is szükség többre. Jézusra bízva magunkat, belesimulva Isten rendjébe kiteljesedhetünk. Ha istent akarunk játszani, elpusztulunk. Ma még nyitva a szoros kapu, és beléphetünk rajta, ha megtesszük, kitárul előttünk egy új, szép, szabad világ, Isten országa. Benne helyére kerül minden, az életünk is.

A Galata levélből, azt láthatjuk, hogy még Péter sincs biztonságban, ő is belesodródott a képmutatásba (Gal 2,11-14). Őt is támadta a kísértő, és amit felépített, azt a sátán le akarta rombolni. Péter kapta azt a látomást, amiben az Úr kijelentette, hogy számára nincs különbség, a zsidó és a pogány is kegyelemből nyer örök életet.  Azonban most erről megfeledkezett az apostol, nem vállalta a zsidó keresztyének előtt meggyőződését, az Úr akaratát. Ezzel a magatartásával másokat is negatívan befolyásolt. A tanítvány mindenhol tanítvány, soha nem másokra néz, hanem mindig az Úrra. Mindenkor és mindenhol legyünk tanítványok, mindenütt éljünk úgy, hogy lássák, Jézushoz tartozunk. Ha nem így teszünk, alakoskodunk. Megtévesztjük akkor az embereket, akik azt gondolják, a keresztyénség csak elmélet, pedig pont a gyakorlat a lényeg. Nincs csak a templomig vagy a szószékig tartó hit és életgyakorlat, a hívő a templom falain kívül, és a szószéken túl is hívő.

Lássuk meg Pált, aki megmeri mondani a tekintélynek is a hibáját. Mi hányszor nem merjük egymásnak megmondani, ha valami nincs jól. Mennyire félünk a sértődéstől, pedig nem erre kellene figyelni, hanem arra, hogy az evangélium igazsága mindennél fontosabb. Az Úr könyörüljön, hogy mindenkor egyenesek maradjunk, mindenkor az evangélium szerint éljünk.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.