Dicsőítés

A szenvedéstől meggyötört ember szólal meg, aki látja maga körül az életet, és tele van tapasztalattal (Jób 24,1-25,6). Ez az ember szól és hiányolja Isten gonoszok feletti ítéletét. Hiányolja, amiért Isten nem avatkozik közbe, nem jelöl ki időnként egy napot és nem tart ítéletet. Azt látja, hogy a gonoszság korlátlanul burjánzik, az istentelen, gonosz, helyzetükkel visszaélő emberek büntetlenül járnak az életben. Látja maga körül a társadalmi igazságtalanságot, a szociális problémákat, és azt tapasztalja, Isten nem avatkozik közbe. Amikor mindezt olvassuk, rá kell döbbennünk, hogy ezek a nyomorúságok, ezek a bűnök ma is léteznek. A társadalmi változások, az idő múlása nem szüntetik meg ezeket a problémákat. Ma is vannak, akik kihasználják mások nyomorúságát, visszaélnek hatalmukkal, más tulajdonát jogtalanul használják, és így gyarapodnak. Mindez azt mutatja, nagyon mélyen van a probléma, a szívünkben. Ezt pedig semmi nem tudja megváltoztatni. A modern tudomány, a technika sem száműzte még a társadalmi igazságtalanságot, a bűnöket, mert az embernek belülről kell megváltozni. Bűnös szívvel nem lehet igazságos társadalmat létrehozni. A bűnös szívnek ma is megtérésre van szüksége.  Amikor az Úr újjáteremti szívünket, és elkezd bennünk munkálkodni,  akkor fogunk másképp viszonyulni magunkhoz, az élethez, a vagyonunkhoz, múltunkhoz és embertársainkhoz. Zákeus előbb átélte, hogy Jézus megállt a fa alatt, amelyre felmászott, majd lehívta őt onnan és bement a házába. Ezt követően látta jól az életét. Felismerte, mit tett, meglátta, mennyire szívtelen volt, és most az új szív már érzékennyé vált szociálisan is. Szétosztotta vagyona felét a szegényeknek. Erre a Jézussal való találkozás nélkül soha nem lett volna képes. Ez a probléma, Jézussal való találkozás nélkül akarunk másképp élni, de ez nem megy. Ezért halljuk meg, amint mondja: Zákeus, szállja le hamar, nekem a te házadban kell megszállnom.

A 18-21 versekben Jób kortársai véleményét idézi, akik azt gondolták, a bűn azonnal elnyeri büntetését. Azonban ez nem így van, mert az Úr a bűnösnek időt ad, azt akarja, hogy megtérjünk és éljünk. Minden bűnnek, katasztrófának minket kell felráznia, minden azért történik, hogy végre felébredjünk, és meglássuk, így nem mehet tovább az életünk, változtatásra van szükség. Ez a változtatás azonban tőlünk nem telik. Ezért bűnbánattal megvalljuk az Úrnak bűnös és tehetetlen voltunkat, és kérjük, könyörüljön rajtunk. Csodálatos, hogy még tart a kegyelem ideje, adja Urunk, hogy éljünk vele. Hívjuk segítségül Őt, és akkor megtapasztaljuk szabadítását. Megtapasztaljuk, hogy Jézust követve lehet másképp élni, lehet más értékek mentén haladni, mint amin a világ jár.

Bildád kimerült már, nem igazán tud mit mondani, bár, amit mond, az önmagában jó, csak éppen Jób számára haszontalan. Hiszen mindezzel Jób is tisztában van. Ő mindig is tisztelte Istent, meghódolt Előtte, áldozatot mutatott be a számára. Mi is boruljunk le Urunk előtt, dicsőítsük Őt, az élet csodálatos ajándékáért. Magasztaljuk, hogy törődik a Tőle elfordult emberrel is. Nem mondott le rólunk, ad számunkra esélyt.

A magunk jogán nem állhatunk meg Isten előtt, hiszen minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha, de tudjuk, hogy azért jött el a világba  Jézus, hogy megtisztítson. A szennyes ruha is lehet tiszta. Mi sem dobjuk el a bekoszolódott holmit, hanem kitisztítjuk. Így ígéri az Úr, már a próféták által, hogy megtisztít és tiszta ruhába öltöztet. „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, ha vérvörösek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ézs 1,18). Hogyan valósul ez meg?  „Az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7).

Pál nagyszerű dolgokat élt meg, dicsőítették érte Istent (Gal 1,20-2,5). Őérte hálásak voltak, azért az emberért, akitől nem sokkal korábban rettegtek. Ezzel a dicsőítéssel kifejezték, az Úr hatalmas, még a legádázabb ellenséget is tanítvánnyá képes tenni. Pál élete megváltozott a Jézussal való találkozás után, azonban nem mindenhová szóbeli bizonyságtétele jutott el, hanem elvitték megváltozott életének a hírét. Mert amikor Jézus átveszi életünk fölött a hatalmat, az mindig meglátszik. Ott olyan változások mennek végbe, amelyeket észre kell venni.

Látható-e változás a mi életünkben? Dicsőítik-e értünk az Úr nevét. Mert azért vagyunk tanítványok, hogy életünk által az Úr neve dicsőíttessék.

Azt is látjuk, Pál figyel az Úrra, és amikor a Lélek indítja, felmegy Jeruzsálembe, hogy az apostolokkal is rendezze a pogánykeresztyének dolgait. Pál nem alakoskodik, vállalja magát, és vállalja azt az evangéliumot, azt a szolgálatot, amit rábízott az Úr. Mi is tárjuk bátran mások elé az evangéliumot. Ne szégyelljük, és ne hígítsuk fel. Vállaljuk úgy, ahogyan az Úr kijelentette azt. Mert az evangélium olyan hír, amire mindenkinek szüksége van. Azt hirdeti, a halálra ítélt szabad lehet, a nagy adósnak pedig elengedik adósságát, mert Jézus elrendezte.  Ez a kegyelem, Isten Jézusért elengedi bűneinket, és élhetünk Vele új életet. Hirdessük mi is bátran a jó hírt, az örömüzenetet.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.