|
J
|
ób szenvedése
egyre növekszik, a fájdalmakat napról-napra nehezebben viseli, azonban mindezekkel
a gyötrelmekkel Istent keresi. Tudja, hogy csak az Úrnál talál választ
kérdéseire, és csak ott élhet át megbékélést. Ez fontos útmutatás a számunkra,
arra biztat, hogy úgy amint vagyunk, mehetünk az Úrhoz. Ezt jó tudni, mert vannak, akik megtorpannak,
amikor életük mélységeivel Isten felé irányítják őket. Méltatlannak látják
állapotukat, és azt gondolják, majd ha rendbe jön az életük, akkor kereshetik
az Urat. A Szentírás bizonyságot tesz arról, hogy nem kell várnunk a rendbejövetelre,
mert mi képtelenek vagyunk helyreállítani életünket. Másrészt az atya úgy vár haza,
amint vagyunk. Nem kell kozmetikázni semmit, csak jönni. A tékozló fiú is, úgy
ment, ahogy volt. Nem fürdött meg, nem szerzett tiszta ruhát, csak ment. És az
atya úgy fogadta vissza, ahogy volt. Így vár minket is. Feltárhatjuk előtte
őszintén a szívünket, Ő készséggel meghallgat. Fontos látnunk azt is, hogy
jöhetünk, amint vagyunk, de elrontott életünk felelősségét látnunk kell.
Mi már tudjuk, hogy Isten emberré lett Jézus Krisztusban, ezért meg tudja
érteni minden problémánkat. Megtapasztalta a sátán támadását Júdea
pusztaságában, de azt is megmutatta, miként lehet ezt a támadást visszaverni. Ő
győztes életet élt, így tud számunkra is segíteni. Általa mi is győzhetünk
önmagunk, a bűn és a problémák felett. Ne adjuk fel, ne törődjünk bele a
kudarcba, hanem kezdjük Vele újra. Ami egyedül nem sikerült, azt most kezdjük
el Vele, mert Jézussal lehet győzni.
Jób tisztában van Isten mindenhatóságával, tudja, hogy az élete nyitott
könyv előtte, az Úr jelen van mindenütt. Jó ezt nekünk is látni, nincs az
életnek olyan területe, ami rejtve lenne Előtte. Ő mindenütt jelen van, ezért
bárhol segítségül hívhatjuk, bárhol megtapasztalhatjuk jelenlétét. Ehhez
szükséges szívünk elcsendesítése, mert bár az Úr jelen van, de nem a
viharokban, zajban tapasztalható meg, hanem a csöndben. Csöndre van szükségünk.
Bele merünk-e lépni a csöndbe, bár az is igaz, ma nem mindig könnyű a csöndet
megtalálni. Ha időt szánunk rá, áldást tapasztalunk. Meg újulunk, amint Illés
is megújult, mert az Úr szava erővel töltötte el.
Azon gondolkodtam, vajon én elmondhatom-e, hogy lábam az Ő nyomdokát
követte? Bizony nem. Sokszor letérek ezekről a nyomokról, és ha elhagyom őket,
eltévedek. Mindig akkor vagyok nyugtalan, és akkor kerülök konfliktusba, ha
kilépek az Úr nyomaiból. Pedig Ő azért megy előttem, hogy könnyebb legyen
nyomait követve, még a nehéz szakaszokon is keresztüljutni. Péter is azt
hangsúlyozza, hogy arra hívattunk el, hogy az Ő nyomdokait kövessük.
Most az életében bekövetkezett fordulatról beszél az apostol (Gal
1,15-19). Elmondja, hogy emögött az Úr áll. Nem ő változtatta meg az életét,
hanem az Úr emelte ki abból, amiben addig volt. Azért emelte ki, mert
fogantatása óta terve volt vele, és életének egy pontján ezt a tervet kijelentette
a számára. Az Úrnak, nemcsak Pállal, hanem
velünk is terve van, céllal születtünk, Isten akarata által. Keressük-e, és
felismerjük-e Isten akaratát. Kérdezzük-e már fiatal korunkban, mire születtem?
Mit akar Isten az életemmel kezdeni. Sokan azért sodródnak, mert nem simulnak
bele időben Isten akaratába. A világ meg
akar téveszteni, az a célja, hogy ne lássuk meg az Úr tervét, hogy ne éljük át
a kegyelmet. Isten a mi számunkra is kijelenti Fiát, lássuk meg a názáreti
Jézusban Isten Fiát.
Amikor a damaszkuszi úton felragyog előtte a Krisztus, nem kéri ki
emberek tanácsát, hanem az Úrra hallgat. Igyekszik Őt minél jobban megismerni.
Arábiába azért vonult el, hogy elmélyedjen az Írásokban, és általuk minél
jobban megismerje Isten üdvtervét. Itt azonosítja be az ószövetségi Igéket,
ismeri fel, hogy azok Jézusban teljesedtek be.
Mi is igyekezzünk minél jobban megismerni Urunkat, fordítsunk több időt
az Igére.
Vannak olyan helyzetek, amelyekben egyedül az Úr előtt kell megharcolni,
mit és hogyan kell tennünk. Ahogyan az apostol is maga harcolta meg, majd
hozott döntést, hogy viszi az evangéliumot, úgy nekünk is meg kell ezt tenni. A
döntés felelősségét nem lehet elkerülni. Az Igét olvasva, mi is határozattan
felismerhetjük az Úr velünk kapcsolatos akaratát, ő nem hagy bizonytalanságban,
azonban türelmesen kell várnunk. Isten válaszainak felismerésére és megértésére
időt kell szánni.
Mindenkoron áldom az én Uramat
1. Mindenkoron áldom az én Uramat, Kitől várom én minden oltalmamat.
Benne vetem minden bizodalmamat; Mindenkoron dicsérem, mint Uramat.
2. Igen vigad és örvendez én lelkem, Az Istennek segedelmét hogy kérem,
Nyomorultak meghallják, azt örvendem, Vigadjanak Istenben, arra intem,
3. És mikoron Istenhez kiáltottam, Kegyelmesen tőle meghallgattattam,
Őáltala hamar megszabadultam, Háborúságimban is megtartattam.
4. Lám, Istennek angyala mind tábort jár, Az istenfélő emberek körül jár.
Az Istentől azért ki oltalmat vár, Útaiban mindenütt az nagy jól jár.
5. Segítségül azért Istent hívjátok, Ő jóvoltát kóstoljátok, lássátok!
Igen nagy-jó, azt bizonnyal tudjátok: Benne bízó emberek mind boldogok.
6. Valamíglen élsz ez árnyék világban, Szántszándékkal ne élj a
gonoszságban, Sőt életed foglaljad minden jóban, Hogy lakozzál Istennek
oltalmában.
7. Sok jók közt a békességet szeressed, És éltedben mindenkor azt
keressed; E világnak békességét ne nézzed, Az ördöggel ne légyen közösséged.
8. A felséges Isten szemei vannak Igazakon, kik csak őbenne bíznak;
Mindazok, kik tőle oltalmat várnak, Kérésükben mindig meghallgattatnak.
9. Igen közel az Úr Isten azoknak, Töredelmes szívvel akik óhajtnak;
Alázatos lélekkel akik járnak, Sok ínségből bizton megszabadulnak.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése