Ő többet adni kész

M

egszólal Jób harmadik barátja is (Jób 11,1-20). Úgy látszik, nehezen tűrtőztette magát, mivel azonban ő volt a legfiatalabb, ki kellett várnia, amíg rá kerül a sor. Nagyon akart már beszélni, nagyon meg akarta már mondani Jóbnak a véleményét, mert abban kiválóak vagyunk. A véleményünket megmondjuk, a másik fejét megmossuk, pedig Jézus a tanítványok lábait mosta meg, kioktatást tartunk, mert ez könnyebb, mint a másikkal együtt érezni és Jézus felé segíteni. Ez az ember is úgy látja, nagy és rejtett bűn van Jób életében, és mindaz, ami érte, ennek a büntetése. Az a probléma, hogy még mindig az okot keresik. A miértre akarnak választ, ahelyett, hogy a megoldást, a hogyant keresnék. Mindig a jelenlegi helyzetből kell kiindulni és így keresni a megoldást. A megoldás mindig az Úrnál található. Azonban a maga fájdalmával elfoglalt ember csak a hitelesen elé élt bizonyságtételre figyel oda. Csak a hiteles élet nyújt reménységet.

Cófár változhatatlannak tartja Jóbot, úgy véli az ő élete már nem lesz mássá. Milyen gyakran mi is lemondunk magunkról, a másik emberről. Csak a problémára nézünk és nem Istenre. Az a gondunk, hogy nem Isten felé indulunk, amikor baj ér minket, gondjaink támadnak családtagjainkkal, hanem emberek felé. Emberekben, az emberi tudományban reménykedünk, és ha azt látjuk, nem boldogul a mi problémánkkal, elkeseredünk. Nézzünk fel Jézusra, és meglátjuk, van remény. Nincs olyan mélység, ahonnan ne lenne képes felemelni, nincs az a betegség, szenvedély, amiből ne tudna kigyógyítani.

Cófár így szól: „Akkor lesz értelmessé a balga, ha a vadszamár csikója embernek születik” (12).  Ez az ember úgy látja, nem változhat meg Jób, pedig az Úrnak van hatalma arra, hogy újjá tegye az életünket. A baj az, hogy még nem próbáltuk meg segítségül hívni. Ha kitárjuk előtte a szívünket, megtapasztalhatjuk segítségét. Azt látnunk kell, hogy Ő teljes változást, egy új életformát akar adni, és nem csupán a tünetet kívánja megszüntetni. Amennyiben ezzel a szándékkal jövünk, minden újjá lehet. Az Úr többet ad, mint amit gondolunk, az Ő kezelése ingyenes és eredményes. Aki Hozzá fordul, azt nem küldi el magától, és nincs az az erős szenvedély, amit ne oldana fel, és nincs az a tönkrement élet, amit ne tudna helyreállítani. Rajtam áll, hogy akarom-e, amit kínál, akarok-e úgy élni, ahogyan Ő mutatja. Mert az általa kínált úton lehet teljes és boldog az életem.

Amit Cófár mond, az sok pozitívumot tartalmaz a mi számunkra.  Jóbot ugyan rosszul közelítette meg, mert mindenáron bűnössé akarta tenni, de ha mi őszintén kitárjuk életünket az Úr előtt, megtapasztalhatjuk, hogy az Úr által erősekké válunk. A gyenge és erőtlen is lehet erős, hit által, mert az erő nem mindig fizikálisan nyilvánul meg. Az igazi erő belülről, lényünkből fakad, és képessé tesz szembefordulni problémáinkkal. Jézus a kereszten a legerősebb, amikor mindenki azt gondolja, erőtlen és gyenge, megnyilvánul belső ereje. Micsoda lelki erő van imádságában, amikor kéri, hogy az Atya bocsásson meg azoknak, akik megfeszítették, halálát akarták.

Nemcsak erőssé válhatunk lélekben, hanem nem fogunk félni. Mennyi félelem szorongat minket, pedig úgy szeretnénk félelemmentesen élni, de nem sikerül. Az Ige azt üzeni, hogy lehetséges így élni. Hogyan? Az élő Krisztussal való találkozás után, az Ő vezetése alatt. Húsvét eloszlatja a félelmet.  A Jézust követő élet kiteljesedő élet. Valóban úgy van, ahogy olvassuk, egyre ragyogóbb, békességesebb és boldogabb lehet. Mindennek Krisztus a forrása. Azt azért tegyük hozzá, hogy ez a ragyogó élet nem elsősorban anyagiakban mérhető. Tehát nem azt jelenti, biztos mindenünk meglesz. Hanem azt jelenti, Krisztushoz és az Ő országához tartozom, ezért nem félek, mert ennek az országnak a királya gondoskodik rólam. Én Őt dicsérem, Neki szolgálok, Ő pedig megadja, amire szükségem van. Így azután aggodalommentesen, békés szívvel élhetek.

Pál apostol rámutat, hogy aki Isten országának a polgára, az azért ennek a földi társadalomnak is polgára (Rm 13,1-7). Így annak a rendjéhez is igazodni kell. A hívő keresztyén ember a maga rendezett életével tesz bizonyságot Isten országáról. Ő sem vonja ki magát a társadalom építéséből, ő is tiszteletben tartja annak törvényeit, a közösség érdekeit.

Azonban azt látnunk kell, hogy a keresztyének engedelmessége elsősorban Isten felé érvényesül, és amíg a társadalom nem akadályozza az Úrnak való engedelmességben, a társadalomban is szolgál, és engedelmeskedik törvényeinek. Az első keresztyének életében jól megfigyelhető ez, tudták, hol a határ, amikor azt kérték tőlük, ne hirdessék az Igét, ne tegyenek Jézusról bizonyságot, már nem engedelmeskedtek. Sőt, ha kellett, még az életüket is odaadták, csak Jézushoz hűek maradhassanak. Tehát az engedelmesség mindig csak addig érvényes, amíg Isten akaratával nem fordít szembe, amíg nem kérnek olyat, ami elválaszt az Úrtól. Az engedelmességgel vissza is lehet élni, de a tanítványnak látnia kell, mi az, amit az emberek felé kell megtennie, és mi az, amivel az Úrnak tartozik.

AZ ÜDV

1. Az üdv, mit Krisztus Jézus ad,

Örök, teljes, szabad.

E szent örökséget,

Szívem, fogadd el teljesen!

2. Bízzál az Úr szavába' hűn,

Mert kételkedni bűn!

Az Isten többet adni kész,

Mint hinné emberész.

3. Az Ige tisztán hirdeti,

S az Úr hű, higgy Neki,

Hogy teljes váltságot hozott,

Megváltó Krisztusod.

4. Váltsághalála, élete,

Lelkének szent tüze

Művét mind benned végezi,

Míg végbe nem viszi.

5. Úr Jézus, szívem itt hozom,

Tenéked áldozom.

Benned teljes szívből hiszek,

Rólad vallást teszek!

Isten áldásával.