Élmény

E

lifáz után Bildád szól Jóbhoz, azonban ő is azt a nyomvonalat követi, amin barátja is járt (Jób 8,1-9,24). Nincs szavaiban igazán vigasztalás, nincs felemelő erő. Inkább lehúzza Jóbot, miután ő is mindenáron valamilyen nagy vétket akar fejére olvasni. Szavaival gyötri a szenvedőt, ki akar kényszeríteni bűnvallást. Azonban jó azt tudnunk, hogy a kierőszakolt bűnvallás, vagy megtérés mindig sérülést okoz. Jézus nem erőltette Pétert, egyszerűen csak elé állt, és az Úr lényében ez a halász annak látta magát aki, bűnös embernek. Így kell nekünk is láttatni az Úr Jézust, mert az Ő jelenlétében, lénye tükrében nem lehet mellé beszélni és meglátom magam, sőt vállalom, ez vagyok Uram.

Bildád nagyon keményen beszél, nincs tekintettel Jób fájdalmaira. Kegyetlenül felhozza gyermekei halálát, és azt akarja az apával elfogadtatni, hogy gonoszságuk miatt érte a tragédia őket. Tudjuk azonban, hogy Jób mennyire odafigyelt gyermekei életére, mindig áldozatot mutatott be értük, mert hitte, hogy Isten megbocsátja a bűnöket. Bildád érzéketlen mások szenvedése iránt. De nem vagyunk mi is gyakran így? Nem látjuk, mi van a másik szívében, vigasztalás helyett, még nagyobb fájdalmat okozunk. Figyeljünk Urunkra, tanuljunk tőle, Aki még a kereszten is odafigyelt anyjára és fiatal tanítványára, Jánosra.

Bildád próbálja Isten felé terelni Jóbot, és hangsúlyozza, ha Istent keresi, akkor békességes lesz hajléka. Ebben benne van, hogy próbáljunk mindenkor az Úr felé fordulni, keressük Őt életünk nehéz pillanataiban is, mert tőle származik a békesség. Azonban azt is meg kell látnunk, hiszen mi már a kijelentés teljességét ismerjük, előttünk Krisztusban felragyog az Isten világossága, hogy hívőnek lenni sem jelent teljes nyugalmat, háborítatlan jólétet. Ha ezt várjuk, becsapódunk, hiszen a tanítványok János kivételével mártírhalált szenvedtek. Pál apostol gyakran élt át veszedelmet, megkövezték, hajótörésben volt része, börtönbe vetették. Az Urat követve, mennyei polgárokká válunk, de ebben a világban az Ő nevéért bármikor érhet szenvedés minket is.

Jób válaszol Bildádnak, vallást tesz Isten mindenekfelett való hatalmáról. Mindebből meglátjuk Isten teremtő és gondviselő hatalmát, minden az Ő irányítása alatt van. Az ég csillagai, a természet erői Isten szavának engedelmeskednek. Mindez azonban nem elrémiszt bennünket, mert mi már tudjuk, hogy a világ Teremtője, emberközelivé vált Jézusban. Isten személyesen jött el hozzánk Fia által. Így azután meg lehetett Őt érinteni és segítségül lehet hívni. Jób úgy véli, ha segítségül hívja Istent, szavai nem jutnak el Hozzá. Mi már tudjuk, hogy bátran segítségül hívhatjuk, ígéretek vannak amelyek arról biztosítanak, hogy az Úr meghallja a hívást. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem” (Zsolt 50,15). Az evangéliumokban pedig azt látjuk, hogy az Úr a vele levők ellenére is meghallja, a nyomorult kiáltását (Mk 10,46-52). Ebben a hitben forduljunk mi is Hozzá! Legyen tele a szívünk húsvéti örömmel, hiszen a húsvét, ezáltal a vasárnap is örömről szól. Örömünk forrása az Úr feltámadása, a drága hír: Jézus él. Az Ő jelenléte fakaszt örömöt szívünkben. Jöjjünk minden reggel Hozzá, szánjunk időt a Vele való együtt létre. Ha van egy kis szabad időnk vegyük kezünkbe a Szentírást, olvassunk el róla egy történetet és szemléljük Őt. Engedjük, hogy Lénye és Igéje átjárja gondolatainkat, szívünket. Ha Őreá időt szánunk lesz időnk egymásra is. Hír-e még számunkra az evangélium? Örömet jelent-e az Ige? Úgy vágyunk-e rá, mintha most olvasnánk először. Legyen számunkra friss és mindig élvezetes Isten szava, jelentsen élményt Jézussal lenni. Ne engedjük, hogy unalmassá és megszokottá váljon a csendes óra. Ne engedjük ellaposodni az Úrral való közösséget, ahogyan az egymással való közösségünk, kapcsolataink gyakran kiüresednek. Ha Jézus megtölti a Vele való kapcsolatunkat, feltöltődik az egymással való kapcsolat is. Mi mindig az érdekesség, a más életéről szóló hírek után futunk, és nem látjuk meg, hogy elég érdekes és izgalmas a körülöttünk lévő valóság.

Milyen csodálatos is az Úr? Milyen hatalmas és gazdag, Ő nincs a mi tanácsunkra utalva (Rm 11,33-12,2). De a pénzünkre sem szorul rá. Nem kell számára kölcsönözni, nem nekünk kell a bankrendszerét kisegíteni. Isten országa szilárdan áll, és jól működik. Ezért ne féljünk, ha a földön válsággal nézünk is szembe, mert mi beletartozhatunk kegyelemből, ebbe a stabil és jól működő országba. Isten kezében jó helyen van az életünk. Ezért biztathatjuk lényünket, örülj szívem, vigadj lelkem, ékességed lett a hit.

Pál azt kéri, mert ez az igazi megoldás, hogy ennek a hatalmas Istennek a szolgálatára szánjuk oda magunkat. Az Úr szolgálata legyen az életünk középpontjában, mert így okosan és jól fogunk élni. Istentiszteletté válik az egész életünk. Ne engedjük, hogy lelki életünk és testünk cselekedetei szétváljanak, hanem testünkben és testünkkel szolgáljuk az Urat.

Az ellenség a világ csábítása által akar megszerezni magának. Pál rámutat, lehet nem a világhoz szabni magunkat. Ma sok emberre az a jellemző, hogy a világhoz igazodik. Sokan azt akarják tenni, amit mások tesznek, úgy akarnak élni, ahogy a többség. Nem könnyű másként élni, de az Úr Krisztus által lehetséges. Vele tudunk nemet mondani a világra, és Isten Lelke által képesekké válunk mindig meglátni, mi Isten akarata. Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy tegyük is mindig az Ő akaratát.

Halld, az ég harangi zengnek

1. 

Halld, az ég harangi zengnek

Messze földön szerteszét,

Hírül adva mindeneknek

Isten üdvüzenetét.

Áldott Isten nagy kegyelme,

Hogy leküldte szent Fiát!

Benne higgy, s az élet Lelke

Meggyőz benned sírt, halált!

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

2. 

Jöjj, az ég harangi hívnak,

Vár királyi lakoma.

Vége itt nyomornak, kínnak,

Bűnös elfér mind oda.

Jöjjetek, ti fáradt lelkek,

Jézusunk életkenyér,

Higgyetek, s mindenre leltek,

Jézus mindennel felér.

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

3. 

Halld, az ég harangi intnek:

Ó, siess, elkéshetel,

Sátán tőre fog megint meg;

Jöjj, hogy egy se vesszen el!

Nézd, az ajtó még kitárva,

Szűk s szoros felé az út,

Hit, remény, szeretet vár ma,

Kívül lelked vészbe jut.

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

4. 

Halld, az ég harangi zúgnak,

Már az ünnepév közel.

Örvendj, népe égi Úrnak,

Üdvözültek sergivel!

A Király jön nemsokára,

Légy kitartó, kis sereg!

Boldog lesz, ki homlokára

A koronát nyerte meg!

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

Isten áldásával.