Gyümölcsöző élet

J

ób beszéde folytatódik, amelyben visszaemlékezik korábbi életére (Jób 29,18-25). Azt gondolta, kegyes élete hosszú életben és anyagi gazdagságban fog kiteljesedni. Ő is abban a hitben élt, hogy a hívő, az Úrnak engedelmeskedő, szolgáló ember soha nem él át rosszat. Arra számított, hogy egészséges marad, és majd késő vénségében, az élettel betelve jut a sírba. Jóbhoz hasonlóan ma is sokan úgy gondolják, hogy a hívő élet gyümölcse anyagi területen mutatkozik meg. A hívő gazdag lesz, mindent sikerül megszereznie, bőségben, jólétben él haláláig. Azonban a Szentírás nem erről tesz bizonyságot. Isten gyermeke nem azért boldog, mert mindene megvan. Nem a lét, sem a problémamentesség bizonyítja, hogy Isten népe vagyunk. Az Úr nem sikerteológiát jelentett ki az Igében.

Ha megfigyeljük az Úr Jézus életét, Ő kifejezetten az egyszerű életmódot képviselte. Nem ragaszkodott a gazdagsághoz, sőt teljes mértékben az Atyától függött. Nem volt saját háza, nem alapított családot, nem volt állandó fizetése, mert hitte, az Úrnak gondja van Rá. Jézus teljesen az Atya akaratára hangolódott, végezte küldetését, mentette az embert, a többit pedig Istenre bízta. Élte, amit tanított. „Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,33-34). Jézus valóban első helyre tette Isten országát, és így aggódásmentes, kiteljesedett és gyümölcstermő életet élt. De gondolhatunk Pál apostolra is, akinek volt olyan időszaka, amikor nélkülöznie kellett. A mindennapi szükségletét is gyakran mások biztosították a számára.

Jób beszédében az első zsoltár gondolatai jelennek meg a folyóvíz mellé ültetett fáról. Azonban látnunk kell, a gyümölcs, amit a hívő terem, nem elsősorban fizikai jellegű, nem mindig a test jólétében nyilvánul meg. Milyen gyümölcsöt terem akkor a hívő élete? Hitének másokra gyakorolt pozitív hatásában. Az a küldetésünk, hogy az evangéliumot eljuttassuk az emberek számára. Az áldott élet vonzó élet, Jézushoz vonzó. A tanítványok, az első keresztyének életének gyümölcse a gyarapodó gyülekezet volt. Átélték, hogy bizonyságtételük nyomán egyre többen fogadják be szívükbe a Megváltót. Hitük gyümölcse a megváltozott élet volt.

Pál apostol szépen leírja a hívő ember életében megjelenő gyümölcsöt. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22-23). Micsoda tartalmas, zamatos gyümölcs ez. Kérjük Isten Szentlelkét, adja meg ezt a gyümölcsöt. Mi is erre vágyjunk, és engedjük, hogy be is érjen. Engedjük, hogy az Úr gyümölcsözővé formálja életünket, és ez a gyümölcs a Lélek gyümölcse legyen. Mert ez mások számára is tápláló, környezetünket mássá formáló lesz.

Pál apostol visszaemlékezik a Galaták között végzett szolgálatára (Gal 3,1-5). Megjelennek előtte a boldog arcok, amelyeket az evangélium hirdetésekor látott. Ezek az emberek örömmel fogadták a jó hírt. Örültek, hogy Isten elengedte adósságukat, és eddigi életük ellenére megbocsátott nekik, és gyermekévé fogadta őket. Nincs is csodálatosabb hír annál, hogy a mennyei Atya visszafogadja tékozló gyermekeit. Mindezt teszi úgy, hogy nem kell semmit jóvátenni, nem kell elrendezni tartozásunkat. Hogyan lehetséges ez? Pál a keresztre mutatott, úgy mondta el számukra nagypéntek történetét, hogy lelki szemeik előtt megjelent a kereszt, rajta az Úr. Felismerték, hogy Jézus áldozatáért bocsát meg számukra Isten. Jézusért van kegyelem.

Most azonban örömüket kezdik elveszíteni, mert valakik a törvényhez irányítják őket. Öröm a kegyelemből fakad, itt nincs erőlködés, teljesítménykényszer. A kegyelem a Király jóindulatának, irgalmának köszönhető, nincs benne részem. A törvény azonban azt jelenti, hogy érdemeimért, a törvény megtartásáért kapok valamit. Ez gyötrelmes és bizonytalan élethez vezet. Pál azért harcol, hogy meglássák ismét a kegyelem gazdagságát. Lássuk meg mi is, hogy kegyelemből van üdvösségünk, ehhez mi nem tudunk hozzátenni semmit. Istent nem lehet befolyásolni. A kegyelmet Ő adja, a golgotai keresztért, mi pedig elfogadhatjuk. Aki felismeri, hogy bajban van, és segítséget kér az Úrtól, kegyelemben részesül. A régi eltöröltetik, nincs többé, és egy új élet kezdődik, az Úrral.

Mindig fennáll a veszély, hogy a jó kezdést rossz befejezés követi. Ne akarjuk testben befejezni a Lélek munkáját. A kegyelemhez, a Szentlélek munkájához nem kell semmit hozzátenni. A világ fiai teljesítménykényszerben élnek. Mindig meg kell valakinek felelniük. A mai ember azért harcol, hogy valaki elfogadja, megértse, szeresse, a hívő ember azonban tudja, hogy Isten Jézus Krisztus által szeret, nem kell ezt kiérdemelni, csak élni belőle. Szereti a bűnöst, és azért jött, hogy szeretete és áldozata által kiemeljen a bűnből, és tiszta, megszentelt életre segítsen. Olyan életre akar segíteni, amelyben majd gyönyörködik az Atya.

Az Úr csodásan működik

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.