Vele ismét

E

lifáz gyötri tovább Jóbot, mindenáron rá akarja erőltetni a saját látását (Jób 22,1-20). Bűnössé nyilvánítja barátját. Úgy tekint rá, mint aki biztosra tudja, Jób vétkezett. Mennyire tisztában van ez az ember a másik életével, de ugyanilyen tisztában van a sajátjával is? Gondolkodjunk el mi is ezen, a saját életünket ismerjük-e olyan jól, mint a másokét?  Hiszen mások életével könnyebb foglalkozni, sőt nagyon tudjuk, mit kellett volna másképp csinálniuk, mit rontottak el, de a magunk életében felismertük-e a hibákat? Látjuk-e, mit csináltunk rosszul? Ha igen, akkor még nem késő az Úrhoz fordulni. Problémáink abból fakadnak, hogy legtöbbször nem Istentől kérjük a választ. Nem Őt keressük, és nem vele beszéljük meg problémáinkat, hanem külső tanácsadókra hallgatunk. Mai világunkban sok tanácsadó van, hiszen mindenki ért mindenhez, mások életében meg különösen is szeretünk kotorászni. Azonban az Úr elsősorban a mi életünkkel kíván foglalkozni. Előbb a saját életemet kell rendbe hozni, a magam kérdéseire kell a jó választ megtalálni.

Hasznára van-e az ember Istennek? - kérdezi Elifáz. Mennyire haszonban tudunk gondolkodni. A mai ember bukkan fel előttünk, aki mindenben csak a hasznot látja. Addig fontos számára minden és mindenki, amíg anyagi hasznot tud belőle húzni, amíg érdeke úgy kívánja. Sokszor még a házastársak is úgy tekintenek egymásra, mennyi hasznot hajt a másik, ki hoz több fizetést. Isten az embert nem termelésre, profitszerzésre teremtette, hanem azért adta az életet, hogy élő kapcsolatban legyünk Vele. Örüljünk az életnek, szeressük Őt és egymást. Szeretetre teremtett minket az Úr. Azért jött Jézus is el világunkba, mert Isten szereti az embert. Fia által hozta helyre  az elromlott kapcsolatot. Isten azt akarja, hogy mi mindenkor kapcsolatban legyünk Vele. Nem kényszerű, hanem őszinte, szívből fakadó kapcsolatra vágyik. Ő azt akarja, hogy ne kötelességből keressük Őt, ne formalitás legyen a csendességünk, hanem személyéért keressük. Önmagáért, szeretetéért legyünk a közelében. Az Igét is azért vegyük kezünkbe, mert Édesatyánk szavaira vágyunk. Motiváljon mindig az, hogy tudni akarom, mit mond az Atya. Mit mond életemnek az Ura, Aki kész volt értem halálba menni?

Igen, azt kell felismernünk őszintén, hogy Isten mégis szeret. Nem érdemeljük, nincs mit szeretni rajtunk, mert teljesen eltávolodtunk Tőle, ennek ellenére szeret. Mégis mindig ott van az életem mellett, lehetőséget kínál az új életre. Persze sokan azt mondják, távol van tőlük az Úr, de ez nem így van, a baj velünk van. Mi nem látunk, nem vesszük észre Őt, vagy nem akarjuk észrevenni. Ő mégis könyörül rajtunk. A bal oldali lator sem vett tudomást Isten akaratáról egész életében, ám a kereszten odafordult Jézushoz és megtapasztalta a kegyelmet. Mégis könyörült rajta az Úr. Jó tudnunk, hogy az örök élet nem érdem szerint van, hanem kegyelemből, mindenki számára. Az örök életet senki nem képes megszerezni, azt csak elfogadni lehet, bűnbánattal és hálával.

Lehet, elhatároztuk, nem keressük tovább Istent, nem figyelünk a szavára, legyünk úgy, mint Péter, és mondjuk: Uram, a te szavadra mégis kivetem a hálókat. Igen, az Ő szavára mégis fogjunk neki újra. Amit abbahagytunk, Vele kezdjük el ismét. A hangsúly ezen van: Vele.

 A Galaták között probléma támadt, elpártoltak az evangéliumtól (Gal 1,6-9). Jobban mondva, tévtanítás irányába mentek el, becsapódtak.  Hamis evangéliumot hirdettek nekik, és ők elfogadták. Evangélium azonban csak egy van, ez Krisztusról szól,  Ő van a középpontjában, és elmondja, mit tett értünk. Egyedül Krisztus által van a kegyelem, csak Ő segíthet és senki más. Ha valamit is mellé teszünk, meghamisítjuk az evangéliumot. Vizsgáljuk meg a szívünket, nem tettünk-e valamit az Úr mellé? Jó szándékunkat, vallásosságunkat, érdemeinket. Semmi nem számít Isten előtt, csak a kereszt. Egyedül Jézus haláláért van kegyelem.

Nincs más evangélium. Az ember sok mindent próbál jó hírként kezelni, aztán kiderül nincs más segítség számunkra, csak egyedül Jézus. Csak Ő menthet meg minket. Pál megdöbbent azon, hogy gyorsan elfordultak az Úrtól. Igen, az ember szíve csalárd, nagyon könnyen elcsábul pótmegoldások, idegen istenek felé. Mennyi bálvány van ma, amiben bízunk, amitől várjuk a megoldást. Pedig Isten elküldte számunkra Fiát, Jézust. Ő a megoldás. Nincs más. Ő az élő víz, ami által megújul életünk.  Lássuk meg, hogy egyedül az Ő Lénye által olthatjuk el lelki szomjúságunkat. Tőle kaphatunk el nem múló békességet. Bármit kínál a világ, ne feledjük, nincs más: csak Jézus. Ő az Élet. Minden más hazugság. Ne engedjük magunkat elcsábítani, hanem bízzuk Rá magunkat Jézusra. Már eddig is megtapasztaltuk hatalmát és szeretetét, hát maradjunk továbbra is oltalma alatt. Maradjunk meg a keskeny úton, mert az életre visz. Maradjunk ezen az úton, akkor is, ha kevesen járnak rajta.

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

1. Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2. Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3. Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.