Most

J

ób a régi időkre való visszaemlékezés után a jelen, a most fájdalmát osztja meg velünk (Jób 30,1-15). Fájlalja, hogy nem kapja meg azt a tiszteletet, megbecsülést, amit ő megadott az idősebbnek. Nehezményezi, hogy barátaitól nem kap segítséget, pedig annak idején ő segítőleg állt a bajban lévő mellé. Nem érzi ki azt sem, hogy próbálnák orvosolni rossz hangulatát. Teológiát mondanak neki, pedig ő már felismerte mi jelenthet segítséget a csüggedő, a depressziós ember számára. Meglátta, hogy gyakran elég rámosolyogni a szomorú, lehangolódott emberre. Felfedezte a mosolyterápiát. Ez nagyszerű felfedezés, hatásos kezelés, és még pénzbe sem kerül.  Ő is mosolyra vágyik, de nem kapja meg ezt a kezelést. Fedezzük fel mi is a mosoly, az öröm, gyógyító hatását. Vegyük észre, hogy gyakran egy mosollyal, egy jó szóval oldani lehet a másikban megbújó feszültséget. De van-e időnk egymásra? Adunk-e mosolyt, jó szót, figyelmet, szeretetet? Jób nem kapta meg, amire vágyott, mi megadhatjuk ezt környezetünknek. 

Fontos meglátnunk, hogy mindig a most a fontos, az hogy a jelenben hogyan élem meg hitemet, miként adom át az Úrtól kapott szeretetet. Az, hogy tegnap mi volt nem számít. Jób is keservesen tapasztalja, a tegnap elmúlt, és vele az akkori frissessége, szolgálat készsége. Mi sokszor a múltban élünk, azt mondjuk a másik szeretet igényére, emlékezzen arra ahogyan gyermekkorában törődtek vele. Gondoljon vissza azokra a napokra, amikor leültek beszélgetni és megértették problémáját segítettek neki. Azonban a múlt nem számít, mert elmúlt, Jóbnak most van szüksége megértésre, törődésre, jó szóra, bátorításra, mosolyra.  Igyekezzünk mi is a most lehetőségeit felismerni és megélni. Az is megkísért bennünket, hogy a jövőbe helyezzük segítőkészségünket, problémamegoldásunkat. Azonban a holnap még nem a miénk. Nem tudjuk, hogy amire ma lehetőség nyílik, arra holnap lesz e alkalmunk. Talán a gadaraiak is azt gondolták, amikor Jézust elküldték városukból, majd lesz még alkalmunk meghallgatni Őt. De Jézus nem ment többet vissza, nemsokára a meghalt értük is a kereszten. Bartimeus azonban csodálatosan megragadta a lehetőséget és milyen jól tette, hogy tovább kiáltozott, mert Jézus már nem jött ismét Jerikóba. Jerikóból a keresztre vezetett az útja. A mát ismerjük, ma vannak lehetőségeink, éljünk velük.

Pál apostol Ábrahámra irányítja olvasói figyelmét (Gal 3,6-14). Kiemeli, hogy Ábrahám hitt Istennek, mielőtt cselekedett volna, hiszen ő még nem ismerte a törvényt. Ábrahám hitből igazult meg. Hite azt jelentette, hogy komolyan vette, amit neki Isten mondott és engedelmeskedett. A hit ma is azt jelenti, komolyan veszem Isten szavát és engedelmeskedem neki. Vagyis teszem, amit mond. A m hitünk gyakran csak vallásos formaságokra korlátozódik, hiányzik belőle az engedelmesség ereje. Ábrahám azért tapasztalta meg az áldást, mert hitt Istennek. Ez a hit eredményezte, hogy feladta addigi életét és elindult az ismeretlenbe, Istennel.

Ábrahámnak Isten evangéliumot hirdetett, ez az evangélium szól ma is, azt hirdeti, hit által van megigazulás, üdvösség.  Az apostol leírja azt a néhány szót: „az igaz ember hitből él”, amely megváltoztatja majd Luther Márton és rajta keresztül sokak életét.  Nagyszerű felismerés ez az Ige alapján, hitből és nem tettek, érdemek, anyagi vagy társadalmi helyzet alapján lehetünk részesei a kegyelemnek.  A hit mindenki számára elérhető, csak kérni kell. Nem az a bajunk, hogy nem tudunk hinni, hanem az, hogy nem akarunk. Isten a megbetegedett hitet is helyre tudja állítani, számára nincs lehetetlen.  Azért halt meg Jézus a kereszten, hogy magára vegye átkunkat és így mi szabadokká legyünk. Ezáltal lehet miénk Ábrahám áldása. Fogadjuk el mi is hittel Urunk áldozatát. Adjuk át számára az átkot, a bűnt, és minden terhet, ha megtesszük, megszabadulunk, és tiszta lappal új életet kezdhetünk. Ez az élet pedig szintén vándorút, amely az örök, mennyei hazába vezet.

Most, most még ifjú korodban

Most, most még ifjú korodban

Add át Jézusnak szíved,

Míg öröm, remény, vidám kedv,

Ifjúság, erő tied.

      Fenn ragyogva élted napja,

      Jöjj az Úrhoz szaporán,

      A Megváltó szent ügyéért

      Munkálkodj későn, korán.

Hogy Jézus szíved lakója,

Ne csak szád, de életed

Prédikálja, s hogy tanácsát

Te is híven követed.

      Fenn ragyogva...

Búban úgy, mint jó napokban,

Add időd, erőd neki,

S hogyha küld, siess örömmel

Országát terjeszteni.

      Fenn ragyogva...

Isten áldásával.