A nagy megbízatás

E

lifáz beszéde után ismét megszólal Jób, nehéz magában tartania a szót, hiszen egyre jobban szenved, egyre nagyobbak a fájdalmai (Jób 6,1-30). Barátai pedig nem könnyítik szenvedéseit, csak a szavaira, panaszaira figyelnek, de nincsenek tekintettel állapotára. Nem tudnak vele együtt érezni. Azt kéri Jób, hogy ne csak a szavaira, hanem kínjaira is figyeljenek, és amit mond, a szenvedések fényében tegyék mérlegre. Mert könnyű egészségesen a másikat bírálni magatartásáért - gondoljunk bele, mi hogyan hordoznánk ilyen fájdalmat, miként dolgoznánk fel egy nagy tragédiát vagy egy gyógyíthatatlan betegség diagnózisát? Ha mindezekbe belegondolunk, megértőbben fogunk a szenvedők felé fordulni.

Jób nem ok nélkül jajgat és panaszkodik, hanem azért, mert valóban szenved, valóban hatalmas nyomorúság érte. Olyan nagy a szenvedése, hogy úgy látja, képtelen sokáig hordozni. Nincs ereje hozzá, és attól fél, hogy megtagadhatja Istent is végtelennek tűnő szenvedése közben. Talán azt mondanánk neki, Jób, ne add fel, mindenre van erő a Krisztusban, aki megerősít. Bizonyára mi is idéznénk a többi klasszikus Igét is a számára, vagy amikor egy-egy szenvedőt meglátogatunk, soroljuk a drága Igéket, amelyek önmagukban igazak is, csak épp nincs bennük töltés, mert mi úgy mondjuk, hogy minden rendben van az életünkben. Pál apostol fogságban volt, fájdalmai voltak, mert a bilincs feltörte a csuklóját, szenvedett, és ebben a helyzetében is az Úrral volt, és azt a választ kapta, ne magára figyeljen, hanem Gazdájára, mert Ő megerősít. Igen, aki az Úrba veti bizodalmát, a szenvedések idején is Hozzá fordul, az átéli, hogy kap erőt, mindenre kap erőt: a szenvedésre, a gyógyulásra, és ha eljön az idő, a meghalásra is. Az Ige akkor hangzik hitelesen a szánkból, ha mi is átéltünk hasonló megpróbáltatást. Pál szavai nem elméleti buzdítások, hanem a saját nyomorúságai közepette megtapasztalt kijelentések. Ezekből fakad erő és reménység.

Jób elmondja, a szenvedőnek részvétre van szüksége, akkor is, ha elhagyta a Mindenható félelmét. Nem az a megoldás, ha elfordulunk a nyomorúságban lévőtől, hanem az, ha megértjük és segítjük, hogy az Úr közelébe kerüljön vagy ismét keresse az Úrral való közösséget. Nem a fejmosás, hanem a lábmosás, tehát az alázatos és szeretetteljes szolgálat segíthet. Ilyenkor van szükség a második mérföld megtételére, mert a nehéz helyzet nemcsak annak próba, aki benne van, hanem a tanítvány számára is. Próba, hogy miként viszonyulok a másikhoz, mennyire tartok ki mellette a bajában, és tudok-e türelmesen szolgálni felé.

Ez a szenvedő ember úgy látja, barátai megijedtek a nyomorúság látványától, félnek tőle. Hányszor mi is félünk a szenvedőtől, nehezen viseljük a másik gyötrelmeit. Gyakran magunkat féltjük, mert meglátogatni, együtt érezni csak-csak tudunk, de félünk, hogy tennünk is kell valamit. Jób is úgy látja, barátai attól félnek, hogy segítségüket kéri majd, hiszen anyagilag is tönkrement. Azonban nem vár tőlük ilyen jellegű támogatást. Addig készek tenni valamit barátjukért, amíg nekik nem kerül áldozatba.

Jób kész tanulni, még ebben az állapotban is nyitott az Úr szavára, a tanításra. Ha meggyőzik igazukról, kész elfogadni, de tudja, hogy nem azért szenved, mert vétkezett. Jó, ha látjuk ezt, nem lehet minden esetben konkrét vétekhez kötni a szenvedést, hisz van, amikor az Úr formál általuk. Megpróbálja hitünket, mérlegre teszi hűségünket. Ha így állunk szenvedéseinkhez, erőt kapunk hozzájuk, erőt a gyógyulás kivárásáig. Ne adjuk fel, bízzunk Benne, fájdalmak közepette is keressük Őt. Az Ő közelsége, szeretete enyhíti a fájdalmat és ad reménységet a reménytelenségben.

Jézus története folytatódik, nem ért véget nagypénteken, hanem újraindult húsvétkor (Mt 28,11-20). Csodálatos ezt látni, szívet melengető, erőt adó üzenet ez, mert rámutat, az Urat nem lehet kiiktatni a föld életéből. Meg lehetett ölni Jézust, de nem lehet elpusztítani, mert feltámadt és él. Ő erősebb és nagyobb a halálnál is, mert mindenek felett való Úr. Ne eszünkkel akarjuk mindezt megérteni, hanem a szívünkkel. Hangolódjunk Jézusra, és átéljük, hogy valóban jelen van. Aki igazán segítségül hívja, az Jézus győzelmével szembesül, annak valóság lesz az élő Jézus.

Az a probléma, hogy a legtöbb ember nem a tényeknek hisz, nem akar nekik hinni, mert nem akarják megváltoztatni életüket, feladni eddigi gondolkodásukat. Aki nem akar megváltozni, nem akar az Úrral élni, annak ki kell találni valamit, ahogyan itt is kitaláltak valamit a vezetők. Azonban a spekuláció nem megoldás, a hazugság nem megoldás, nem visz előre, magunknak és másoknak is ártunk vele. Sőt, azt is láthatjuk, hogy a hazugság mindig pénzbe kerül, sok pénzbe. Míg az igazság ingyenes. Igen, Isten igazsága ingyenes, az evangélium nem kerül pénzbe, ingyen kapjuk és ingyen adhatjuk tovább. Bár így is lenne, hogy ingyen adnánk tovább, amit az Úrtól kaptunk. Lehet úgy tenni, mintha Jézus nem támadt volna fel, de ezzel saját magunkat csapjuk be, magunknak ártunk vele, mert elzárjuk az életünket az Úrtól.

A tanítványok elmentek Galileába, ahogyan Jézus mondta nekik. Mennek, mert találkozni szeretnének Vele. Az Ő szívükben is sok kétely van, de nem letagadják a hírt, hanem elindulnak Jézus felé. Szembenéznek a valósággal, és vállalják a találkozást. Induljunk Jézus felé, a Vele való találkozásban majd kitisztul a kép, lehull a kételkedés leple, és öröm költözik a szívünkbe.

Jézus nem rója meg a kételkedőket, mert tudja, amikor meglátják Őt, és meghallják a hangját, elmúlik a kétség. Elmenetele előtti találkozásakor ismét megbízza őket, de ez megbízatás már nem korlátozódik Izráel területére, hanem az egész világ felé irányul. A tanítványoknak az egész világ a szószéke lett. A missziói parancs nekünk is szól, minket is küld az Úr, hiteles élettel való bizonyságtételre. Az evangéliumot mindenki felé hirdetni kell.

Jézus teljhatalommal beszél és cselekszik, ha elmegy is, hatalma továbbra is valóságos, a tanítványok ennek oltalma alatt végezhetik szolgálatikat. Nemcsak tanítást visznek, hanem életformát is. Azon van a hangsúly, hogy ne csak elméleti tudást nyújtsanak, hanem tanítsák meg a követőket krisztusian élni, szavainak engedelmeskedni. A hangsúly mindig azon van, hogy tegyük is, amit hirdetünk. Bizony, ezen a területen vannak hiányosságaink. De kérjük az Urat, hogy tegye engedelmessé életünket.

A hűséges tanítványok számára ígéri, hogy velük marad egészen a világ végezetéig. A világ története be fog fejeződni, de mindaddig itt lesz az Úr az övéivel.

Velem vándorol utamon Jézus

1. Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő, a győzelmes, hű vezér,

Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény.

Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

4. Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét.

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

5. Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én,

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.