Légy hű mindhalálig!

J

ób a hatalmas Istent látja, akivel szemben nincs esélye (Jób 9,13-35). Úgy véli, az ő szava nem jutna el Isten fülébe. Bizony, nem könnyű a helyzete, mert ő még nem ismeri a Szentírást, sem az Úr kegyelmét. De különösen azért nehéz a helyzete, mert barátai sem ismerik a könyörülő Istent, és így nem tudják az Úr felé segíteni. Milyen Istenünk van? Ismerjük-e drága kegyelmét, és tudjuk-e, hogy Ő irgalmas? Milyen könnyen csak magunkra, a saját véleményünkre vagy igazunkra koncentrálunk, és nem látjuk meg, mire van a másiknak szüksége. Mennyire nincsenek a barátok Jóbbal egy hullámhosszon, nem látják, hogy most megértésre, szeretetre és segítségre van szüksége.

Mennyire más Isten, mint ahogy ezek az emberek gondolják, de vajon mi milyennek ismerjük Őt? Mit tudnék Róla másoknak elmondani? Látom-e, hogy Ő velünk van, és nem ellenünk? Ő nem a bűnös ember halálát akarja, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Tudjuk-e ezt hirdetni? Nem a cselekedeteken van a hangsúly, hanem az evangéliumon, mert egyedül az Ige képes más emberré formálni, de szánunk-e elég időt rá?

A baj ott van, hogy senki nem tudja elmondani Jóbnak, hogy Isten nem akar bűnt rábizonyítani, nem akarja bűnössé tenni, csupán próbálja az életét. Mivel ezt nem látja, értelmetlennek tartja további életét. A nagy szenvedés utálatossá tette számára az életet, úgy látja, így nem érdemes élni. Jó azonban meglátni: élni mindig érdemes, mert az élet nagy ajándék, és gyorsan eltelik. Jó, ha meglátjuk, hogy Isten minden helyzetben megközelíthető, soha nem a menekülés a megoldás, nem a halál, hanem a próba elfogadása, egymás megértése és segítése. Az élet mindig érték, és az a feladatunk, hogy ezt megismertessük a szenvedőkkel és a csüggedőkkel is. Az élet értékét az Úrral való kapcsolat koronázza meg, sőt, az, hogy Jézus a saját életét adta érte. Sokat jelent és megóv az elkeseredéstől, ha lelkünkkel folyamatosan törődünk, hiszen az élet több, mint a test. Az élet a test halála után sem szűnik meg létezni. De szánunk-e rá elég időt? Törődünk-e lelkünkkel? A legjobb, ha a lelkünkkel való foglalkozást tesszük az első helyre, csak azután következnek egyéb feladataink. Ha nem a lélek dolga van az első helyen, hamarabb kimerülünk és ingerlékenyebbé válunk. A fáradt test a lelket is elfárasztja, de a friss lélek üdítőleg hat a testre.

A hét levél közül most a másodikat olvashatjuk, amit a minket szerető Úr küldött (Jel 2,8-11). Csodálatos, hogy egy héten keresztül minden nap szerelmes levelet olvashatunk. De így vesszük-e kézbe a Jelenések leveleit? Az Úr küldi a számunkra. Erre talán azt mondjuk, ez tévedés, hiszen a szmirnai gyülekezet a címzett, de ha behelyettesítjük a saját gyülekezetünk vagy a magunk nevét, akkor személyesé válik. És olvassuk el úgy a mai levelet is, és majd a többit is, hogy a saját nevünket olvassuk bele, és akkor megtapasztaljuk: egész más így. Akkor átéljük, hogy közünk van hozzá, nekünk szól.

Azt üzeni, ismeri az életkörülményeinket. Tisztában van vagyoni helyzetünkkel, megélhetési lehetőségeinkkel. Ne csüggedjünk, Ő mindenről tud. Ismeri azt a közeget is, amiben élnünk kell, sőt, még ellenségeinkkel is tisztában van. Ezért bízzunk Benne, higgyük, hogy nem hagy magunkra, sőt, időben küld számunkra segítséget, ami által helyt tudunk állni.

Tudok szegénységedről - de nem az a baj. Nem a nehéz körülményekkel van baj, hanem azzal, ha nem látjuk, Kihez tartozunk, ha nem látjuk, hogy gazdag Atyánk van. Milyen gyakran megfeledkezünk erről, és nem látjuk lehetőségeinket, és nem élünk velük. A legtöbb hívő nem úgy él, ahogyan élhetne. Isten gyermekeként élhetünk, ha nem a földi állapotokig látunk, hanem ezeken túl meglátjuk Isten lehetőségeit, országa gazdagságát.

Az is megrendített, hogy az Úr látja, hogy nem az vagyok, akinek tartom magam. Jó lenne, ha ezt felismernénk, vagy legalábbis feltennénk őszintén a kérdést: valóban hívő vagyok? Valóban tanítvány vagyok, vagy csak azt mondom magamról?

Az Úr felkészíti övéit mindazokra, amik rájuk várnak. Mi vár rájuk? Szenvedés. Nincs tanítványság szenvedés nélkül. Bár legtöbbet magunktól szenvedünk, azonban van a gonosz általi szenvedés, aki azért támad, mert az Úréi vagyunk. Az Úr azt mondja, ebben a helyzetben se féljünk, mert a szenvedés, a próba véget fog érni. Az Úr soha nem hagy erőnkön felül kísérteni.

Azt kéri az Úr, legyünk hűek mindhalálig. Vagyis ne adjuk fel tanítványságunkat, ne hátráljunk meg, hanem maradjunk Hozzá hűségesek életünk végéig. De azt is mondja, hogy legyünk hűek akkor is, ha a hűség az életünkbe kerül. Mert Ő is hű maradt hozzánk mindhalálig. Nem fordult vissza a kereszt útjáról, hanem meghalt, hogy életünk legyen. Isten országának fontos láncszeme a hűség.

A hűségben segít, ha a jutalomra nézünk. Mi a jutalom? Az élet. Ha itt elveszik életünket, az Úr visszaadja azt, és többé senki nem veheti azt el. Mert amit az Úr ad, azt senki nem veheti vissza.

Bízom benned, Uram Jézus

1.Bízom benned, Uram Jézus

  Benned bízom egyedül !!!!

  Kit Te hű kegyelmed hordoz

  Az bizton üdvözül.

2.Bízom benned, Uram Jézus,Te nagy kegyelmű,

  drága hű Megváltó, Én bízom benned,Uram Jézus,

  Igéd bíztat reá.

3.Mint a pásztor gyenge bárányt, folyvást úgy vezet kezed,

  S annak, aki rád tekint csak,elesni nem lehet.

  Bízom benned, Uram Jézus…

4.Gondot is viselsz Te rólam, hordod minden terhemet:

  hogyne bízna szívem abban,ki engem úgy szeret!

  Bízom benned, Uram Jézus…..

5.Bízom benned, Uram Jézus;Add, hogy mindig így legyen:

  Bízzam benned, bármi érjen; És bízzam szüntelen.

Isten áldásával.