Fehér ruhában

M

ivel tegnap tévedésből a mai részről írtam, így most tekintsünk még vissza a tizenhetedik fejezetre, Jób beszédére (Jób 17,11-16). Meglátjuk belőle, hogy egyre nehezebb elhordoznia fájdalmait, hiszen a kínok egyre nagyobbak és állapota napról napra romlik. Emberileg kevés az esélye a gyógyulásra, és mivel a barátai sem nyújtanak támaszt a számára, lelki kapaszkodót sem talál. Pedig nagyon lényeges, amit Pál apostol leírt: „Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul” (2Kor 4,16). Lehetséges a testi állapot romlása ellenére hitben megújulni, akinek élő kapcsolata van a Feltámadott Úr Jézussal, az ezt megtapasztalhatja. Jób ezt nem tudta, de a barátai sem, ők sem voltak képesek erősíteni Istenben való bizalmát, hogy ne a romlásra figyeljen, hanem a belső épülésére. Beteg, sérült testben is lehet teljes életet élni - ne csak a testre koncentráljunk, hanem ápoljuk lelkünket. Az erős lélek átsegít a nehéz pillanatokon. A lélek erősítő vitaminja az Isten Igéje, fontos, hogy ne csak testünket tápláljuk és erősítsük, hanem lelkünket is. Ma Urunk halálára emlékezünk, erősítsük magunkat a szenvedéstörténet elolvasásával, kísérjük végig Urunkat a Gecsemáné-kerttől egészen a Golgotáig, hangolódjunk rá szenvedésére, éljük át, hogy mindez értünk megy végbe. Legyünk hálásak az Úrnak, amiért vállalta helyettünk a borzalmak borzalmát a kereszten, azért, hogy így elrendezze adósságunkat, és mi örök életet kaphassunk.

Jób azért kesereg, hogy az éjszakát is nappallá akarják változtatni, pedig akkor lenne egy kis nyugalma, addig csökkennének fájdalmai, amíg tud egy keveset aludni. Milyen jó, hogy az Úr beiktatta az éjszakát, amikor megállhatunk, lecsendesedhetünk és testünk–lelkünk megpihenhet. Szükségünk van az éjszakai alvásra, a test és a lélek pihenésére. Akkor lesz bennünk harmónia, ha a természet rendjéhez igazodunk. Ami felől Jób kesergett, az mára valóság, az éjszakát is nappallá tesszük a világításnak, a technikának köszönhetően. Ennek ellenére sincs több időnk, hanem inkább fáradtabbak vagyunk, kimerülünk idegileg, és nem győzzük kezeltetni magunkat. Felborítottuk a teremtés óta fennálló rendet, és ezért kiborulunk. Isten azonban azt akarja, hogy ne boruljunk ki, hanem inkább éljünk megbékélt, harmonikus életet.

Bármennyire nappallá akarjuk változtatni az éjszakát, pont a nagypénteki események mutatnak rá, hogy bár kívülről világossággal vehetjük magunkat körül, a szív sötétsége nem múlik el. Jézus keresztre feszítése az emberiség legsötétebb napja - amíg Ő nem lép be  a szívünkbe, nincs világosság. Ő a mi napunk, engedjük, hogy beragyogja életünket, és akkor a külső sötétség idején is világosság lesz bennünk.

Mi már azt is tudjuk, hogy van reménység a sír után is, mert Jézus feltámadt, legyőzte a halált. És örökké él. Élő Urunk van - az élet nehéz pillanataiban is tekintsünk Rá, és lássuk meg, Ő él, és élnek azok is, akik hisznek Benne. Mert az élet elmúlhatatlan.

Csodálatos élményben volt Jánosnak része: fehér ruhába öltözött nagy sokaságot látott, akik pálmaágakkal a kezükben dicsőítették a trónon ülőt és a Bárányt (Jel 7,9-17). Mintegy második virágvasárnapi jelenet ez, csak már a mennyben játszódik, a fehér ruhások átélik, hogy valóban Jézus a királyuk, és királynak kijáró tisztelettel veszik körbe. Ez a sokaság megszámlálhatatlan, és minden nemzetből és népből vannak közöttük. János látja a világ minden tájáról származó Krisztusban hívő embereket. Látja az evangélium diadalútját, mert eljut minden néphez, megérint sok-sok szívet, és ezek örömmel élnek Megváltójuknak, és vállalják Őt még a halál árán is. A sokaság teljes szívből dicséri a trónon ülőt és a Bárányt, mert tudják, Övék az üdvösség, Ők ajándékozták nekik. Mert az üdvösség kegyelemből van, Isten ajándéka, és Jézus Krisztusban vált elérhetővé számunkra. Dicsérjük az Urat a kegyelemért, köszönjük meg, hogy mi is átélhetjük.

A mennyei háztartás minden tagja arcra borult a trón előtt, és imádták Istent. Tegyünk mi is így, boruljunk le Urunk előtt, imádjuk és dicsérjük mindazért, amit a mai napon, a Golgotán értünk elvégzett. Mert számunkra ingyen van a kegyelem, de Neki sokba került. Soha ne feledjük, hogy megmentésünk Istennek nagyon sokba került, ezt pénzben, anyagi értékekben kifejezni nem lehet: Fiát adta oda értünk.

János nem tudja, kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, el sem tudja gondolni, hogy ezek mind az evangélium gyümölcsei, Isten kegyelmének munkája. Az angyal elmondja, hogy ezek a nagy nyomorúságból jöttek, megmosták ruháikat a Bárány vérében. Igen, testvéreim, a Bárány vére az egyetlen olyan szer, ami megtisztítja ruházatunkat és kiviszi bűneinket. Köszönjük meg Atyánknak, amiért rendelkezésünkre bocsátja ezt a szert, vegyük igénybe, mert másképp szennyezett marad a ruházatunk. Csak egyedül Jézus vére képes az életünket minden bűntől megtisztítani, tárjuk fel hát előtte, kérjük bocsánatát és kegyelmét. Menjünk Hozzá bátran, mert ma is áll az ígéret: „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, ha vérvörösek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ézs 1,18). Milyen csodálatosan nagyszerű lesz ott állni fehér ruhában, de ez csak akkor lesz a részünk, ha végig megőrizzük tisztaságunkat, ha mindig kérjük az Úr bocsánatát, és hűek maradunk. Kérjük Urunkat, könyörüljön rajtunk, hogy majd ott állhassunk mi is. Mert ezek nemcsak megmosattak a Bárány vérében, hanem a saját életüket is készek voltak Jézusért áldozni. Kész vagyok-e érte élni és halni?

Akik az Úrral lesznek, az Ő oltalmát élvezik, nem kell már éhezniük, szomjazniuk, nem szenvednek a természet erőitől, mert a Bárány legelteti őket. Ebből valamit már most átélhetünk, ha engedjük, hogy Ő vezessen bennünket. Ő tud élő víz forrásához vezetni, ahol megújulhat az életünk. Merítsünk már most belőle!

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.