Immánuel: Szeret az Úr!

ldjuk mennyei Atyánkat a mai napért, azért, hogy lehajol hozzánk, beszél velünk Igéje által (Jób 7,1-21). Köszönjük meg ezt, és igyekezzünk minél jobban megismerni Őt, így felkészülni azokra az időszakokra, amelyekre azt mondjuk, nem szeretem. Fel kell töltekezni arra az időre, amikor minket is meglátogatnak a test problémái. Akkor tudjuk jól feldolgozni és elhordozni, ha fiatal és egészséges napjainkban elmélyülünk az Igében, élő kapcsolatot ápolunk Urunkkal, és a nehéz időkben, a fájdalmak vagy reménytelenségek idején korábbi tapasztalatainkból merítünk erőt.

Jób folytatja beszédét, és a szenvedés elhomályosítja látását, csak önmagát és gyötrelmét látja. A gonosz is mindent megtesz azért, hogy a szenvedő sötéten lásson. Azonban ne engedjük a sötéten látást, tehetünk ellene. Ha az Úrra tekintünk, ilyenkor is csak Vele foglalkozunk, nem válunk reménytelenné. Segít rajtunk, ha nem feledjük el a szenvedés előtti időszakot, hiszen az életünk nemcsak sötét napokból, nehéz periódusokból állt. Vissza kell emlékezni az Úr korábban megtapasztalt áldására, látni kell, milyen gazdagon megajándékozott, hogy körülvett szeretetével és irgalmával. Lássuk meg, mennyi jót tett velünk az Úr. Ha mindezt szem előtt tartjuk, reménységet nyerünk, és megtapasztaljuk az Úr jelenlétét, felismerjük, a nagy fájdalmak idején sem hagyott magunkra az Úr. Izráel is gyakran vélte azt, hogy Isten magukra hagyta őket, mert csak a nyomorúságra néztek. Csak az ellenség haderejét vagy a fogságot látták, azonban Isten mindig üzent nekik. „De most hallgass rám, szolgám, Jákób és Izráel, akit kiválasztottam! Így szól az ÚR, a te Teremtőd és Alkotód, az, aki anyád méhétől fogva megsegít: Ne félj, szolgám, Jákób, Jesurún, akit kiválasztottam” (Ézs 44,1-2)! „De most így szól az ÚR, a te Teremtőd, Jákób, és a te Alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Mikor vízen mész át, veled vagyok, és ha folyókon, azok nem borítanak el. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, a láng nem perzsel meg téged” (Ézs 43,1-2).

Milyen csodálatos üzenetek ezek, építsünk rájuk, merítsünk erőt belőlük, és vigasztaljuk magunkat velük. A szenvedés idején is idézzük fel az Úr szavait, mert azok taszítják félre a csüggedés sötét gondolatait, mint friss szellő a sötét fellegeket. Ne félj, mondjuk magunknak, mert nincs miért félni, hiszen Isten anyánk méhétől fogva törődött velünk, így most sem hagy magunkra. Csak másképp kell gondolkodnunk. Meg kell látni, hogy a hit nem ígér szenvedés- és problémamentes életet, de azt ígéri az Úr, hogy velünk lesz a perzselő lángok között és az áradó folyóvizek idején is. Mindig az a biztos alap, amit az Úr mond, ha ezt félresöpörjük, elcsüggedünk.

Jób most nem látja Isten eddigi munkáit, sőt, magát Istent sem, így sötétté válik a látása. Tele van keserűséggel és reménytelenséggel, mert életünknek értelmet csakis az Úrral való élő kapcsolat ad, semmi más. Soha ne feledjük, hogy a felhő mögött ott van a nap, ha épp nem is látjuk. A nap nem szűnt meg, nem tűnt el, csak eltakarják előlünk a felhők. Lássunk túl rajtuk, hogy felragyogjon számunkra ma is a Krisztus.

Lehetnek álmatlan éjszakák, mint Jób esetében is, lehet olyan gyötrelem, hogy aludni vagy feküdni sem nagyon tudunk, de ebben a helyzetben is van út felfelé. Lehet ezt az időt is Urunkkal tölteni. Jézus nem hagyhatta el a keresztet, de tudta, hogy az Atya ott is jelen van. Mert Őhozzá mindenkor kiálthatunk.

Jób látja az élet problémáit, tudja, hogy a halál befejezi földi életünket, de nem tudja azt, amit az Úr számunkra már kijelentett, hogy a halál legyőzetett. Ne engedjünk a reménytelenségnek, mert Jézus győzött, nem ér véget a halállal az élet, és van feltámadás. Krisztus feltámadt! Él, legyőzte ellenségünket, így már nem kell félni. Aki az Úré, az a halálon át is Hozzá megy. Aki itt Vele volt, az a halál után is Megváltójával lesz. Adjunk hálát az evangéliumért, dicsérjük Urunkat húsvét örömhíréért, és éljünk e hír tudatában.

Jób most sötéten lát, mi azonban már ismerjük Jézus életét, így tudjuk, hogy Neki senki nincs terhére. Mehet Hozzá a leprás, a béna, sőt, Ő keresi fel a harmincnyolc éve bénát a Betesda partján. Hosszú volt a harmincnyolc év szenvedés, de ha meghal húsz év után, nem találkozik Jézussal, nem élheti át a gyógyulást. Ne akarjunk menekülni a szenvedés elől sem, várjuk ki, amíg érkezik az Úr és felemel.

Nemrégen olvastuk a Jelenések könyvét, és mától ismét ezt kezdjük el a vezérfonal alapján (Jel 1,1-8). Bizonyára nem véletlen, nagyon aktuális ez az írás, hiszen sok minden a mi életünkben is ott tart, mint János idejében. Jó lesz újra olvasni, mert így megtudjuk, mi maradt meg belőlünk a tavalyi szövegből. Másrészt így jobban meg fogjuk érteni, jobban lényünkbe íródik az Úr szava és üzenete.

Fontos látni, hogy mindazt, ami le van írva ebben a könyvben, a feltámadott Úr adta János apostolnak, általa pedig nekünk. János a postás, ilyen postások lehetünk mi is, vihetjük a jó hírt. De mit adunk tovább? Valóban evangéliumot? Vagy esetleg örömhír helyett törömhírt mondunk?

Mindannak, amiről olvasunk, meg kell történnie, tehát ezek nem furcsa mitológiai képek, hanem Isten üzenetei, amelyek a maguk idejében végbemennek. Azért kapjuk ezeket, hogy felkészüljünk, és ne érjen minket semmi váratlanul.

Hogyan tudunk felkészülni? Ha komolyan vesszük az Igét, ha olvassuk és megéljük. Az Ige készít fel minden élethelyzetre. Adjunk hálát, hogy még mindig szól Isten Igéje, és éljünk is vele.

János kegyelmet és békességet kér az Örökkévaló Úrtól. Ő örökké létezik, csodálatos, hogy van biztos pont ebben az örökké változó világban, mégpedig Isten.

Nagyszerű üzenet, átmelengeti a szívet, feltölt erővel, amit az apostol elsők között papírra vet: szeret minket az Úr Jézus. Szeret az Úr, szeret, nagyszerű hír, örülj szívem és vigadj lelkem ezen. Ne keseregjünk hát, mert Ő szeret, nagyon szeret.

És ezek nem szavak csupán, hanem tettek vannak mögötte. Mégpedig a szabadítás műve. Mivel szeret, nem bírta látni, hogy rabok vagyunk, hogy a bűn uralkodik felettünk, eljött és megszabadított kereszthalála által. Bízzuk ma magunkat erre az Úrra, ne adjuk fel, mert van szabadítás. Van szabadítás, mert van Szabadító: Jézus.

SZERET AZ ISTEN, MEGSZABADÍTOTT!

Szeret az Isten, megszabadított!

Szeret az Isten még engem is.