Térj meg!

J

ób válaszol Bildádnak, és ez jó, nem burkolózik be fájdalmába, és ha nem ért is egyet a barátjával, sértődés nélkül felel neki (Jób 9,1-12). Jób szenvedései közepette is tud és akar beszélgetni, elmondja mindazt, ami a szívében van, feltárja azt, ahogyan Istent látja és ismeri. Mer Isten ismeretéről vallani. Milyen jó lenne, ha mi el tudnánk mondani, kinek ismerjük Istent. Hiszen sokan már régóta olvassuk a Bibliát, hallgatjuk az igehirdetéseket, a bizonyságtételeket, de tudnánk-e beszélni az Úrról? Próbáljuk meg ma a magunk csöndjében, vagy ha van valaki mellettünk, akivel olvassuk az Igét, neki  megfogalmazni mindazt, amit Istenről tudunk. Próbáljuk elmondani, milyennek ismertem meg, és kicsoda Ő a számomra, mit jelent nekem.

Jób nem mond mindjárt nemet Bildádnak, nem mondja, nem igaz, amit mondott, vagy nem ért vele egyet, hanem úgy kezdi: igaz, így van. Jó ezt eltanulni tőle, mert hányszor mindjárt megmondjuk, amit másképp gondolunk, és ezzel leblokkoljuk a másikat. Jób elismeri mindazt, ami barátja beszédében igaz; ő nem úgy áll a dolgokhoz, hogy csak az a jó, amit én mondok, hanem meglátja, hogy a másik gondolatai is jók.

Jób látja az ember és az Isten közti különbséget, tudja, hogy mi bűnösök vagyunk az Úr előtt, és az ember csak alázattal és bűnbánattal állhat meg előtte. Azt is tudja, hogy Isten bölcs, Ő az igazi bölcsesség, és az ember csak Benne, az Ő félelme által tehet szert igazi bölcsességre. Látja nagy hatalmát, és azt is tudja, hogy ezt Isten teremtésre használta fel. Igen, Isten a hatalmát életadásra használja. Ő nem rombol és pusztít, hanem életet ad. A bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti. És mi már ezt is tudhatjuk, mert elküldte a világunkba egyszülött Fiát, Jézust. Benne és általa ismerhetjük meg igazán az élő Istent. Mert Jézus egész földi élete folyamán Isten lényét mutatta meg a számunkra. Amilyen Jézus, olyan az Isten.  Milyen az Isten? Olyan, mint Jézus, vagyis könyörülő, a bűnös számára kegyelmet hirdető, betegeket gyógyító, és a bűnösért a kereszten önmagát odaadó. Igen, olyan Istenünk van, aki érettünk, ami örök életünkért önmagát adta halálra a kereszten. De legyőzte a bűn és a sátán után a halált is, amikor Jézust kihozta a sírból. Ezzel számunkra is megnyitja a szabadulás kapuját, szabaddá teszi az életre vezető utat.

Jóbot a csillagos ég látványa az élő Isten felé irányítja. Tudja, hogy ezeket Őneki köszönheti, és szíve tele van hálával. Még a szenvedő is tud szemlélődni, még ő is meglátja szépet. Próbáljuk meg mi is szemlélni a teremtett világ szépségeit, azt, amit még meghagytunk belőle. Amit még nem gyalultunk le, és nem borítottuk be betonnal, vagy nem szórtunk be szeméttel. Álljunk meg egy pillanatra és gyönyörködjünk egy virágban, a fütyülő rigóban, és dicsérjük az Urat. Este pedig álljunk fel a tévé, a számítógép mellől, menjünk ki az udvarra, vagy nézzünk ki az erkélyen, és csodáljuk meg a csillagokat. Ezek látványa pedig vigyen tovább az Úr felé, és láttassa meg velünk, hogy Isten lámpásai, ragyogó csillagai mi vagyunk ebben a sötét világban. Engedjük, hogy átragyogjon rajtunk az Úr Jézus fénye. Ne feledjük, ma is ragyoghatunk, mint a csillagok, sőt, azért vagyunk ebben a világban, hogy ragyogjunk. Ne rejtsük el fényünket, hanem töltsük be küldetésünket.

János Patmosz szigetén látta a megdicsőült Urat, hallotta hangját és leborult előtte (Jel 2,1-7). Most pedig megkapja az első üzenetet, amit neki kell papírra vetnie. Az Úr mondja, ő pedig írja, mert fontos, amit hall. Számára is erőforrás és útmutatás. Először János szívét érinti meg Jézus szava, és azt követően adja majd tovább. A bizonyságtétel, az igehirdetés hitelességének és hatásosságának feltétele ez, előbb engem szólítson meg, az én életemet formálja át, nekem adjon erőt, békességet és reménységet, és majd ezt követően adjam tovább. Mert először mindig engem akar az Úr megszólítani, nekem van szükségem arra, hogy az Ige munkálkodjon bennem.

Nem János szól a gyülekezetek vezetőihez, hanem az, akinek a kezében van a hét gyertyatartó, akinek a kezében van az életünk. Milyen csodálatos abban a tudatban élni, hogy az életem, az egyház élete az Úr kezében van. Az szól, aki a hét arany gyertyatartó között jár, Aki ismeri az életünket, mert nincs távol tőlünk. Nincs távol, hanem itt van az övéi közt. Körbejárja a gyülekezeteket, felkínálja segítségét, rajtunk áll, hogy Rá építünk-e, Belé kapaszkodunk-e.

Tudom a te dolgaidat, mondja - mindent tud, ismeri szívünket, tetteink mozgatórugóit. Tudja, hogy mit miért teszünk. Tisztában van a motivációnkkal. Az efézusi gyülekezetnek is látja a pozitívumait, tudja, mennyi mindent képesek megtenni, mennyire kitartók, még a teológiájuk is jó, felismerik a hamis apostolokat. Azt jelenti ez, hogy azt nézik, ami a szívben van, és nem azt, ami kívülről látható. Ma sem volna baj, ha meg tudnánk vizsgálni azoknak a hitét, akik vezetői szerepre igyekeznek.

Azonban az Úrnak van panasza, mégpedig az, hogy az első szeretetet elhagyták. Azt jelenti ez, hogy minden működött olajozottan, csak a szeretet hiányzott. Mármint a Jézus iránti szeretet nem volt már bennük jelen. Azért tették, amit tettek, mert ezt kellett tenniük, ezt várták tőlük. A gyülekezet szervezetté vált, minden automatizálódott, mindenki tudta a dolgát, úgy működött, mint a gép, csak a lényeg hiányzott, az agapé. Nem az Úr iránti szeretet motiválta már őket. Úgy voltak, mint sok házasságban is, hogy az évek folyamán eltávolodott egymástól a férj és a feleség, kívülről semmit nem vettek mások észre, mert a család élete rendben zajlott, csak kettőjük között lett jeges űr. Megfagyott a kapcsolat, hideggé vált az életük, és meg lehet fagyni körülöttük. Milyen a szívem? Hideg, fagyos, vagy lángol az Úr iránti szeretettől? Szeretem-e Jézust, úgy szeretem-e, mint amikor hitre jutottam? Olyan fontos-e számomra Ő, mint akkor volt?

Ez nagyon fontos kérdés, ne tekintsük fölöslegesnek, ne intézzük el annyival, hogy persze, szeretem, hanem őszintén vizsgáljam meg a szívem, és mondjam ki az Úr előtt, ami bennem van. Mert Jézus nem fogadja el a hideg szívet, ő nem gépet akar, amely teszi a dolgát, hanem szeretetkapcsolatra vágyik. Mert ő is szeret, előbb szeretett minket, mint ahogy mi szerettük, és életét adta a Golgotán.

Ne elégedjünk meg a formaságokkal, hanem kérjük, töltse be szívünket Önmaga iránti szeretettel. Térjünk meg. Ne mondjuk, hogy már megtértünk, mert az Úr azt kéri, ma is térjünk meg. Térjünk meg ebből a kiszáradt hitből, a bálványok világából, a világ vonzásából, és éljünk csak Neki. Mert ha nem fogadjuk meg a szavát, kimozdítja gyertyatartónkat. Ezt komolyan kell venni, mert Jézus visszajöveteléig lesz egyház, de nem kötelező nekem is közte lenni, nem kötelező az én gyülekezetemnek is ott lenni. Mert az efézusi gyülekezet is eltűnt a történelem folyamán, de egyház van. Ha mi nem akarunk megtérni, ha nem Jézusért lángol a szívünk, lesz más, lesznek mások, akik örömmel fogadják be az evangéliumot, és szeretettel szolgálnak az Úrnak.

Aki győz, mondja az Úr, tehát aki legyőzi a megszokást, a közömbösséget, aki megóvja a szívét a kihűléstől - mert Jézussal lehet győzni - az az élet fájáról kap enni. Igen, ezért megéri lángolni, szeretni, élő kapcsolatban lenni, mert van cél, és ez az Isten paradicsoma, és ott az élet fája. Ezt ígéri az Úr, merjünk harcolni, és győzzünk, hogy majd ehessünk arról a fáról, és élvezhessük az el nem múló életet, az örökkévalóságban.

Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.