A
|
barátok tehetetlensége érezhető ki Bildád
újabb beszédéből (Jób 18,1-22). Nem tudnak mit kezdeni Jóbbal, nem találnak
olyan szót, ami megoldást jelentene. Eddigi beszédüknek hiányzik a sava-borsa,
a töltése. Mert nincs jelen benne az Úr. Szentlélek nélkül, emberi teóriákra
építve operálnak, ám Jóbnak nem erre van szüksége. Ő a megértő szeretetre
vágyik, Isten jelenlétét sóvárogja. Nem tudnak személyesen bizonyságot tenni
Isten szeretetéről, hiányzik szívükből a megtapasztalás. Mert a teóriák helyett
az Ige erejének a megtapasztalása adhat reménységet a mellettünk élőknek. Nem
elméletre, hanem tapasztalatra és gyakorlatra van szükség.
Bildád is érzi, hogy véget kell vetni a beszédnek, mert nincs benne erő,
nem jön át beszédeiken Isten jelenléte, nincs az az atmoszféra, ami a szenvedőt
feltöltené és megújítaná. Tulajdonképpen
eddig mindenki mondta a magáét, de senki nem próbált felfelé figyelni. Sokat jelent,
ha nem a magunkét hajtogatjuk körbe-körbe, hanem azt adjuk tovább, amit a
szívünkre helyezett az Úr.
Úgy tűnik, Bildád megsértődött, azt vette ki Jób beszédéből, hogy lenézi
és megveti őket. Milyen gyorsan meg
tudunk sértődni, ma szinte népbetegség lett. Nem lehet mondani már senkinek
semmit, mert megsértődik. Azonban a sértődés nem más, mint védekezés, úgy
teszünk, mint a sün, amit meg akarunk simogatni: a közeledésre kiengedi
tüskéit és megszúrja a kezünket. A sértődés azt jelzi, valami probléma van az
életemben, valamit nem akarok feltárni, hanem lelkem pincéjébe száműztem. De ez
nem megoldás, mert bármikor megérinthetik az elzárt sebet, és akkor robbanás következik
be. A bennünk lévő problémákat, sebeket és bántásokat tárjuk fel az Úr előtt.
Ő képes megérteni és szeretetével, megbocsátásával begyógyítani lelkünk mélyét.
A Szentírás csodálatos üzenete: van bűnbocsánat, csak fel kell tárni lelkünk
tartalmait őszintén, és megtapasztaljuk, Isten Jézusért kész megbocsátani. A
megbocsátás felszabadít és megtisztít. Ha az Úr eltörli vétkeinket, begyógyítja sebeinket,
nem tudunk megsértődni. A sértődés nem megoldás.
Bildád mostani beszéde sértődésből fakad, ezért nem tud újat mondani,
hanem továbbra is Jóbot tartja bűnösnek. Leírja szenvedő barátja számára a
gonosz, Istentől elszakadt ember útját. Bemutatja, mi vár arra, aki nem ismeri
Istent. Úgy gondolja, Jób is azért
szenved, mert elfordult Istentől, és ennek a következménye mindaz, amin
keresztülmegy. Hogyan látjuk életünket, felismertük-e, hogy a megpróbáltatások
által is keres az Úr? Ha pedig már átadtuk életünket, és Jézus tanítványai vagyunk,
formál bennünket. A megtért ember sem kész, sok csiszolni való akad rajta, és a
Gazda csiszol, alakít, azt akarja, hogy Krisztus ábrázolódjék ki rajtunk. Jó,
ha elfogadjuk az Ő kezének munkáit, és igyekszünk jól megélni a nehéz
pillanatokat. Gyakran az a probléma, hogy teljesen testünk függvényeivé válunk.
A testünk állapota határozza meg lelkünk állapotát is, pedig lehet a test
fölött is diadalmaskodni. A test szerepe nem az uralkodás, hanem a szolgálat.
Bár az is igaz, hogy gyakran visszaélünk testünkkel is, nem akarjuk elfogadni
változásait, ezért mi is erőszakoskodunk
vele. Ha megfelelően viszonyulunk
testünkhöz, segítség lehet a szolgálatban, segíthet közelebb kerülni Krisztushoz
és a másik emberhez.
A pecsétek feltörése után egyre súlyosabb ítéletek látogatják a földet és
lakóit, de ezek sem érik el a kívánt hatást (Jel 7,1-8). Mert az emberek
továbbra is megátalkodottak maradnak, saját útjukat járják, és inkább
elmenekülnek Isten elől, mintsem bűnbánatot tartanának. Az ember nem akar
meghajolni Teremtője és Megváltója előtt. Szomorú ez, mert ha továbbra is hátat fordítunk az Úrnak, egyre nagyobb
nyomorúságba kerülünk. Meg kellene már látnunk, hogy Istenre van szükségünk,
nélküle képtelenek vagyunk jó irányba mozdulni, pozitív változást eszközölni.
Az a döbbenetes, hogy az emberek látják, hogy mindaz, ami történik, Isten
haragjának a következménye, mégsem akarnak Vele megbékülni. Vagy már a bűn
annyira eltompította az emberek szívét, hogy nem veszik észre, lehet rendezni
a bűnt? Igen, még mindig felkereshetjük Megváltónkat és segítségül hívhatjuk,
még mindig nem késő. De jó lenne ezt látni, és végre elindulni Felé. Még mindig
van esélyünk az újrakezdésre, ám a bálványok egyre jobban magukhoz láncolják szívünket.
A mai bálványok bilincseit is az Úr képes levenni életünkről. Jöjj, amint vagy, bűnök láncát csörgetve, jöjj, mert Ő a Szabadító, és nincs más. Semmilyen emberi kúra, terápia nem segít, a
bűnre és minden következményére egyedül Jézus vére a megoldás. Vegyük igénybe
ezt a drága és egyedi szérumot, mert ha bejut az életünkbe, megszabadulunk, új
emberré leszünk.
A nehéz idők idején, amikor egyre ítéletesebb lesz az élet, Isten
cselekszik, menti az Övéit. Azt látjuk Igénkben, hogy a gonosz sem tombolhat
korlátlanul. Amikor az Úr szól, szünetet kell tartania. A gonosz erők minden
ténykedése, az elemek pusztító tombolása is megáll, mert még van feladat. Ez a
feladat pedig nem más, mint Isten szolgáinak a megpecsételése. Ez a pecsét
tulajdonjogot, és ezáltal védelmet jelent. Őket nem pusztíthatja el örökre a gonosz, mert Isten oltalma alatt
állnak, vagy másképp kifejezve, megmentettek, örök életük van. Aki Krisztusban
van, annak örök élete van. Nem mi őrizzük meg magunkat, mert arra képtelenek
vagyunk, Isten menti meg gyermekeit. Így azután ma is hittel bízhatjuk Rá
magunkat. Legyen a szívünkben az elpecsételés tudata, hogy hit és keresztség
által Krisztushoz tartozom. Aki Hozzá tartozik, azt Tőle semmi nem szakíthatja
el. „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény
nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi
Urunkban van” (Rm 8,38-39).
A száznegyvennégyezer elpecsételtről sokféle vélemény található, a
legvalószínűbb azonban, hogy Isten teljes egyházát jelenti, mindazokat, akik
élő hittel hittek Benne és engedelmeskedtek Neki. A harcoló egyház, amely kész
életével is bizonyságot tenni Megváltójáról. Az elpecsételtek azok, akik a
gonosz tombolása idején is hűek maradtak az Úrhoz, akiknek a szívét nem csábította el a világ. Testüket megölhették, de lelküket nem. Az elpecsételés nem őriz meg a világ, a
gonosz tombolásától, de megtart az üdvösségre. „Ne féljetek azoktól, akik a
testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak” (Lk 12,4).
Amint vagyok, sok bűn alatt
1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí -vó hangodat, Ki értem
áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!
2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki
megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!
3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc,
bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!
4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S
derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!
5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza
lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!
6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s
majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése