M
|
int egy folyam, árad Jóbból szívének tartalma, és jó hogy így előjön, mert az a jó, ha kimondjuk, ami bennünk van (Jób 14,1-22). Ha bennünk maradnak a sérelmek, fájdalmak, megbetegítenek, de ha az Úr előtt kimondjuk őket, felszabadulunk,
meggyógyulunk. A zsoltárokban is sok példát találunk erre. A zsoltáros a maga
keserűségével leborul az Úr előtt és kimondja mindazt, ami a szívében van - mire
a végére ér, felszabadul, már hálát ad Istennek, mert tudja, hogy a nehézségek
közepette sem hagyja őt magára. Az Úrhoz mindennemű problémával bátran
mehetünk.
Jób elmondja, ahogyan az életet látja, szembesül a küzdelemmel és a rövid
időtartammal. Küzdelem nélkül nincs élet. Meg kell találnunk a helyünket és fel
kell vállalnunk önmagunkat. Az életünk
ajándék, felelősek vagyunk érte, azonban azt is komolyan kell vennünk, hogy nem
mennek simán a dolgok. Sok minden van, ami megpróbál rossz irányba terelni, de
az Úr ide adta az Igét, ami az élet használati utasítása is. A Szentírásban
megláthatjuk a helyes utat, felismerhetjük, hogyan is kell jól élni. Ezért
lényeges, hogy rendszeresen olvassuk.
Jób azzal is tisztában van, hogy életünk ideje meghatározott, véges. A
leghosszabb életű ember ideje is letelik, mert a bűnös ember nem élhet a földön
örökké. Azonban nem ez ellen kell küzdeni, hanem azon fáradozhatunk, hogy a
rendelkezésünkre álló időt jól használjuk fel. Ez a legfontosabb, ismerjem fel, hogy Istennek mi a terve életemmel, és igyekezzem
azt megvalósítani. Mert végül is nem az időtartam, hanem a megélt élet tartalma
és minősége a lényeges. A minőség a legfontosabb, az, hogy Isten akarata szerint
éljünk, Őt képviseljük, és azt mondhassuk, amit Jézus. Ő a kereszten azt mondta,
elvégeztetett. Nem volt még idős ember, mégis befejezett volt az élete, mert
elvégezte, amit az Atya rábízott.
Mivel életünk végét nem ismerjük, rendkívüli jelentőséggel bír a ma. Az
Ige is azt mondja: ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a
szíveteket. Ma kell komolyan venni az Úr szavát, hiszen nem tudjuk, lesz-e
holnapunk. Nem tudjuk, holnap lesz-e még újabb nap, amikor kereshetem az Urat.
Ma kell szeretni, szolgálni, hisz azt sem tudjuk, hogy holnap még mindezt
megtehetjük-e a másik felé. Nem tudjuk a másik életének a végét sem. Ma igyekezzünk megbecsülni egymást, beszélgetni
egymással, mert hiába tesszük holnapra, mondván: ma nem, de holnap ráérek, ha
nem tudjuk, hogy mindketten megérjük-e a holnapot. A mai nap bajára,
feladatára, lehetőségeire koncentráljunk.
Jób még nem tudta, azt, hogy Jézus legyőzte a halált, számára még a
feltámadás ismeretlen volt, de mi már tudjuk, mégis sokan Jóbhoz hasonlóan
vélekednek. Lassan újra húsvét lesz, és ez az ünnep jelzi számunkra, hogy nem a
halálé az utolsó szó. Van folytatás, mert, aki hisz Jézusban, ha meghal is, él. Sőt, aki hisz Jézusban, feltámad az
örök életre.
A gyülekezetek élete, problémái után János látja, hogy megnyílik a
mennyben egy ajtó, és felszólítják, hogy lépjen be rajta (Jel 4,1-11). Ezzel
átlépi a látható és láthatatlan világ határát. Maga az Úr nyitja meg az ajtót,
azért, hogy ne csak a földön élők nyomorúságait lássa az apostol, hanem mindezeken
túl lásson bele Isten világába. Erre van nekünk is szükségünk, felemelni
tekintetünket, és meglátni, hogy Isten világa körülvesz. Nem vagyunk magunkban a
világban, hanem jelen van az Isten. A földi történések sem függetlenek
Istentől, minden a kezében van, és Ő az Úr mindenek felett. Isten gyermekei
nincsenek kiszolgáltatva a sorsnak, a gonosznak, hanem Isten kezében vannak. A
földi élet minden nyomorúságát ebben a kézben élhetik át. Nem kerül ki minket
sem az élet vihara, de nem mindegy, hol ér minket. Ha egy hajóban vagyunk az Úrral,
nem kell félnünk, mert célba fogunk érni, akárhogy hánykolódik csónakunk.
Isten mennyei világába nyer betekintést János, és látja, hogy a menny
középpontjában egy trón áll, rajta ül valaki. A középpont Isten, az Ő lénye
tartja fenn az egész világmindenséget, a látható és láthatatlan világot, mert Ő
az élet. Figyeljünk mi is a trónra,
legyen Ő a középpontunk. Milyen gyakran mi akarunk a középpont lenni, és ebből
sok zűrzavar támad. De ha Ő a középpont, akkor rendeződnek dolgaink, békességre
jutunk.
Az evangélista a trón körül négy élőlényt lát, akik szimbolikus figurák
is, hiszen az evangéliumot, a drága örömhírt is jelentik a számunkra. A négy
élőlényben a négy evangéliumot szemlélhetjük. Az oroszlán van elsőként említve,
ez Márk evangéliuma, úgy írja le Jézust, mint aki erőt képvisel, de ez az erő
nem rombol és pusztít, hanem helyreállít és épít. A második a bika, vagyis
Lukács evangéliuma. Korának legértékesebb áldozati állata volt. Ez azt üzeni, hogy
Isten a legértékesebbet, Fiát adta oda értünk. Az emberarcú lény Máté evangéliumát
szimbolizálja, amely Jézust Emberfiaként ábrázolja. Emberként szolgált és adta
életét értünk. A negyedik a sas, amelyben János evangéliumára ismerhetünk, ő
visz a legmélyebbre bennünket Jézus lénye ismeretében. Mint a sas, magasról
szemléli Jézust, a mélységekbe tekint. Így láthatjuk meg Jézus emberi
ábrázolása mögött az élő Istent, akinek hatalma van élet és halál fölött, sőt, Ő maga az élet. Ezek éjjel és nappal dicsérik az Urat, az a feladatuk, hogy
Istent megismertessék másokkal. Ez a mi feladatunk is, hogy életünk Istent
magasztalja, és így tegyen bizonyságot a Megváltóról, akivel lehet új életet
kezdeni.
Huszonnégy vént is látunk még, akik leborulnak a trón előtt és a fejükön
lévő koronát leteszik a trón elé. Ezzel elismerik a trónon ülő uralmát az
életük felett. Ez a kérdés: letettem-e már a koronát a trónon ülő előtt? Vagy
még mindig én uralkodom? Akkor válik áldássá az életem, ha én is leteszem a
koronát, lelépek a trónról és átengedem azt Jézusnak.
Jöjjetek Krisztust dicsérni
1. Jöjjetek Krisztust dicsérni, Bízó szívvel hozzá tér -ni, Énekekkel
zengve kérni, Krisztus népe, jöjjetek.
2. Bűn, pokol már búban éljen, Ördögöt hadd ölje szégyen, Üdvösségünk
szent ölében Már levetjük mind a bút.
3. Küldte Őt az Úr kegyelme Öröklétre, győzelemre, Hogy szívünket
felemelje Boldogságos ég felé.
4. Irgalommal szánva minket, Nagy jósága ránk tekintett, S ördögcsalta
bús szívünket Mennymagasból látni jött.
5. Áldott óra, boldog óra, Nagy hitünknek meghozója, Ajkunk zengő
hálaszóra Nyílik, édes Jézusunk.
6. Jászol-ölben drága Gyermek, Ég felé vigyen kegyelmed, Hol dicsérve
énekelnek Édes hangú angyalok.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése