Lehet javítani

A

 harmadik barát is megszólal, de nem együttérző, vigasztaló szavakat mond, nem azt tárja Jób elé, amit magával hozott, hanem Jób beszédére reagál (Jób 11,1-20). Látszik, hogy indulatos - amit a barátja mondott, felingerelte, úgy látja, hogy csak fecseg és gúnyolódik, ezért helyre kell igazítani. Viszi előre az indulata, és nem a szíve diktálja a gondolatokat. Meg sem kíséreli magát beleélni Jób helyzetébe. Pedig csak akkor van esély a másik megértésére, a segítő gondolatokra, ha bele próbálunk helyezkedni beszélgetőtársunk helyzetébe. Amíg csak magunkból indulunk ki, amíg csak magunkra figyelünk, nem tudunk segíteni - figyeljünk mindig felfelé és a másikra is.

Úgy szólal meg Cófár, mint akinél biztos válaszok vannak. Hányszor gondoljuk azt, hogy mi jól tudjuk a dolgokat, sőt, a legjobban, senki nem ért úgy az élethez, mint mi. Pedig egyedül csak az Úr Jézus az, aki igazán ért az élethez, aki jól látja az összefüggéseket. Cófár várja, hogy Isten szóljon Jóbhoz, de nem tudja feltételezni, hogy az a szó megbocsátó és irgalmas lesz. Ő azt várja, hogy ellene szóljon Isten. Jó lenne, ha meglátnánk és örvendező szívvel elfogadnánk, hogy Isten nincs ellenünk. Pál apostol így ír: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” És ebben határozottan kijelenti, hogy velünk van az Úr, és ha velünk van, akkor senki nem lehet ellenünk. Támadhatnak, bánthatnak, de Istentől senki nem szakíthat el, senki és semmi. Majd így folytatja az apostol: „Aki az ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt? Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhség vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver? De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.” (Rm 8,32-39). Csodálatos bizonyságtétel ez: Isten szeret, és ettől a szeretettől semmi nem választhat el, még a bűneink sem, sőt, megadja számunkra a győzelmet Krisztusban a nehézségek felett.

Cófár is mond jó gondolatokat, amik önmagukban jók, és számunkra is üzenetet hordoznak. Mert az Úr fel tudja használni még a nem odaillő beszédet is. Ő hatalmas, és munkájához elég egy szó, és nagy dolgokat visz végbe általuk. Azt mondja Jóbnak: ha kitárod a szíved. Igen, ez számunkra is fontos üzenet. Isten szava előtt ki kell tárni a szívünket. Olyan a lényünk, mint egy szoba, amin ajtó van, és csak az jöhet be, akit beengedünk. Igénk azt kéri, nyissuk meg őszintén az Úr előtt szívünk ajtaját. Lehet, hogy azt mondjuk magunkban, már annyiszor megtettem, de nem érzek semmit. Tegyük meg most újra, és ne az érzéseinkre figyeljünk, hanem az Igére. Az Úr azt mondja, ha kinyitjuk az ajtót, bejön és velünk lesz (Jel 3,20). És innentől engedjük Őt munkálkodni. Bízzuk Rá magunkat, és észrevesszük a változást.

Az Úr a következő levelet is megíratja Jánossal, ebben ismét elmondja, hogy ismeri a thiatirai gyülekezetet is, látja, mi van a szívükben, és elismeri szeretetüket, szolgálatukat (Jel 2,18-29). Az Úr tudja, hogy szeretjük, és Érte tevékenykedünk, Neki szolgálunk. Ő megdicséri azt, ami jó. Mert tud dicsérni, elismerni. Mi tudunk-e dicsérni? A rosszat szóvá tenni tudjuk, de tudunk-e megdicsérni? Meglátjuk-e a jót a másik életében, és azt kifejezzük-e szavakban is? Mert arra is szükség van, hogy kimondjuk, tudassuk a másikkal, hogy értékeljük munkáját, szeretjük őt.

De van olyan is az életükben, ami nem jó. Van egy kis panasz is ellenük, az Úr ezt sem hallgatja el, hanem megmondja, de javító szándékkal teszi. Azért szól, mert tudja, a rosszat is ki lehet javítani. Ha valamit elrontottunk, helyre lehet hozni.

Azért, hogy helyrehozhassák a hibát, nem ró rájuk több terhet. Csodálatos az Úr, mert látja tűrőképességünket. Tisztában van azzal, hogy mit bírunk el, és nem vár el tőlünk többet. Nem akarja, hogy összeroppanjunk. Megadja számunkra a győztes élethez való feltételeket.

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.