A lelke benne van

J

ózsef fiai után a többi fiút is megáldja Jákób (1Móz 49,1-33). Mindenkitől áldással búcsúzik. Ezek az áldások szintén próféciajellegűek, hiszen a jövőbeni karakterüket, életformájukat vázolja fel. Az áldás útmutatást ad a számukra, amennyiben komolyan veszik, segíti őket útjuk során. Hiszen mindaz, amit az áldás megfogalmaz, lehetőség, amely megvalósulhat. A negatív tartalmak esetében pedig lehetőséget nyújt a változtatásra. Nem kötelező azzá válni. Amennyiben az Úrra figyelnek, a rossz irányt elkerülve jó útra térhetnek. Az Úr, amikor szól, mindig lehetőséget kínál a változásra, a jobbá válásra. A mi döntésünk, milyen úton indulunk.

Ezekkel az áldásokkal szinte útravalót ad Jákób a fiainak. Istenre mutat, Őreá bízza őket. Jó látni, hogy az útravaló áldás. Egy szó sem esik anyagiakról, csak lelki áldásról. Mi mit hagyunk magunk után? Mit adunk át gyermekeinknek? Csak áldásról szól a hagyaték? Bizony, sok szó esik az örökségről, és oly kevés a lelki tartalomról. De most még változtathatunk, ennek a módja a beszélgetés. Különösen fontos, hogy az igéről beszéljünk. Sőt, beszéljük meg, mit is mond számunkra az Úr igéje által. Jó, ha az Úr szava lesz a lámpásunk az úton, és akkor nem fogunk eltévedni.

Az áldás által sorrendmódosítás is történik, Júda kerül az első helyre. Csodálatos mindaz, amit Júda felől lát Izráel, ezek a szavak mind azt mutatják, hogy ez az idős, búcsúzó ember az Úr színe előtt áll. Istenre van hangolva, és így nem a saját vágyait vetíti fiaira, hanem Isten tervét jelenti ki számukra.

Júda oroszlánkölyök, aki nem riad meg és győzelmet arat. Királyi pálcát fog kapni, és ez nem is távozik el tőle. Mi már tudjuk, hogy Júda legnagyobb oroszlánja az Úr Jézus Krisztus, Ő viseli a királyi pálcát. Uralma örökké tart, de nem pusztításra, hanem építésre, életek megmentésére használja hatalmát. Eljön Siló, ez a Messiásra vonatkozik, azt üzeni Jákób, hogy Isten ad valakit, akiben megoldódik népe és az egész emberiség sorsa. Egyedül Benne kapunk megoldást. Jó, ha várjuk Őt és befogadjuk az életünkbe. Annyifelé keresgélünk, és itt a megoldás, az, Akit már Jákób is látott. Őreá van szükségünk.

Dán áldása után szinte felkiált Izráel, egy fohászt küld az Úr felé, és ebben minden benne van. Szabadításodra várok, Uram. Benne van, hogy az Úr a szabadító, és az is, hogy szabadításra lesz szükségünk. Szabadításra az élet különféle nyomorúságából, hiszen annyi probléma van, amit képtelenek vagyunk megoldani. Bár felismernénk, hogy szabad kiáltani, szabad kérni a szabadítást. Az is benne van ebben a fohászban, hogy saját magunk ellen kell a szabadítás, mert Jézus nélkül elállatiasodunk. Erőszakosakká válunk, elveszítjük erkölcsi értékeinket, megkísért a pusztulás réme. Egyedüli reménység és segítség, ha az Úr szabadítását kérjük.

Júda Oroszlánja a Szabadító. Várja, hogy őszintén kiáltsunk Hozzá és kérjük segítségét. Tegyünk úgy, amint Dávid is tette, minden élethelyzetben az Úrra nézett, Tőle várta a megoldást. A legyőzhetetlennek tűnő ellenfelekkel szemben is diadalt aratott, mert az Úr neve győztes hatalom. Aki megismeri és mindenkor segítségül hívja, megtapasztalja erejét. Urunk győzött a bűn és a halál fölött, a két legrettentőbb ellenséget is két vállra fektette, így azután van reménységünk, nem kell félnünk, csak feltekinteni az Oroszlánra.

Mindegyiket a hozzáillő áldással áldotta meg apjuk. Mennyire lényükbe látott és ismerte őket. Tudta, milyen áldás illik hozzájuk. Mindezt azért tudta, mert az Úr kijelentette a számára. Istennek fontos, hogy mindig a hozzánk illőt, a nekünk megfelelőt adja a számunkra. Nem akar kicsit vagy nagyot ránk erőltetni, olyat ad, ami illik az egyéniségünkhöz, lényünk mélyebb rétegeihez. Bízzunk az Úrban, kérjük és várjuk mindenben a hozzánk illőt. Mert szavát mindig betartja. Isten soha nem téveszt meg, és nem hagy cserben.

Efézusból tovább megy az apostol, viszi az Úr igéjének buzdító erejét (ApCsel 20,1-12). Mindenütt szükség van a buzdításra. Most indultak a közösségek, és szükséges segíteni, bátorítani őket. A gonosz, mint ordító oroszlán szertejár és figyeli, kit nyelhet el. Ezért az apostol beszédeivel buzdítja, erősíti őket. Ma is szükség van a buzdító, erősítő üzenetekre. A gonosz minket is el akar csüggeszteni és más irányba szándékozik terelni. Azt akarja, hogy ábránduljunk ki a keskeny útból, úgy akarja feltüntetni, mint egy járhatatlan, élhetetlen utat. Pedig nem így van, ha az ige összefüggéseire és a tanítványok hosszú sorának a bizonyságtételére figyelünk, megláthatjuk, hogy ez az egyetlen járható és életre vezető út. Nincs más út, csak egyedül az Úr Jézus.

Troászban találkozik munkatársaival Pál, hét napot töltenek ott, és hirdetik az igét. Pál mindenütt igét hirdet, mert az igére van szükség. Fontos, hogy minél többet haljanak Jézusról, és így megerősödjön a Belé vetett hitük. Milyen csodálatos, hogy mi már kézbe vehetjük az evangéliumokat, sőt, Pál írásait is, és általuk növekedhetünk a hitben.

Jó látni, mennyire szomjazzák az Úr szavát, készek egész éjjel fent lenni, együtt tartózkodni, legyőzni fáradtságukat és hallgatni az Úr szavát. Volt azonban egy ifjú, aki elaludt, nem bírt figyelni, és elnyomta az álom. Bizony, gyakran látni szunnyadókat, ez a mai világ, ennek jóléte nagyon könnyen elnyomja az embereket. Néha olyan állapot vesz körül minket, hogy úgy tűnik, meghalt a fiatalság az Úr számára. Olyan sötétnek tűnnek a lelkek, annyi mélység árad felőlük, hogy szinte reménytelenné válik az ember. Ebbe szól bele Pál: „Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van.”

Jó hallani ezt az igét, mert annyiszor elkeseredünk, amikor látjuk a mai állapotokat. Mert mi csak a külső jelzést érzékeljük, a közönyt, az elutasítást, a bűn terjedését, és nem látunk az emberek lényébe. Urunk azt üzeni, ne nyugtalankodjunk, mert gyermekeink, kortársaink a látszat ellenére is élnek, lelkük bennük van, vagyis van kapcsolópont. Isten Szentlelke számára nem reménytelen az ember. Én sem vagyok az. Magamról sem kell lemondani. Ha Jézusra nézünk, akkor reménység gyúl a szívünkben, mert Ő a halált is legyőzte, szavára megelevenednek a lelki halottak is. Kérjük, elevenítse meg mindazokat, akik halottaknak látszanak. Mi is úgy tekintsünk a körülöttünk levőkre, hogy a lelkük bennük van.

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.