E
|
lérkeztünk a
szabadítás kapujához, már csak egy lépés választja el a népet a kivonulástól
(2Móz 12,1-20). Az reménység valóra válik. Talán már voltak, akik le is mondtak
róla, kilenc jelet adott már az Úr, és semmi. Kilencszer ment a fáraó elé Mózes
és Áron, és nem változtak a dolgok. Ez bizonyára sokak hitét megrengette, de
mégis eljön az Úr napja, mert az Ő napja mindig eljön, és idejében érkezik.
A szabadítás mindig újat hoz az életünkbe. Isten azt mondja, hogy ez a hónap lesz majd
az első hónapjuk. A szabadítás
hónapjával kezdődik majd az év, ez azt jelzi, hogy most egy egészen új
kezdődik, olyan, amilyen még nem volt. Amikor az Úr megszabadít, egészen új
kezdődik, a régiek elmúlnak, és íme, újjá lesz minden (2Kor 5,17). A szabadítás
mindig új kezdetet hoz, most már Istenre figyelve az Ő gyermekeként élünk
tovább. Nem könnyű az új élet, mert
mindent meg kell tanulni. Már nem a régi beidegződések vezetnek, hanem maga az
Úr. Most már az ige lesz a lámpásunk, és
ezt meg kell tanulni, illetve meg kell szokni. A régi beidegződések nagyon
belénk ivódnak, a bűn erős, de az Úr leveszi a régi kötelékeket, és megtanít
bízni Benne.
Nagyon fontos az új életben a bizalom, hogy ne a láthatókra figyeljek,
hanem mindig felfelé. Isten soha nem hagyja cserben övéit. Izráel népe a
szabadulás után elindul a néppé formálódás útján. Ezt az teszi nehézzé, hogy ők
nem egy nép a sok közül, hanem a nép, Isten népe. Ez azt jelenti, hogy ők egyedüliek
ebben a világban. Életüknek másnak kell lenni, mint a többi népé. Gyakran pont
ez a nehéz, nem akarunk különbözni, mert könnyebb eltűnni a sokaság közt, mint
kilátszani és világítani.
A szabadulásnak ára van, de nem a mi jótetteink, hanem egyedül a vér
egyenlítheti ki a számlát. A
szabadulásért meg kell halnia valakinek. Egyiptomban egy báránynak kell
meghalnia, hogy az elsőszülött fiúgyermekek élve maradhassanak. Minden
elsőszülött fiúgyermek veszélybe kerül Egyiptom földjén, de van esély a megmenekülésre.
Ahol a bárány vérével bekenik az ajtó szemöldökfáját és az ajtófélfát, ott
továbbmegy az angyal, és ott élve maradnak a fiú gyermekek. A vérrel mindenki
bekenheti az ajtót, a vért mindenki igénybe veheti. Aki hisz mindannak, amit
Mózes hirdet, aki hisz az Úrban, az komolyan veszi és bekeni az ajtót vérrel.
Hit által működnek a dolgok Isten országában. Minden hit által működik.
A bárány vére előremutat a Golgotára, ahol az Isten Báránya áldoztatott
meg értünk. Az Ő vérének bűntörlő erejét is mindenki igénybe veheti, általa
tisztulhatunk meg bűneinktől. Nem kell mást tenni, mint hinni az Úr Jézus
Krisztusban, és üdvözülünk. Ennyi a mi dolgunk, hinni Jézusban, mint
Megváltóban, az én személyes megváltómban. A Belé vetett hit által gyógyul az
életünk. Jézus neve és vére oltalom is, elrejt az ítélet elől, hiszen Ő magára
vette azt a kereszten. Jézus neve menedék minden nehéz helyzetben és minden
nyomorúság idején, Ő az egyetlen és igazi oltalom.
A szabadítás napja ünnepnappá válik. Az új életet nem lehet elfelejteni,
meg kell állni, és meg kell emlékezni róla. Ez a nap ünnepnap, de nem az én,
hanem a szabadító Úr ünnepe. Azért adatik, hogy hálát adjunk Neki, hogy
magasztaljuk szent nevét.
Pál apostol továbbindul Cézáreából, Róma felé. Nem maga szervezi az útját, hanem fogolyként
viszik (ApCsel 27,1-26). De nem a hogyan a lényeges, hanem a cél. Nem az számít,
milyen formában utazik, hanem, hogy megérkezzen Rómába. Mi nagyon gyakran
utazásunk hogyanjára figyelünk. Nekünk e földi vándorlás kényelme a fontos, és
nem a célra tekintünk. Nem a földi kényelem a cél, hanem az, hogy minél több
helyre megérkezzen általunk az evangélium. A végső cél pedig az örök élet.
Az Úr Pállal megy, vezeti és tanácsolja. Amikor veszélyessé válik a hajózás, Pál
útmutatást kap, ezt elmondja a hajózás vezetőinek, de nem hallgatnak rá. A
százados inkább hitt a tulajdonosnak és a kormányosnak, mint Pálnak. Gyakran itt tévedünk, nem az Úrnak, az Úr
embereinek hiszünk, hanem a szakértőkre hallgatunk. Itt is a szakértők és pénz szava volt a
mérvadó, és nem Pálra hallgattak. Pedig ő az Úrra figyelt, Vele volt élő
kapcsolatban, és így első kézből tudta, mire lehet számítani. Az Úr volt Pál
meteorológusa, és Ő volt az iránytű is.
Bizony, ha Pál korában nem hittek az Úrtól kapott információnak, akkor a
mai modern technika korában ki bízik még az Úrban? Merünk-e mindenben Istenre
és az Ő igéjére támaszkodni, vagy már számunkra is a szakértelem és a technika a
megoldás?
Kiderül, mégiscsak Pálra kellett volna hallgatni, de ekkor már olyan
helyzetben vannak, hogy nem rajtuk múlik az életben maradás. Amikor nem vesszük
komolyan az Úr tanácsát, bajba kerülünk, néha olyan helyzetbe, ahol már nem
rajtunk múlnak a dolgok. Minden reménységüket elvesztették, nem volt esély a
túlélésre. Ez a történet hasonlít a tanítványok esetére, de itt csak Pál és a
munkatársai, akik az Úr tanítványai, de itt is életveszélyről van szó. Látjuk,
hogy Pál nem veszíti el lélekjelenlétét, mert a viharban is van összeköttetése
az Úrral. A modern technika eszközei is felmondhatják a szolgálatot egy nagy
vihar idején. Leszakadnak a vezetékek, megszakad az internetkapcsolat, de az
Úr mindig elérhető. A Vele való élő kapcsolat vonala soha nem szakad meg. A
tomboló vihar sem szakíthat el a kegyelemtől. A hit vonala mindig ép, mindig
használható.
A hajó utasai Pálra nézve menekülnek meg. Pálnak Rómába kell jutnia és a
császár elé kell állnia. Az apostol Isten üzenetét bátran továbbadja, nem
hagyja cserben a korábban rá nem hallgatókat, hanem közli velük, van remény,
mert az Úr célhoz juttatja szolgáját. Gyakran a tanítványokért nem történik
komolyabb baj az élet hajójával. Már annyiszor közel került a megsemmisüléshez,
de még nem érhet a végére, mert vinni kell a jó hírt. Még nem telt be a
pogányok száma. Bár nem tudjuk, mennyi
idő van még, de közeledünk, ezért vegyük komolyan a jelzéseket. Tegyük, amit Pál
tett, higgyünk Istennek, a körülmények ellenére is. Higgyük, hogy minden úgy
lesz, ahogyan az Úr megmondta, igéjében kijelentette. Akkor is úgy lesz, ha ma
még ez nem látszik.
Új szövetséged elfogadom
1. Új szövetséged elfogadom,
Magam egészen odaadom,
Nem tartok semmit, legyen tiéd,
Félelmeimtől irgalmad véd!
2. Áttört kezedbe kezem teszem,
Ne engedd kérlek, ha elveszem.
Láncolj magadhoz örökre már,
Nincsen itt részem, nincs, ami vár.
3. Hű lenni nékem, tudom, nehéz,
De szívem lássad, hű lenni kész.
Járva az útat, ha botlanék,
Emelj magadhoz, keresztedért.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése