2015. július 25., szombat

Minden marad a régiben, vagy változik az életem?



C
sapások jönnek egymás után, ám minden marad változatlan (2Móz 9,1-35). Többször is azt olvassuk, a fáraó szíve kemény maradt. Ő kemény ember, nem hatja meg semmi. Azonban erre a fajta keménységre nem lehet büszke. Hiszen világosan látni kell, hogy ennek nincs értelme, valóban egy nálánál nagyobb hatalommal került szembe, és a józan ész, illetve népe java azt diktálja, hogy engedje el Izráelt. Komolyan kell venni az ennyi jelet felvonultató Istent. De a trónról nagyon nehéz leszállni. Nagyon nehéz kimondani, nem vagyok Isten, hanem én is csak egy vagyok a többi ember közül. Ma is ellenáll az ember Isten hívásának, bármilyen tragédia, katasztrófa ér is minket, mindig találunk rá magyarázatot, mindig megtaláljuk azt, amivel erősíteni tudjuk hamis öntudatunkat.
Ez a makacsság az egész népnek kárt okoz, hiszen nemcsak a fáraó háza népét érik a csapások, hanem egész Egyiptomot. A dögvész a jószágállományt, a fekély pedig az embert és az állatot egyaránt sújtotta. Amikor szembeállunk az Úrral, és nem hallgatunk Rá, az az egész életünkre és környezetünkre is hatással van. Mindennek van következménye, semmi sem csak minket ér, hanem érinti a családunkat és azt a közeget, amelyben mozgunk. Pozitív értelemben is igaz ez, amikor átadjuk életünket az Úrnak, annak áldását mindenki meg fogja tapasztalni. Mert Isten országa gyógyító, helyreállító erő.
Az Úr többféle módon is megerősíti, hogy Ő valóban Mindenható. Először pontosan megmondja, mikor következik be a dögvész. Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot. Holnap, ez még lehetőség a bűnbánatra, a változtatásra. Ma még lehet engedelmeskedni. Az időpont megadása azt jelenti, hogy van idő megelőzni a bajt. A megelőzés pedig nem más, mint a megtérés, Isten szavának komolyan vétele.
A jégesőt is időzíti az Úr, aki komolyan veszi a hírt, az megmentheti jószágát, és maga is megmenekül a csapás elől. Az Úr gyakran előre megmondja, mi várható, azonban legtöbbször nem vesszük komolyan. Izráel népe sem vette komolyan a próféták szavát, mesének tartották, és úgy gondolták, velük olyasmi nem történhet meg. Komolyan vesszük-e az idők jeleit? Gondolunk-e arra, hogy velünk is sok minden megtörténhet, minket is érhetnek katasztrófák, nehéz helyzetek, mert az Úr általuk is fel akar rázni? Nagyon bealudtunk, a pénz, a jólét, a kényelem elaltatta még a hívőket is. Úgy véljük, az élet a vásárlásról, a nyaralásról szól. Pedig az Úr Jézus arról beszélt, hogy nem ez az élet célja. Nem a jólétért vagyunk itt, hanem Isten országa hirdetéséért. Nekünk Isten országát kellene képviselnünk. Vajon felébredünk-e? Látjuk-e, hogy rossz irányba halad a világ? Azonban még meg lehet fordulni, az Úr Jézus visszavárja a mai embert is.
Voltak, akik komolyan vették az Úr szavát, és voltak, akik nem törődtek vele. Akik komolyan vették, azok behajtották állataikat, és maguk is fedél alá húzódtak. Akik nem törődtek vele, azok kinn maradtak és elpusztultak. Vegyük komolyan az Úr szavát, ez azt jelenti, hogy Hozzá igazodom, és nem a világ szavához. A fáraó mintha enyhülne, de ez csak addig tart, amíg megszűnik a csapás, aztán minden marad a régiben. Enyhül-e már a szívem, vagy még dacosabb vagyok? A dac nem old meg semmit. A mai igeolvasás után milyen lesz a szívem? Kemény marad, vagy változik?
Félix elfektette Pál aktáit, két évig börtönben tartotta, de az apostolt ez nem csüggeszti el (ApCsel 25,1-12). Nem látunk zúgolódást, lázadást nála. Mi hogyan viseljük, amikor elfektetik ügyünket, amikor várólistára helyeznek, és még ott is megelőznek? Fel tudjuk-e használni ezt az időt is szolgálatra? Pál szíve mentes a haragtól, a gyűlölettől, nem támad senkit, csak éli az igét.
Fesztusznak Jeruzsálemben bepanaszolják Pált, ennyire fontos a számukra, ennyire meg akarnak szabadulni tőle. Miért? Mert látják, hogy általa nagy dolgok történnek és az evangélium sokfelé megjelenik. Bár látnák a mi életünk által is az Úr munkáját. Pált veszélyesnek találták, mert ahol megjelent, ott maradandó nyomot hagyott. Ő a változást nem a külső dolgokban vitte végbe, hanem az emberi szívekben. Szolgálata által az emberek változtak meg. Aki Jézus Krisztus tanítványa lett, annak láthatóan más lett az élete. Már nem azok a szempontok szerint élt, mint korábban, most már az evangélium, az Úr szava alakította őket. Amikor az ige formál, az meglátszik kapcsolatainkban, a munkához, a természethez való viszonyban is.
Fesztusz nem enged mindenben a zsidóknak, nem szállíttatja az apostolt Jeruzsálembe, hanem a vádlóit hívja Cézáreába. A zsidók mindenképpen Jeruzsálembe akarják vitetni, mert merényletet terveznek ellene. Mennyi gonoszsággal kell az Úr tanítványának szembenézni, de ő nem keseredik el, hanem Mesterére néz, erőt kap Tőle. Másrészt tudja, hogy neki Rómába kell eljutnia, ezért a császárhoz fellebbez. Nem a maga érdekeiért harcol, hanem az a szíve vágya, hogy a császárnak is Jézusról beszélhessen. Vajon általunk a mai vezetők hallanak Jézusról? Hallják tőlünk a mai császárok, hogy nekik is meg kell térniük, és hogy az igazi, átfogó segítséget Ő tudja megadni számunkra? Fesztusz kijelenti, hogy a császár elé fog menni. Az apostol erre vágyik. Mire vágyunk, mi visz előre? Mi legtöbbször kerüljük a politikai élet szereplőivel való találkozást, félünk tőlük. Pál nem félt, mert Krisztusra nézett, és tudta, hogy Rómában is Jézus az Úr.



 Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni


1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!



Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése