Csak meszelt fal?

A

 nép vezetői örültek a Mózes és Áron által mondottaknak, leborulva áldották az Urat (2Móz 5,1-23). Ezt követően magabiztosan állt a két férfi a fáraó elé, azt gondolták, az Úrra hivatkozva elmondják kérésüket, és minden aszerint történik majd. De sokszor mi is azt képzeljük, találkoztunk az Úrral, és azonnal minden úgy lesz, ahogyan azt mi elterveztük.

Mózes Isten szavát tolmácsolja, ám a fáraó magát tartja Istennek, nem ismeri az Urat, ezért nem is hallgat a szavára. Kicsoda az Úr? - kérdezi a fáraó. Ő nem ismeri, nem volt még találkozása Vele, de nem is akar arról hallani, hogy valaki nagyobb nála. Bosszantja, hogy valaki őt felszólítja. Ő nem engedelmeskedik senkinek. Nem ismer el maga fölött senkit. Hányszor megkísért ez a fajta gőg, nekem ne beszéljen senki, én nem hallgatok senkire, nálam nem lehet nagyobb senki más.

A fáraó nem engedi el a népet, és a munka is nehezebbé válik. Nem jött be azonnal, amit vártak. Nem ment végbe a szabadítás. Ezen mi is elcsüggedünk, mert úgy gondoljuk, amikor Isten ígér valamit, az azonnal megtörténik. De nem így mennek végbe az események. A fáraónak el kell jutni arra a felismerésre, hogy nem ő az isten. Még nem tart ott, és ez kihat Izráel népére is. Isten munkája általában több időt vesz igénybe, mint ahogyan mi kalkulálunk. Ő ad időt és lehetőséget a fáraónak, és korunk fáraóinak is, azonban ez Isten népe számára gyakran nyomorúsággal jár.

A gonosz nem mond le rólunk, nem enged el azonnal, mert nem is akar elengedni. A sátán rabszolgasorban akarja tartani az embert. Amikor kifelé próbálkozik ebből az állapotból kerülni, még dühösebb lesz. Egyetlen lelket sem akar elveszíteni. A gonosz képtelen elviselni, hogy az Úr gyermekévé, Isten országa polgárává váljon az ember. Még nehezebbé teszi az életét, több munka, több szenvedés és sanyargatás, ez az eszköze. Keserűvé, lázongóvá akar tenni. Mert nem ő ellen fogunk lázadni, nem őt okoljuk a nehezebb életért, a szenvedésért, hanem az Istent. Itt is ez történik. Javulás helyett rosszabbodik a helyzet. Ne csüggedjünk el, ha mi is ilyet tapasztalunk, bízzunk továbbra is az Úr segítségében, Ő hatalmasabb a gonosznál, és el fog jönni a szabadulás ideje.

Még Mózes sem erre számított, azt várta, azonnal megtörténik, amit mond. Úgy gondolta, hatni fog, ha Istenre hivatkozik. Ám nem mindenkinek érv az Úr neve, ezt is meg kell szoknunk. Isten türelmes még a fáraóval szemben is. Ám Mózesből dőlnek a miértek, pont úgy, ahogyan belőlünk is szoktak. Elmegy a kedve az egésztől, és hányszor belefáradunk mi is, amikor úgy látjuk, nincs eredménye a szavunknak, nem hatja meg az embereket még az életünk sem. Mózes jobbat várt, és rosszabb lett. Bizony, gyakran úgy látszik, hogy amióta hiszünk, rosszabbul mennek a dolgok. Elveszítjük a munkánkat, elfordulnak tőlünk emberek, nem értik meg, ami történt, és nem találjuk meg azonnal társunkat sem. Rosszabbul mennek a dolgok, kesergünk, és bizony, ez veszélyes időszak, mert a világ kihasználja, és megpróbál visszarángatni. Azt suttogja, élj úgy, mint a többi, mert nem érdemes másként élni, nem érdemes az Úrra figyelni és várni, mert lásd, minden rosszabb lett. És ennek Isten az oka. Mózes számára is próba ez: felfelé figyel vagy az állapotokra tekint. Mi is figyeljünk az Úrra. Nagyon fontos, hogy végiggondoljuk, mi a lényeges a számunkra, az, hogy nekem jó legyen, minden jól alakuljon, vagy az a fontos, mit akar az Úr. Gyakran azért csüggedünk, mert már nem Ő a legfontosabb. Valami vagy valaki előbbre került Istennél. Valaki fontosabb már, mint az Úr. Erre az a megoldás, hogy helyreállítjuk a sorrendet: első az Isten, második a felebarát és az utolsó én vagyok. Legyünk résen, mert az énünk, a lényünk nem szeret utolsó lenni, és kivágja a sprintet, hogy elérje az első helyet. Ne engedjük, hogy beelőzzön, hogy az Úr elé kerüljön.

Pál apostolt nem egyéni érdekek vezérlik, nem arra figyel, hogyan tud jobban kikerülni az adott helyzetből, hanem teljes mértékben az evangélium ügyét viseli a szívén (ApCsel 23,1-11).  A nagytanács előtt is kész bizonyságot tenni, sőt, nem fél, mert a nagytanács tagjainál is nagyobb személy előtt áll, az Úr előtt. Számára a feltámadott Jézus a legnagyobb, és így, mivel Benne bízik, ember mit árthat neki? És ő ebben komolyan hisz is.

Ki meri mondani azt is, hogy ítélője meszelt fal, vagyis belül nem az, aminek kívülről látszik. Mennyire félünk mi kimondani az igazságot, féltjük magunkat. Félünk a saját belső világunk valóságától is, nem merjük kimondani: csak ki vagyok meszelve, de belül nem vagyok rendben, nem vagyok szép. Az Úr Jézus is rámutatott, hogy bizony, a külső gyakran ragyogó szépségű, mindenkit elkápráztat, még irigyeink is lehetnek, közben a belső rakva van undoksággal. Kérjük Urunkat, hogy tisztítson meg az undokságoktól, hogy lehessünk belülről tiszták és ragyogóak. Mi vagyok: csak meszelt fal vagy újjászületett ember? Csak a külsőm változik, vagy a belsőm is?

Pál apostol tisztában van azzal, hogy még van terve vele az Úrnak, ezért eltereli magáról a figyelmet, és a két párt közötti különbségre, vitára irányítja figyelmüket. Az ezredes ismét közbelépett.

Ebben a helyzetben mellé áll az Úr és megszólítja, mindig mellénk áll, amikor csüggedünk, reménytelennek látjuk a helyzetet, és bátorít. Azt kéri, bízzunk Benne. Vagyis ne a helyzetre nézzünk, hanem Őreá. Az Úr megerősíti, hogy Rómában is bizonyságot kell tennie. És ehhez a tervhez a Római Birodalmat is felhasználja az Úr. Nem kell félni, mert mindaz, ami most történik, Isten tervét viszi előre. Ha azt látja majd Pál, hogy emberek, bíróságok küldözgetik egyik helyről a másikra, ne feledje, hogy ezzel is egyre közelebb kerül a célhoz. Mert az Úr kezében a világ hatalmasságai és gépezetei is eszközökké válnak. Mindennek az evangélium terjedését kell szolgálnia.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.