Mindenütt az Úrral

A

z Úr Egyiptomban is Józseffel volt, azonban ez nem azt jelentette, hogy azonnal megszabadult onnan (1Móz 39,1-23). Az, hogy vele volt az Úr, nem azt eredményezte, hogy Isten kihozza a rabszolgaságból, hanem azt jelenti, hogy nem hagyja magára és áldást ad a számára. József élete áldássá válik, ott, ahol van. Potifár felismeri, hogy vele van az Úr. Miből látja? Abból, ahogyan végzi a munkáját, a hozzáállásából. József nem szabotálja a munkát, nem akarja gazdája életét megkeseríteni, hanem úgy végzi munkáját, mint aki Istennek szolgál. Az élethez való hozzáállásunk nagy bizonyságtétel lehet. Ahogyan végezzük a dolgainkat, arról beszél, kihez is tartozunk. Mert József rabszolgaként teljesít jól. Nem zúgolódik, nem száll perbe Istennel sem, és nem mondja, ha megengedted, hogy ide kerüljek, nem törődöm Veled. Alázattal fogadja el, hogy nem véletlen ez, hanem Istennek terve van mindezzel. Jó, ha mi is felismerjük, hogy nem véletlenül vagyunk, ahol vagyunk, Istennek terve van az életünkkel.

A kísértést, a próbát is ki kell állnia Józsefnek. A kísértés, a gonosz támadása nagyon érzékeny területen érinti. Nem könnyű, mert a rabszolgának tennie kell, amit parancsolnak. De József tud nemet mondani a kísértőnek és a vágyaknak is. Istenre nézve válik képessé a győzelemre. Fontos, hogy a kísértések idején az Úrra tekintsünk, merjük vállalni azt, hogy Őhozzá tartozunk.

A próbát pedig azért állta ki, mert felismerte, hogy ha megteszi Potifárné kérését, Isten ellen vétkezik. És ő nem akar vétkezni, nem akar Isten szava ellenére cselekedni, vállalja a következményeket. Jó, ha látjuk: Isten akarata ellen vétkezünk, amikor a világ szerint természetesnek vett tetteket végrehajtjuk. Mert ami Potifárné számára megszokott, az József számára bűn.

József kiállta a próbát, sikeresen vizsgázott, ám a jutalom börtön. Nem azt eredményezte, hogy vele van az Úr, hogy egyre jobbá válik a helyzete, hanem azt, hogy még nehezebb körülmények közé jut. Emberileg egyre reménytelenebbnek tűnik ez a helyzet, ám József nem keseredik el. Nem rázza ökleit az égre, és nem mondja keseregve, hát ezért érdemes tisztán és becsületesen élni?

Azonban azt olvassuk, hogy az Úr hűséges maradt hozzá. Nem biztos, hogy mindjárt felfelé ível az életünk, mert a magasságokhoz a mélységeken keresztül vezet az út. Isten hűséges hozzá, és ott van vele a börtönben is. Ezt József is tapasztalja. Zúgolódás helyett rábízza magát Isten akaratára. Mert ahhoz, hogy Isten terve végbemenjen, és majd megmenthesse Jákób családját, Józsefnek meg kell járnia a mélységet, a börtönt. Majd innen visz felfelé az út. De ez sem egyik percről megy a másikra, hanem időbe fog telni.

József azért nem roppan össze a csapások alatt, mert szolgál. Bárhová is kerül, az Úrnak szolgál. Nem azon gondolkodik, mi lesz holnap. Nem a jobb körülményeket várja, ő mindig az itt és mostban gondolkodik, ott szolgál, ahol van. Bizony, ezt nekünk is meg kell tanulni.

Pál apostol felismerte, merre kell tovább menni, és engedelmeskedik is (ApCsel 16,11-24). Siet Európába. Hátrahagyja eredeti terveit, és megy, mert hívják. Segítséget várnak, és nem lehet késlekedni. Bár mi is kérnénk az Úr segítségét. Bár felismernénk, hogy ma is az élet minden problémájára az ige a megoldás.

Egy új testvért és egy evangélistát is kap az egyház. Ez a testvér nem más, mint Lukács, a harmadik evangélium szerzője. Innentől kezdve többes számban ír. Ő is ott van Pál mellett, ő is viszi az evangéliumot. Így azután mindaz, amit ír, hiteles bizonyságtétel. Lukács testközelből látja a Szentlélek Isten működését. Átéli, hogy a Szentlélek munkában van.

Eljutnak Filippibe, ahol egy imádkozó női csoport jelenti a kapcsolópontot. Jó látni, hogy az imára az evangélium a válasz. Ez a történet is arra bátorít, mindent vigyünk az Úr elé. Éljünk imádkozó életet. Isten válasza Pálék megjelenése.

Az Úr nyitja meg az ige előtt a szívek ajtaját. A szív után megnyílik a házuk ajtaja is, és befogadják a gyülekezetet. Lídia szívét az Út nyitja meg, Jézus ragadja meg a lényét, és ezért figyel Pál szavaira. Hogyan hallgatom az Úr szavát? Figyelmesen? Vagy nem is tudom, miről van szó?

Az apostol által terjed az evangélium, a benne élő Jézus munkálkodik. Ez azt eredményezi, hogy megszabadul egy kislány a gyermekmunka rabsága alól, és szabad lesz. Pál bátran szembeszáll a jövendőmondó lélekkel, mert tudja, hogy Jézus hatalmasabb nála. Jézus a győztes. Szembeszáll a pénz hatalmával is, számára az ember élete az igazi érték. Urunk az emberért adta oda saját életét. Hirdessük mi is bátran, hogy minden elnyomás, rabság alól van Jézus neve által szabadulás. Filippibe, így Európába győzelmesen érkezett meg a jó hír. Jó hír ez bizony, arról szól, hogy minden elnyomó erő alól van felszabadulás a Jézus Krisztusba vetett hit által.

Az evangélium valóban felforgatja világot, mert kiforgatja sarkaiból a régi beidegződést. Kifordítja sátán világát, a legyőzhetetlennek tartott erőt, és rámutat, új világ, új rend érkezett. Isten országa a szabadság országa. Jelenítsük meg bátran ezt az országot.

A mai szakasz vége összecseng a József-történettel, itt is, ott is börtön a vége a hűségnek és a szolgálatnak. Miért? Mert így juthat el oda is az evangélium. Azt a helyet nem tudná másképp bevenni az Úr. Így hát beküldi oda Pált. Mindez úgy lehetséges, hogy nem személyes sérelmet lát az esetben Pál, hanem az Úr tervét. Milyen jó lenne, ha mi se elsősorban a saját személyünkre tekintenénk, hanem mindig Isten országa ügyét, az evangélium hirdetését tartanánk szem előtt.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.