Kegyelem által

J

úda beszédét követően József felfedi magát a testvérei előtt (1Móz 45,1-28). Elmondja, hogy ő József, akit eladtak. Lélegzetelállító pillanat, a testvérek szembesülnek tettükkel és azzal, hogy József él, és ő a főember. Ott állnak halottnak hitt testvérük előtt, és végigfut bennünk, hogy most ők vannak kiszolgáltatott helyzetben, ők jutottak József kezébe. Vajon mi lesz ebből? Vannak lélegzetelállító pillanatok, nem várt élethelyzetek, de ezekben is jelen van az Úr.  Isten szembesít a múltunkkal, mert addig nem lehet továbblépni, amíg nem látjuk, kik vagyunk, és nem tartunk bűnbánatot.

A megrémült embereknek József elmondja, ahogy látja őket és a helyzetet. Felszabadító módon szólal meg, hisz nem őket okolja, hanem meglátja az élete eseményei, szenvedései mögött Istent. Felismeri, hogy nem véletlenül jutott ide, hanem Isten küldte őt. Jó, ha látjuk, nem véletlenül alakul az életünk, hanem az Úr áll mögötte. Isten küldött el, tehát terve van az Úrnak az életemmel, Ő állított ide. József ezzel leveszi a terhet testvérei válláról, mert ha szembesülnek is tetteikkel, meglátják, hogy az Úr cselekedett. Nem rajtuk múltak az események, hanem még a gonoszságukat is beépítette az Úr tervébe. Mert Isten még a rosszat is fel tudja használni. Természetesen ez nem ment fel minket, de megmutatja Isten lényét. Mennyire más Ő, mint mi.

Ebben a megszólalásban benne van, hogy József nem okolja testvéreit, nem haragszik rájuk, és kész megbocsátani.  Amikor Istent látjuk életünk eseményei mögött, nem okolunk senkit, nem tesszük felelőssé a másikat, és nem mondjuk, hogy miatta van. Miért? Mert nem is keserűen látjuk magunkat, nem tragédiaként éljük meg a helyzetet, hanem Isten akarataként. És ha ez így történik, felszabadít a másik ember felé is. Már nincs vádolás, hanem megbocsátás. Ha pedig megbocsátunk, gyógyul a kapcsolat.

A mögöttük lévő események célját is látja József. Minden a testvérei, a családja érdekében, megmeneküléséért történt. Nem cél nélküli volt a szenvedés, hanem másokért ment végbe. Az Úr Jézus sem magáért, hanem értünk szenvedett. Értem jött el ebbe a világba és adta oda életét a kereszten. Mindez a szabadításunkért történt. Adjunk hálát az Úrnak, amiért elvégezte a nagy szabadítást.

Végérvényesen lezárja József a múlt történéseit, amikor kimondja, nem ti küldtetek ide, hanem Isten. Ez feloldozás is a testvérek számára, úgy mehetnek majd haza, hogy lehullt a teher vállukról. Amikor felismerem, hogy Isten cselekedett, az feloldást is jelent. Magára vette szennyes ruhámat, és tiszta, és szabad lehetek általa.

Az Úr csodálatosan megkészíti Jákób családja számára az utat. Valóban előttük járt, nem kell félniük. Így van ez, az Úr mindig előttünk jár, a legnehezebb időben is csak a nyomaiba kell lépnünk. A fáraó a legjobb földet adja nekik. Így munkálkodik az Úr. Egy most induló kicsi nép a nagy birodalom területén befogadást talál. De nem megtűrt lesz, hanem szívesen látott. Nagyobb nemzetek nyomorognak, szűkölködnek, de Isten gyermeki biztonságban lehetnek a szűk esztendők alatt is. Jákób is megtudja, él a fia. Amit nem remélt, valósággá válik. Isten a lehetetlen lehetőségek és a maglepetések Istene.

Nem sokáig maradt Pál Antiókhiában, sürgeti őt a munka, mert látja, a világ legfontosabb feladata az evangélium hirdetése (ApCsel 18,23-28). Nincs ennél fontosabb és sürgősebb. Valóban sürgős, halaszthatatlan a Jézusról, a kegyelemről szóló hír. Mennyi minden elsőbbséget élvez. Amint megtudjuk, azonnal továbbadjuk, mert tudni kell róla. Ma az elektronikus média versenyt indít, mert az a lényeg számukra, hogy elsőként juttassák el az emberekhez a legfrissebb híreket. Gyakran a lényegtelent is gyorsan tálalják. Vajon mi látjuk-e, hogy ma is az evangélium a legfontosabb hír? Hiszen ettől az örök életünk függ. De gyorsan továbbadjuk-e? Fontos-e számunkra, hogy gyorsan megismertessük az emberekkel? Vagy számunkra sem érdekes már, hanem a világ eseményei a fontosak?

Az Úr tovább növeli a szolgálók számát, egy Apollós nevű férfit hív el és állít szolgálatba. Már hallott az evangéliumról, de inkább még csak az ószövetségi igék beazonosításáig jutott. De még nem ismeri igazán a feltámadt Úr Jézus Krisztust. Akvila és Priszcilla azonban tovább vezetik, elmélyítik ismeretét és hitét. Alaposabban megismertetik vele az Úr útját. Nem elég megállni a felszínnél, hanem el kell jutni az ige és az új élet mélységéig. Mennyire ismerem az evangéliumot? Tudok-e mást tovább vezetni? Alapos-e a bibliaismeretem, vagy csak felszínes? Mert ha még csak a felszínen járok, van hová tovább fejlődni. És csak az képes másokat is tovább segíteni, aki maga is növekszik a hitben.

Apollós továbbmegy Akhájába, és mindjárt tanít, amit kapott, továbbadja. Mi is adjuk tovább, amit az Úrtól kaptunk. Segíti a kegyelem által hívőkké letteket. Az Úr kegyelme által válhatunk hívőkké, ez nem saját munka, és nem is saját érdem. A kegyelem ajándék. Fogadjuk el az Úr ajándékát, és éljünk minden nap kegyelemből. Csakis kegyelemből lehetek hívő. Nincs más mód. A kegyelem arra mutat rá, hogy halálos büntetést érdemlek, de Jézusért az Atya elengedi, és szabad lehetek. Dicsőség érte Neki.

Ha utam borítja felhőnek árnya

1. 

Ha utam borítja felhőnek árnya,

S Uramnak céljait nem érthetem,

Mit én nem láthatok, Ő azt mind látja,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

2. 

Ha gyakran körülvesz kísértés tőre,

S ijeszt, hogy üdvöm is elveszthetem,

Nem alszik lelkemnek hűséges őre,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

3. 

Ha vár a feladat, sürget a munka,

S testem is, lelkem is erőtelen,

Az Úr a segítőm, amint megmondta,

Krisztusnak kegyelme elég nekem!

4. 

Ha eljön maholnap utolsó órám,

S a földi vándorlást bevégezem,

Az Úrnak orcája ragyog majd énrám,

S kegyelme örökre elég nekem!

Isten áldásával.