A maga idejében

J

ózsef élete megmutatja, hogy mindig az a lényeg, hogy ott legyek, ahová az Úr állít, ahol a helyem van (1Móz 40,1-23). És ha ott vagyok, legyen az emberileg lehetetlennek, reménytelennek, csüggesztőnek tűnő hely is, Ő velem van. És ha az Úr velünk, ki lehet ellenünk? József ezt tapasztalta ott, ahová nem akart kerülni, a börtönben. Ottléte bizonyságtétellé, áldássá lett mások számára. Az Úr vele volt - ez azt is jelentette, hogy ezért nem csüggedt el, és nem adta fel, hanem az Úrból töltekezett, Belőle merített erőt. Isten pedig megáldotta a munkáját, mindazt, amit végzett.

A börtönben sincs elkeseredve, magába süppedve, hanem éli az Úr lényét, közelségét. Nem magára figyel, hanem börtöntársaira. Még itt is képes figyelni másokra. Észreveszi, amikor megváltozik az arckifejezésük, látja, hogy szomorúak. Isten gyermeke mindig nyitott szemmel és szívvel jár, észreveszi, ha valami nincs rendben a másiknál. Mennyire figyelünk egymásra? Meglátjuk-e, amikor a mellettünk levők terhek alatt roskadoznak, vagy egy nehéz hír miatt szomorkodnak?

Józsefet nem teszi érzéketlenné a fogság, érdeklődő marad. Az Úr Jézus is érdeklődéssel vett részt az életünkben. Érdeklődött a harmincnyolc éve béna után, és érdeklődik utánunk is. Hiszen azért jött a világba, hogy teljesen meggyógyítson és helyreállítsa Istennel a kapcsolatunkat.

A két fogolytárs álmot álmodott, ám nem értik, sem ők, sem más nem tudja megfejteni azt a számukra. Amikor nem értjük életünk történéseit, nem értjük az igét, forduljunk az Úr Jézushoz. Ő is így fordul hozzánk: Mondjátok el nekem! Mondjuk el életünk minden mozzanatát Neki, tárjuk fel Előtte őszintén a szívünket. József azért van börtönben, hogy megfejtse az álmokat, általuk pedig az Úr készíti számára a szabadítást. Ő még nem látja az összefüggéseket, mint ahogy mi is csak utólag ismerjük fel, mi miért történt.

Az is benne van ebben az igében, hogy legyünk mi is készek másoknak segíteni, amikor elakadnak az élet útján. Mert hányan nem értik az életet, önmagukat vagy az igét. Jó, ha mi is tudunk így szólni: mondjátok el nekem!

Az álom megfejtése után kéri a főpohárnok közbenjárását, kéri, emlékezzen meg róla a fáraó előtt, azonban ő megfeledkezik segítőjéről. Az ember hamar megfeledkezik arról, aki segítette, aki jót tett vele. Ám József továbbra sem keseredik el, Istent sem tagadja meg, nem okolja a helyzetért, hanem vár. Ő nem emberekben, hanem Istenben bízik. Jó, ha az emberi mulasztások mögött is meglátjuk az Úr akaratát, ha észrevesszük, talán azért nem változott még meg a helyzetünk, mert nem jött még el az ideje. Józsefnek még nem kell a fáraó elé állni. Isten tervébe csak két év múlva illik bele a szabadulás, akkor nemcsak megszabadul, hanem olyan pozícióba kerül, ahol segíthet népén. Oda fog kerülni, ahová kerülnie kell, amiért egyáltalán elhozta őt az Úr Kánaán földjéről. József vár, és az Úrra bízza magát. Tudja, hogy mindennek rendelt ideje van. Sokszor elbukunk, mert mi ezt nem tudjuk, nem akarjuk tudni, és nem várjuk ki türelemmel, hogy mindent a maga idejében. Az életet tanulni kell, benne ezt is.

Csodálatos élmény lehetett a filippibeli börtön előtt állni és hallgatni a kiszűrődő Istent dicsőítő éneket (ApCsel 16,25-40). Fantasztikus, hogy Pál és Szilász abban a nyomorult állapotban énekel és imádkozik. Mindig a mi döntésünk, hogy mit teszünk. Ki is borulhatunk, lehet trágár szavakkal kiabálni, gyalázhatjuk egymást, és lehet a szenvedések közepette imádkozni. Aki Krisztusban van, az képessé válik arra, hogy ezt válassza. Pálék megmutatják, hogy nem kötelező azonosulni környezetünk indulatával és szokásaival. Valószínűleg ilyet még nem láttak abban a börtönben. Eddig csak jajgatás, panasz és káromkodás hallatszott, most ének és imádság. Krisztus bevonult a börtönbe. Ahogyan a kereszten nem átkozódott, úgy most Pálék szívében sem ezt teszi, hanem dicsőíti Istent. Pál bárhol, bármilyen állapotban is legyen, mindig a bizonyságtétel lehetőségét tartja szem előtt. Az evangélium fontosabb az ő sebeinél és fájdalmainál is.

Erre a dicsőítésre válaszol az Úr, és megremeg a föld, kinyílnak a börtönajtók. A dicsőítésre mindig felel az Úr. Talán azért történik körünkben kevés eget rengető esemény, mert nem dicsőítjük Urunkat? Azt mondjuk erre, dehogynem, mennyiszer magasztaljuk Őt kegyelméért, jóságáért. De vajon a Páléhoz hasonló helyzetben is dicsőítjük? A betegágyról is a dicséret szól?

Az apostol nem a maga életét menti, nem menekül, amikor lehullnak a bilincsek, hanem a börtönőrt menti. Mennyire krisztusi, hiszen Ő sem magát, hanem a tanítványait mentette. Nagyon összecseng József története Pál életével, ott is és itt is a másik, a szenvedő, a veszélybe kerülő ember van Isten gyermeke szeme előtt. Meglátja Pál a kardjába dőlni kívánkozó embert, és megszólítja. Ne tégy kárt magadban! Ez fontos, kiáltsuk bele mi is azok életébe, akik kiábrándultak az életből, ne tégy kárt magadban. De nemcsak azt mondja, ne csináld ezt, hanem mutat megoldást is. Mi a megoldás? Higgy az Úr Jézusban! Igen, ez ma is a megoldás, higgy az Úr Jézusban! Nincs más, és aki ezt felismeri és elfogadja, annak az élete mássá lesz.

Ez a megoldás már örök életre szól. Krisztusban örök életet kap az, aki Benne hisz, aki Őt hívja segítségül. A börtönőr új életet kap, és azonnal szolgál. Aki korábban kalodába zárta Pálékat, most kimossa a sebeiket. Ilyen csodálatosan munkálkodik az Úr, az ellenségből testvér lesz, és aki korábban akadályozta, most segíti őket. Miért? Mert Pálék az Életet szolgálják, rámutatnak, hogy érték az élet, és mentik azt, aki bajba került. Megláthatjuk, hogy mindenki számára van esély, van kiút Krisztusban az elkeseredésből, de ezt meg kell látni és élni kell a lehetőséggel.

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.