Szólj!

A

 helyzet egyre romlik, és eljön az idő, amikor Jákób fiainak ismét útra kell kelniük gabonát vásárolni (1Móz 43,1-34). Nem lehet tovább halogatni a kérdést, cselekedni kell. Eljön mindig az idő, amikor nem lehet halogatni dolgainkat, az életünkkel való szembenézést. Jákób küldi fiait, de azok tudják, hogy Benjámin nélkül nem mehetnek. Júda vállal kezességet a fiúért, tudja, nincs más lehetőség. Egyszer majd Júda oroszlánja is vállalja a bűnös embert az Atyja előtt. Ő az életét adja oda, hogy megmentsen általa. Tudja, nincs más lehetőség, nincs más mód a megmentésünkre, szabadításunkra.

Jákób most már elengedi legkisebb fiát, nincs más, el kell engednie. Meg kell tanulnia elengedni, az Úrra bízni. Mert Jákób úgy engedi el Benjámint, hogy az Úr hatalmas kezébe helyezi bele. Ott jó helyen van, ott jobb helyen van, mint a felügyeletünk alatt.

Mi is így engedjük el az elengedni valókat, helyezzük őket Urunk tenyerébe, mert az az egyetlen biztonságos hely. Amikor már nem tarthatjuk kezünkben, az oltalmunk alatt, engedjük át Istennek hittel. Bízzunk Benne, higgyük, hogy Neki valóban gondja van életünkre, és mindarra, amit átadunk Neki. Jó látni, hogy Jákób számára Isten Mindenható, és erre az Istenre bízza magát és egész családja jövőjét.

Saját rezidenciáján fogadja őket József, a testvéreket azonban félelem fogja el. A nem rendezett múlt most is kísért, félnek, ahelyett, hogy bíznának az Úrban. Ők nem látják az Urat Mindenhatónak, nem ismerik fel, hogy az ő Istenük Egyiptom urainál is hatalmasabb. Ha Őrá bízták az életüket, nincsenek senkinek kiszolgáltatva.

Az Úr azonban előttük jár, József házfelügyelőjén keresztül csillapítja és bátorítja őket. Ő mondja, ne féljetek! Ő hivatkozik atyjuk Istenére. Hányszor tapasztaljuk meg, hogy ott kapunk biztatást, ahol nem is számítunk rá. Urunknak mindenütt van hatalma övéit körülvenni.

József fogadja testvéreit, kedves velük, mert látja Benjámint. Isten áldását kéri számára, azt, hogy legyen kegyelmes hozzá az Isten. A kegyelem csodálatos, jó, ha ezt kívánjuk mások számára. Megismerni Isten kegyelmét felszabadító, nyomában öröm és békesség jár. A kegyelem azt jelenti, Isten megbocsát, elengedi minden tartozásomat, és kezdhetek egy új életet. A kegyelem ege alatt új lehetőségek nyílnak meg előttem. Kitárul az élet kapuja. Hiszen azért van szükség kegyelemre, mert rab vagyok, halálos ítélet alatt roskadozok, de az Úr megkönyörül rajtam.

Amikor Józsefet elfogja a sírás, bemegy a belső szobába, azt látjuk tehát, hogy Józsefnek Egyiptomban volt belső szobája. Volt egy olyan hely, ahová félre tudott vonulni magában. Ez a belső szoba az Úr előtti kitárulkozásra, a Vele való élő közösségre szolgált. József az Úr elé viszi könnyeit, ott sírja ki magát és ott szabadul fel. A belső szoba lehetővé teszi, hogy az Úr elé vigyük bűneinket és minden gondunkat. Ott átéljük az Úr közelségét, és jelenlétében megtisztul a szív. Az Úr előtt kisírhatjuk magunkból fájdalmainkat, mert az Úr előtt szabad sírni is, a belső szoba a legjobb hely belső világunk, érzelmeink feldolgozására.

Athénban forr az élet, kevesen hisznek, és Pál továbbmegy (ApCsel 18,1-17). Az ember keveset változott, ma is forr Athén, és forr az egész világ, de az evangélium itt van, most is elérhető. Ma sem fogadják többen hittel, de ne keserítsen el, ahogyan Pált sem vetette vissza. Megy tovább, eljut Korinthusba, és ott új barátokat, testvéreket talál. Amíg a munkatársai távol vannak, ő nincs egyedül, mert az Úr gondoskodik róla, és ebben a házaspárban új munkatársat kap. Az Úr mindig csodásan működik. Csak dicsőíthetjük szent nevét, mert nincs Hozzá fogható. Amikor előttünk jár, kapuk nyílnak, kapcsolatok alakulnak ki.

Amikor megérkeznek a munkatársai, Pál teljesen az ige hirdetésének szenteli magát. Mert az ige az élet, általa juthatnak hitre az emberek, és formálódhatnak új emberré. Isten munkaeszköze a hirdetett ige. Ma is a hirdetett igén keresztül munkálkodik az Úr.

Az apostol Jézusról tesz bizonyságot, arról, hogy Ő a Krisztus. Azonban ezt nem fogadják el, szidalmazzák, Pálban felmerül a távozás lehetősége. Azonban az Úr megszólítja: Ne félj, hanem szólj. Ne hagyd abba itt a munkát, ha nem is látsz azonnal eredményt. Légy türelmes, várj, és dolgozz tovább. Hányszor mi is feladnánk, mert belefáradunk a küzdelmekbe, és változásnak nyoma sincs. Urunk azonban azt kéri, ne adjuk fel, munkálkodjunk tovább.

Micsoda biztatás: sok népem van ebben a városban. Pál még nem látja a sok népet, de marad, és hittel szolgál tovább. Mi sem nagyon látunk sok népet, de bízzunk az Úrban. Ha Ő mondja, akkor folytassuk a munkát, ne adjuk fel könnyen, és bízzunk az ige újjáteremtő hatalmában. Szóljuk bátran az igét, tegyünk bizonyságot mindarról, amit mi is átéltünk. Pál másfél évig maradt, és megtapasztalta az Úr áldását. Az ige növekedett, és az Úr megáldotta az apostol szolgálatait.

Jézus Krisztus, szép fényes hajnal

1. Jézus Krisztus, szép fényes hajnal, Ki feltámadsz új világgal, És megáldasz minden jókkal:

2. Te vagy nékünk egy reménységünk, Isten előtt közbenjárónk, Szép koronánk, ékességünk.

3. Világosítsd a mi szívünket: Ismerhessünk meg tégedet; Tanulhassuk szent Igédet.

4. Az ördögnek csalárdságától, Lelki-testi nyavalyától, Őrizz hamis tudománytól.

5. Az Atyával és Szentlélekkel, Hogy tégedet tiszta szívvel Mindörökké áldjunk! Ámen.

Isten áldásával.