Immánuel: Alapokmány

z élet alapokmányát vehette át Mózes Istentől, amit azért adott a számukra, hogy segítségül legyen a mindennapi életben (2Móz 20,1-26). Isten segítséget kínál, azt akarja, hogy ezen igék által tanuljuk meg az Őszerinte való életet. Mindezt azért adta nekik, hogy ne idegen, Őt nem ismerő népektől tanulják az életet, ne idegen szokásokhoz igazodjanak. Nem mindegy, kitől tanulunk. Ma sem mindegy. A tízparancsolat is ige, Isten nekünk szóló szava. Parancsolat, ami egyben a mennyei Atya segítő útmutatása. Zsinórmértékül adta, azért, hogy legyen mihez igazodni. Mert szükség is van iránytűre, olyan könnyű eltévedni. Az Isten nélkül élő ember annyi ötlettel áll elő, ami kezdetben még jónak is tűnik, de kiderül, hogy nem élet.

Az okmány Isten bemutatkozásával kezdődik. Ő az, aki megszabadította őket Egyiptomból, a szolgaság házából. Ő szabadító Isten, tehát nem leural, nem ránk erőlteti magát, hanem azon túl, hogy Ő teremtette a világot és Ő ajándékozott meg élettel, tett is értünk valamit. Ő jött népe elé, azok elé, akik elfeledkeztek Róla, akik belesüppedtek a jólétbe. Isten ma is elénk jön, mert előbb szeretett minket, még amikor bűneinkben voltunk. Nekünk már az Úr Jézusban mutatkozik be, mégpedig a tékozló fiú atyja képében, olyan, mint az az apa. Várja ma is elköltözött és egyre messzebb került gyermekeit. Mivel várja? Kegyelemmel, tele van a szíve a bűnös, eltévedt ember iránti szeretettel, ki akar hozni a bűnből, az elveszettség érzéséből, a magadba süppedésből, a reménytelenségből, új életre.

Aki így találkozik az Úrral, aki előtt felragyog a kereszt, és átéli, hogy mindaz, ami ott történt, az értre ment végbe, az nem akar más istent. Az Jézust imádja. Nem tud mást imádni, mint Szabadítóját. Azonban a szív csalárdabb mindennél, a gonosz is mindent megtesz, hogy eltérítsen Istentől. Divatok is vannak, és sok esetben azok által akar elcsábítani. Megmutat más népeket, elénk tárja a világ szokásait, és vannak, akik úgy gondolják, haladni kell a korral. Azonban Isten határozottan és világosan szívünkre helyezi, hogy ne legyen más Istenünk. Ne kövessünk divatokat, és ne is készítsünk semmiféle kiábrázolást. Istent nem lehet kiábrázolni, még gondolatban sem.

Isten határozottan szól: ne imádd és ne tiszteld azokat. Milyen könnyedén kimondja a mai ember: imádom. Mennyi mindennel kapcsolatban elhangzik, és világosan szól az ige: ne imádd. Egyedül az Urat imádjuk. Vigyük Elé szívünket, kérjük, hogy tisztítsa meg mindentől, ami belekerült, ami az Ő helyét akarja átvenni. Aki keresi az Urat, az megtalálja, és Ő betölti a szívét, és amikor ez megtörténik, nem vágyunk bálványokra. Ahol a szív üresen áll, ott bukkannak fel bálványok, vagy ott készítenek maguknak hamis isteneket. Mert a szívben lévő űr bevonz valamit. Isten azonban meg akar ebből szabadítani, mert az Önmagával való élő kapcsolatra hívott el. Az ember Isten imádatában és szolgálatában válik szabaddá.

A nyugalomnapját pont azért ajándékozta nekünk az Úr, és ültette bele a naptárba, hogy megálljunk, és elcsendesedve Neki szenteljünk egy napot. A nyugalom napja azért adatik, hogy egyre jobban megismerjük Őt, és feltöltődjünk Lényével, Igéjével, erejével a hétköznapokra. Megemlékezzél - vagyis ne feledjük el, hogy a hetedik nap az Úr nyugalomnapja. A töltekezés napja, az istentisztelet pedig a töltőállomás. A jármű is megáll, ha nem töltjük fel üzemanyaggal. Az embernek is szüksége van feltöltődésre, igei vezetésre, ezt kaphatjuk meg a nyugalom napján. Mi már az Úr feltámadásának napján állhatunk Isten elé, ez a nap a győzelem napja. Jézus Urunk győzött a bűn, az ördög és a halál fölött. És mivel Ő él, valóságos kapcsolatot kínál mindazoknak, akik keresik Őt.

Aki számára az első kőtábla igéi alapokmányt jelentenek, amire az élet épül, annak a második kőtábla igéi az embertárs felé való viszonyulás alapkövei. Aki Istent szereti, az szereti és védi embertársát és annak értékeit. Az élet és a tulajdon védelme fontos. Isten ajándéka az élet, ezért feladatunk annak a védelme. Isten annyira drágának tartja, hogy saját Fia életét adta oda a mi életünkért, mert nem akarja, hogy elvesszünk. Mentő szeretettel hajol le értünk. Tehát a tíz igét azért adta az Úr, hogy használjuk, és ehhez megkapjuk a segítséget, mert az újjászületés által képessé is tesz arra, hogy ezek szerint éljünk. Az Úr Jézus pedig még el is mélyíti ezeket az igéket.

Egyre nehezebb helyzetben vannak Jézus ellenfelei, mert eddig mindenki kudarcot vallott (Mt 22,34-40). Senki nem tudta sarokba szorítani az ácsot. Bibliatudósok, törvénytudók keresték fel egymás után, de nem boldogultak Vele. Azért, mert az ács személyében Isten jött el hozzájuk. De ők nem látnak túl a külsőn, csak a diplomát keresik, a képzettséget hiányolják. Olyan megrendítő, hogy nem ismerik fel bibliaismeretük ellenére sem a Megváltót. Nem látják meg, hogy az Élet Fejedelme érkezett meg, és nekik is szükségük van Őrá. Látod-e, kicsoda Jézus? Te is csak teológiai problémák megválaszoltatásával fárasztod, vagy jössz elrontott életeddel, bűneiddel? Felismerted-e már, hogy életedre Ő az egyedüli megoldás, Ő tud rajtad segíteni, azért jött, hogy levegye vállaidról a terheket, és felszabadítson Isten országa számára?

Most is próbára akarják tenni, vizsgáztatják, ismeri e a Bibliát, tudja-e, melyik a nagy parancsolat. Mintha arra lennének kíváncsiak, hogy ismeri-e a Kátét. Nem döbbennek rá, hogy ezek ismerete nem elég, élő kapcsolatra és engedelmes, az igét megélő életformára van szükség. Tudják, mi a nagy parancsolat, ismerik a tíz igét is, mégis azon gondolkodnak, hogyan távolíthatnák el Jézust. Szívük tele van gonosz indulattal, gyűlölettel, gyilkosságra való hajlammal. Nem az a lényeg, mit tudok, hanem az, hogy mi van a szívemben. A sok szép ige idézése közben mi a fontos nekem? Miről gondolkodom? Nem vagyok úgy, mint ezek az emberek? Szépeket mondok, de gyűlölök, paráználkodok, lopok, csalok, hazudok, irigykedek, kapzsi vagyok?

Az Úr Jézus elmondja a nagy parancsolatot, vagyis rámutat: az a lényeg, hogy szeresd Istent, teljes szívedből, nem csak fél szívvel. És ha Őt szeretet, szeretni fogod a másik embert is. Mert ha Istent szereted, akkor nem akarsz ölni, pusztítani, mert a szeretet épít. Isten az agapé szeretet, és ez a szeretet épít, helyreállít.

A nagy parancsolat egyben az élet helyes sorrendjét is megmutatja. Első Isten, Őt követi a felebarát, én pedig a harmadik, az utolsó vagyok. A legtöbb probléma abból adódik, hogy megfordítjuk a sorrendet. Általában magunkat tesszük az első helyre, Istent pedig az utolsóra. Urunk végezze el, hogy helyreálljon a sorrend az életünkben. Ő legyen az első, mi pedig merjünk utolsók, merjünk szolgák lenni.

Szeret az Isten, megszabadított!

Szeret az Isten, megszabadított!

Szeret az Isten még engem is.