Csodáld és kövesd Jézust!

A

z egymást követő csapások Izráel népe számára is bizonyságtételek (2Móz 10,1-29). Isten hatalma ragyog föl a kétségek közt élő nép előtt. Egyik csapás a másik után, egyik elutasítás a másikat követi, nincs előrelépés. Vajon eljön a szabadulás órája? Hányszor vagyunk kétségek közt, amikor nem látunk eredményt magunk körül. Megáll az ügy, pedig szeretnénk már előrelépni, ilyen esetekben is elevenítsük fel az Úr korábbi tetteit. Legyenek azok erőforrások, álljunk rájuk hittel, és várjuk ki, amíg eljön az Úr cselekvésének ideje. Az idő múlása is próba. Elkedvetlenedünk, vagy töretlen hittel tekintünk előre, mert tudjuk, hogy Isten akkor is munkálkodik, ha még nincs látszatja? Munkálkodik a szívünkben is, egyre szorosabbra vonja a Vele való kapcsolatunkat. Amikor várakozunk, még inkább keressük Őt. Kiáltunk Hozzá, és kérjük szabadítását. Izráel népe is egyre jobban Isten felé fordult, rádöbbentek arra, hogy egyedüli reményük az Úr. Itt ők már semmit sem tudnak tenni. Néha azért is húzódnak a dolgaink, hogy felismerjük a magunk tehetetlenségét, és kimondjuk: itt én már semmit sem tudok tenni, csak egyedül az Úr képes megoldást adni.

Az Úr kérdése hozzánk is szól: Mikor fogsz már végre megalázkodni Előtte? Mikor? Mikor mondod már ki: nem rugódozom, nem állok szembe az Úrral, hanem kimondom, hogy legyen úgy, ahogy Te akarod? Mennyit keres az Úr, és mégis olyan nehezen mondjuk ki: én Uram, és én Istenem. Nem akarjuk letenni Előtte a fegyvert. Az alázat azt jelenti, hogy kimondom, Ő az életem Ura, Rábízom magam, engedem, hogy vezessen, én pedig engedelmeskedem Neki. A fáraó nem akart leszállni a trónról, úgy akart engedni, hogy ő jöjjön ki győztesként ebből a játszmából. Mindenképp ő akar nagyobbnak látszani. Te hol tartasz? Kimondtad-e már, hogy Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem?

A fáraó makacsságát megszenvedi népe is. Amikor keményszívűek vagyunk Istennel szemben, azt megérzi a környezetünk is. A jégeső és a sáskajárás is erőteljesen érinti a gazdaságot, a megélhetést is. Az emberei már azt kérik, bocsássa el Izráelt, de a fáraó hajthatatlan. Úgy tünteti fel, mintha nem rajta állna ez az ügy, ő kész elengedni őket, de Mózesék nem hajlandók a kompromisszumra. A világ mindig Isten népére hárítja a felelősséget. Az Úr gyermekeit tünteti fel kompromisszumra képtelenekként. Mert Mózes ragaszkodik Isten akaratához, nem megy bele félmegoldásokba. Nem a látszatbékességre törekszik, hanem az Úrnak való engedelmességre. Ez a mi utunk is, Isten akarata legyen az első, ne menjünk bele olyan egyezségbe, ahol Isten szava sérül.

Milyen csodálatos: ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt. Ott van ma is világos, ahol Isten népe jelen van. De valóban világítunk? Beleragyogjuk az ige fényét ebbe a világba? Isten ma is jelez, ha fény kell, forduljatok népemhez, figyeljetek az igére, mert az én szavam az igazi fényforrás. Ha tanácstalanná válunk, keressük az Urat, figyeljünk szavára, mert az ige mindig mutat kivezető utat.  Mindig Jézusra mutat, Ő a mi reménységünk. Mennyi lehetőséget kapott a fáraó, és nem élt vele. Elment a végsőkig, pedig nem kellett volna. Az emberiség képe ez, mennyi jelet adott Isten önmagáról, szeretetéről. Közénk jött az Úr Jézus Krisztusban, szertejárt és jót tett, ám nekünk mégsem Ő kell. Mindig ügyeletes emberi megváltókban gondolkodunk, emberi megoldásokban bízunk. Ennek ellenére az Úr még mindig hív és vár ránk.

Csodáljuk Jézust, mert egészen más, mint mi (Mt 20,20-28). Ő nem uralkodik, nem a jogait követeli, hanem megalázza magát, és szolgál. Ő valóban utolsó lett, Ő az Uraknak Ura, engedte magát megfeszíteni értünk a Golgotán. Most beszélt szenvedéséről, haláláról, és még mindig nem értik, sőt, félreértik Őt. Értem én az Urat? Világos előttem az Ő életvezetési stílusa? Ő komolyan gondolja az alázatos, szolgáló, uralkodás nélküli életformát. A tanítványok élete ezt kell, hogy megjelenítse. Nincs elsőbbség, hatalmi vágy, alá- és fölérendeltség. Aki ki akar magaslani, rabszolgastílusban tegye.

Urunk egészen más életformát hozott, mint amiről a tanítványok gondolkodnak, és ami Zebedeus fiait is foglalkoztatja. Olyan szomorú, hogy Jézus haláláról beszél, az ő szívük pedig uralkodásról ábrándozik. Mi van a szívünkben? Mi tölt be, miről gondolkodom, amikor az Úr szenvedésről, meghalásról beszél?

Milyen szívvel vagyunk Jézus körül? Kettő hatalomra vágyik, a többi pedig megharagszik, mert velük nem számolnak, sőt, föléjük emeli a kettő magát. Hatalomvágy, önzés és harag, Jézus mellett. Ó, Uram, mutasd meg, mi van szívemben, és tisztíts meg teljesen. Tisztíts meg minden tanácstalanságtól, és tölts meg alázatos, szolgáló szeretettel. Bizony, gyakran mi is haraggal reagálunk, amikor a másik ki akar minket rekeszteni valamiből, méltóbbnak gondolja magát, mint minket. Pedig én csak a halálra vagyok méltó, a szolgaságra. De  nem szeretünk szolgák lenni, még ha mindig szolgálatról beszélünk is. De tényleg szolgálunk, amikor arról beszélünk? Jézus rabszolgáról beszél, és annak nincsenek jogai, nem kap elismerést, mi pedig mennyire az elismerés, a fizetés körül forgunk. A rabszolga szó nélkül teszi ura akaratát, és mindig ő az utolsó. Nincs olyan, hogy előbb egy kicsit pihenek, ellátom magam, mindig a gazdája az első. Ki neked az első?

Isten gyermekei számára a világ és annak vezetőinek a magatartása nem lehet minta - közöttetek ne így legyen. De vajon nem sok minden pont úgy van az egyházban is, mint a világban? Nem azt látjuk, hogy nagyon is számít a rang, a titulus, kit hogyan szólítanak meg? Urunk szól: közöttetek ne így legyen. Tartsunk most csöndet, és engedjük, hogy az Úr megmutassa, mi az, amiben azt kéri, ne így legyen köztünk, ne így legyen az életemben.

Krisztus, ki vagy nap és világ

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy,

Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned lé-

gyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon

És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen

híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől,

Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk

Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel:

Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben,

Örökkön-örökké! Ámen.

Isten áldásával.