Az Úr szanatóriuma

E

ljött a szabadulás napja, nem volt ez gyors akció, a gonosz makacsul ragaszkodott saját elképzeléséhez, de az Úr tervét semmi nem akadályozhatja meg (2Móz 12,21-51). Isten munkája feltartóztathatatlan. Lehet lassítani, makacssággal, értetlenséggel, de meg nem akadályozhatjuk. Nem volt könnyű a nép számára sem, minden egyes csapással nehezebb lett az életük, még tovább kellett várni, de megéri várni az Úrra, kitartóan figyelni Rá. Mert a csapások időszaka a nép számára próba és megerősödés is egyben. Tanulnak várni, kitartani, tovább bízni. Ez is fontos, nem adom fel, és nem fordulok el az Úrtól akkor sem, ha az első próbálkozás nem hoz eredményt. Bízz tovább az Úrban, ne engedj a csalódásnak, olvasd tovább az igét, és általa egyre jobban megismered az Urat, egyre nagyobb lesz a bizalom Iránta.

A szabadulásnak ára van, minden háznál le kell ölni egy bárányt, és a vérével meg kell kenni az ajtót. Egy bárány életébe kerül a megmenekülés. Ma sincs másként a szabadulás, a gyógyulás kerül valamibe. Az Úr Jézus fizette ki a Golgotán az árat, az Ő élete a váltságdíj, ennek ellenében szabadulhatunk meg a bűntől, a gonosztól. Ahogyan azonban itt egy családnak egy bárányába került az életben maradás, úgy nekünk is meg kell hozni a magunk áldozatát. Jézus kifizette a kereszten a bűn árát, de nekem is meg kell hozni a gyógyulás, a szabadulás érdekében az áldozatot. Ilyen áldozat, hogy keresem az Urat, Neki szentelem időmet, erőmet, megkeresem azt a helyet, ahol koncentráltan figyelhetek az igére. El kell indulnunk egy alkalomra, egy beszélgetésre, mert ez is azt fejezi ki, hogy komolyan gondolom. Valóban szabadulni akarok.

Aki nem ölt meg egy bárányt, ott a halál aratott. Ehhez hitre van szükség. Hiszem, hogy minden úgy történik, ahogyan az Úr megmondta. A hit cselekedete az események megtörténte előtt megy végbe. Tehát még mielőtt az angyal végigvonul, meg kell kenni az ajtót vérrel. Ehhez hit kell. Mert úgy is gondolkozhatott valaki, hogy úgysem lesz ebből semmi, és akkor elveszik egy bárányom. Majd ha megmenekültünk, bemutatom áldozatul a Hóreben. A bárányt azonban most kell feláldozni. Ez fontos, hitből tegyem, amit az Úr mond, és akkor tegyem, amikor mondja. A nép úgy cselekedett, ahogyan az Úr mondta.

Ahol hallgattak az Úr szavára, életben maradt az elsőszülött fiú. A bárány vére megoltalmazta. Ahol hittel tekintenek a Golgotára, és felismerik, hogy mindez értük történt, ott életet nyernek. Másnap reggel döbbentek rá, hogy a bárány halála nem veszteséget jelentett, hanem életet nyertek általa. Aki hallgat az Úr szavára, az életet nyer. Ne hátra, hanem mindig előre tekintsünk. Ne veszteséget lássunk mindabban, amit az Úrért elengedtünk, hanem lássuk meg az élet nyereségét. Aki felismeri a Bárány áldozatának lényegét, és átéli, hogy Érette nyert szabadulást, annak a világ minden kincse szemét. Az az ember, aki Krisztus bocsánatát átéli, nyereséget lát. Mert Jézusban Isten országa polgára lett, és övé annak minden gazdagsága. Aki Krisztusban hisz, az nem veszít, hanem nyer. Mert a szabadítás nem csak bűneinktől szabadít meg, hanem régi életünk és a világ minden értéktelen kacatjától is. Új látást kapunk, amiben minden a helyére kerül, és ahol a szemetet szemétnek látjuk, bármibe van csomagolva, az életet pedig életnek.

A páskavacsora örök emlékeztető az Úr szabadító munkájára. Emlékeztet arra, mit tett értem az Úr. Ilyen emlékeztetők az ünnepek, de emlékeztetők a szimbólumok is. De  vajon az Úr Jézus értem bemutatott halálára gondolok-e, amikor meglátok egy bárányt vagy egy keresztet? Mi jut eszembe, amikor a tekintetem egy keresztre vetem? Hála van a szívemben? Kimondom: Köszönöm, Uram!? Ékszert látsz, vagy adósságod elengedésének, a drága Úr halálának, a szabadulásnak a helyét?

Jézus bevonult szamárháton, a sokaságtól kísérve Jeruzsálembe (Mt 21,12-17). Milyen izgalmas lehetett: a tanítványok és a nép lélegzetvisszafojtva figyelik, hová fog menni. Hová vezet Jézus első útja a fővárosban? Hová megy az annyira várt Megváltó? Tele vannak várakozással, szövögetik terveiket, éledeznek az álmok, a vágyak: nagy nép leszünk. Jézus valami újat hoz, uralkodik, és végre szabadok leszünk. Mennyire emberi, azt gondolják, a másiktól kell szabaddá válni, és mily kevesen értik, hogy a bűn és az ördög igájától kell megszabadulunk. Milyen kevesen várják, hogy saját régi természetükből mentse ki őket az Úr. Adjon új természetet és életet. Mert nem a másik ember, hanem én magam vagyok önmagam legnagyobb ellensége. A bennem élő bűn által én okozom a legtöbb bajt magamnak. A gonosz mindezt rávetíti a másik emberre, azt akarja, hogy mindig más legyen a felelős azért, ha elromlott az életünk.

Jézus bevonulása szembesít magunkkal, nézzünk bele az Ő alázatos Lényébe, és ott meglátjuk az életünket. Aki Jézus Lényébe, Igéjébe tekint, az meglátja, hogy nem a másik, hanem ő a hibás. Aki ezt látja, az odamegy Hozzá, az viszi életét és kéri a gyógyítást. Ahogy itt is meglátták, hogy csak Jézus képes meggyógyítani.

Sokan csalódnak, fintorognak, mert Jézus útja a templomba vezet. Nem a politikai, az uralmi szférát keresi, hanem a templomba megy. Miért? Mert ez a hely az Atya háza a számára. Az Atyához megy, Vele akar együtt lenni. Másrészt az Atya háza Isten rendelője, Isten szanatóriuma. Az ember igazán ott gyógyul, ahol Isten jelen van. A templom, a gyülekezeti hely ma is rendelő. Úgy megyek én istentiszteletre, hogy belépek az áldott Orvos rendelőjébe, ahol teljesen meggyógyulhatok? Ne menj el a templom előtt, hanem állj meg, térj be, mert ott fogsz meggyógyulni. Az Úr Jézus szavai hoznak gyógyulást lelkednek.

Ugyanígy beléphetünk az Úr gyógyító jelenlétébe, amikor csendességet tartunk, félrevonulunk igével a kezünkbe, és átéljük, hogy az Úr munkálkodik. Az Ő orvosi eszköze az ige, általa végzi el a műtéteket.

A főpapok és az írástudók csak támadnak, a betegek gyógyulni akarnak. Te mit vársz Jézustól? Mit vársz az istentisztelettől? Várunk-e még valamit az igehirdetéstől? Mit várhatnánk? Mit? Megtisztulást? Mert ahhoz, hogy templommá váljon az életünk, sok mindentől meg kell tisztulni. Engedjük, hogy az Úr kitakarítsa szívünket a bűn minden morzsájától. Mert tele szívet nem lehet megtölteni. Az új életet megtisztított, üres szívbe adja az Úr. Jöjj az Úr szanatóriumába, engedd, hogy megmutassa, mi a probléma, majd kitisztítsa a szívünket a templomba nem való dolgoktól. Mert ez a gyógyulás útja. Ha ottmarad a romlott áru a korsárban, megfertőzi a többit is. Ami romlott, azt el kell távolítani.

Az áldott Orvos erre jár

1.  

Az áldott Orvos erre jár,

A drága Főpap, Jézus.

Igéje szól, szívünkbe száll,

Egyetlen üdvünk Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

2.  

Ki minden vétket megbocsát,

S bűnünk eltörli: Jézus.

Megnyitja a menny ajtaját,

S vezérel minket Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

3.  

Ti gyermekek, kicsik, nagyok,

Tiétek is lett Jézus,

Csak útjain haladjatok,

És véletek lesz Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

4.  

S ha egykor égbe térhetünk,

Miénk örökre Jézus,

Trónjánál zendül énekünk

E drága névről: Jézus!

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

Isten  áldásával.