Útmutató

A

z Úr felhívja Mózest, Áront és nép hetven vezetőjét magához a hegyre. Kiszólítja őket a többiek közül, és személyesen bemutatkozik nekik. Isten elmondja, kicsoda Ő, mi a terve a néppel, ezek az emberek pedig továbbadják, amit hallanak. Mózes leírja az Úrtól kapott igéket, és ezáltal ismét fel tudják eleveníteni az Istennel való találkozást. Utasításai pedig fénysugarak lesznek a mindennapokban. Isten szava fog utat mutatni az élet sötét helyzeteiben.

Isten ma is megszólít, kihív a tömegből, a mindennapi zajból a csendbe, ahol meghallhatjuk a szavát. Mindennap hív, de meghallom-e, és vágyakozom-e Vele lenni? Vonz-e az Atya jelenléte? Mindennél jobb Vele lenne, közel érezni Őt magamhoz. Lénye felszabadít, békességgel tölt el és biztonságot nyújt.

Korán reggel az Úr elé álltak, de ez nem pusztán jó hangulat, reggeli jó kezdés, hanem az oltár, rajta a vér és bika jelzi, hogy bűnbánattal jöttek. Látták, hogy bűnös emberek ők, Isten kegyelmére van szükségük, hogy Elé állhassanak. Így jöhetünk, bűnbánattal. Látva: nem vagyok méltó, hogy az Úr maga elé engedjen, de mégis megteszi. Azonban ez Jézus áldozata által lehetséges. Ő az út az Atyához. Vére nyitja meg a kaput.  

Isten nem egy elvont fogalom, Izráel vezetői látták Istent, tehát érzékelték, hogy Ő valóságos személy. Nem lehetett őket becsapni, nem voltak ők félős, babonás személyek. Tudták, hogy a hegyen egy élő személy, egy valóságos Lény beszél velük. Ez megrendítette és megerősítette őket. Bizonyossá váltak afelől, hogy Aki kivezette őket Egyiptomból, él. Az Ő Istenük élő valóság, nem bálvány, van akarata, és ezt elmondta nekik. Ők pedig kijelentették, hogy engedelmesen megteszik, amit Isten mondott nekik. Bár nem sokáig tart a fogadalom, mint ahogy mi is oly hamar elfeledjük, amit ígérünk. De benne van, hogy aki megtapasztalja Isten hatalmát a saját életében, hogyne engedelmeskedne Neki. Aki átéli, hogy lehulltak a bilincsek, és szabad vagyok, az örömmel és készségesen követi Szabadítóját.

Mózest magában is felhívja az Úr a hegyre. Szüksége van arra, hogy még jobban elmélyüljön Isten ismeretében. Még jobban ráhangolódjon. Közben megkapja a kőtáblákat. Isten elkészítette az élet útmutatóját, és átadja Mózesnek. Ezáltal segíti őket. Van útmutató az élethez, van használati utasítás, és ez az Úr szava. Azért adja, hogy tanulmányozzuk. Nem mindegy, hogyan bánunk az élettel, ezzel a földdel, amit szintén tőle kaptunk. Minden Isten ajándéka, ezért felelősek vagyunk érte. Benne van ebben az is, hogy nem tudjuk, hogyan kell élni, de az igéből mindent megtudhatunk. Minden eszközhöz kapunk használati útmutatót, amit megvásároltunk, azért, hogy rendeltetésének megfelelően használjuk, és így minél tovább működőképes maradjon. Tanulmányozzuk is ezeket a leírásokat. De az életről mit tanulmányozunk? Hogyan készülünk fel rá? Legtöbbször, amikor baj van, akkor próbálunk valami tanácsot keresni. Akkor tudakozódunk, mi lehet a probléma. Mi a probléma? Úgy kezdünk neki az életnek, hogy fogalmunk sincs róla. És nem is keressük fel a „Gyártót”, nem kérdezzük Istent: hogyan is éljünk, hogy jó legyen és tetsszen neked. Azért kaptuk a Szentírást, hogy vegyük kézbe, tanulmányozzuk, és kövessük az útmutatást. Van útmutató, használd!

Urunk tovább beszél a farizeusokról, a nép vezetőiről, de megszólítja rajtuk keresztül az egész népet (Mt 23,37-39). Jeruzsálem, Jeruzsálem - ez mindenkinek szól. Nekem és neked is. Nem hagy ki senkit, és egyikünk sem gondolhatja: ezt nem nekem címezte az Úr. De igen, nekem, én vagyok a címzett. Vedd át, és halld meg az üzenetet! Gyilkosnak nevezi őket, mert megölik Isten prófétáit. Gyilkosok, mert megölik majd a Fiút is. Félredobják Isten üzenetét, és annak pusztulás lesz a vége. Amikor félreállítjuk az Urat, rossz irányba haladunk. Azért szól, hogy figyelmeztessen és a jó útra segítsen.

A próféták, Isten emberei, nem önszántukból mentek, Isten küldöttei ők. Az Úr akaratát hirdetik, megtérésre, életváltozásra szólítanak fel. De  ők nem akartak változni, nem akartak Istenhez igazodni. De én változom-e? Igazodom-e Isten akaratához?

Az Úr Jézus elmondja: nem rajta múlik, ha elveszünk vagy nem tudunk talpra állni. Gyakran kérdés, hogy akarja-e Isten az új kezdést, törődik-e még velem? Az Úr Jézus határozottan kijelenti: akarja. Ő meg akar szabadítani, le akarja venni rólad a félelmeket, a csüggedést. Akarja, hogy új életünk legyen. Azért jött, hívogat mindenkit, de ennek a hívó szónak nekem kell engednem. Ő akarja, de te akarod-e? Akarod-e, hogy az Úr segítsen? Feladod-e a további küzdelmeidet, és elfogadod-e, hogy úgy legyen, amint Ő akarja? A legfontosabb az Ő megismerése. Az, hogy megtapasztaljam, hogy Nála van oltalom és biztonság, Ő maga az élet. Nem véletlenül jelez, ismeri az életet, tisztában van a veszélyekkel is. De ha odamegyünk, meglátjuk, hogy nagyobb Ő minden veszélynél, félelmetes ellenségnél. Ő legyőzte a gonoszt a Golgotán. Győzelme ma is érvényes, az Ő ereje és győzelme által győzhetünk mi is.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.