A
|
szentély után a szolgálattevőkről rendelkezik az
Úr (2Móz 28,1-29,46). Papokat ad a népnek, akik a szent sátorban végzik a
szolgálatot, akik odaállnak az Úr elé. A papok járnak közben a népért és
közvetítik feléjük Isten bocsánatát és akaratát. Áront és fiait választotta ki
az Úr a szent szolgálat végzésére. Ők részesültek a csodálatos kegyelemben,
hiszen az Urat szolgálni kiváltság. Nem magától értetődő, hogy egy bűnös
emberrel az Úr szóbaáll, hanem ez kegyelem, és még inkább kegyelem, ha
kijelenti magát, és mindezt tovább szabad adni. Áront érte az a megtiszteltetés,
hogy a nép felé közvetíthette Isten valóságát. Elmondhatta, ki Isten.
Bátoríthatta és erősíthette őket a mindennapokban és a próbák, küzdelmek
idején. El tudta mondani: ne adjátok fel, bízzatok Istenben, mert Ő meg tud
segíteni. Ne Egyiptomba vágyakozzatok vissza, hanem nézzetek fel. Ma már
nincsenek papok, de vannak bizonyságtevők, akik hirdetik az evangéliumot, és
elmondják mindazt, amit saját életükben tapasztaltak. Mert Isten ma is
munkálkodik, nem valami régi elbeszélésekre vagyunk utalva, hanem átélhetjük
Isten munkáját a saját életünkben. Az ige Isten hatalmát juttatja el hozzánk. Ő
ma is nagy dolgokat cselekszik. Sokan tesznek bizonyságot Isten bűnbocsátó
kegyelméről, szabadításáról, és ezek ma is valóságok. Az Úr igéje által ma is
szól hozzánk.
Isten tervezi meg a főpap ruháját, a mellén foglal helyet a hósen, rajta
tizenkét drágakövön Izráel törzseinek a neve szerepel. Mindez azért van így, hogy amikor belép a
főpap az Úr színe elé, mindig ott legyen az egész nép. Tehát a főpap nem csak önmagáért, hanem
testvéreiért, az Úr népéért jár közben. A szíve fölött hordozza őket, és így
hordoz minden őket érintő kérdést is az Úr előtt. Fontos üzenetet találunk
ebben: mindig vigyük a körülöttünk élőket, a gyülekezetet és mindazokat, akik
fontosak nekünk, az Úr elé. Az imádság nagyon fontos, jelzi, hogy nem én oldom meg a
dolgokat, nem magamban döntök, hanem Isten segítségét kérem. Szüntelenül szabad hordozni egymást. Kifejezi
mindez azt is, hogy nekünk állandóan az Úr közelségére van szükségünk, egy
pillanatra sem önállósíthatjuk magunkat. Ahogy Áron hordozta Izráel fiait az Úr
előtt, úgy hordozzuk mi is egymást. Ne adjuk fel az imádkozást, mert ima által
lehetünk mindig az Úr jelenlétében. Szüntelenül imádkozzatok, helyezi szívünkre
Pál apostol. Ne feledjük ezt, hanem valóban tegyük.
Nem elég a ruhákat elkészíteni, hanem a papoknak át kell élni az Úr
kegyelmét, meg kell tisztíttatniuk, és így válnak szolgálatra alkalmassá.
Áldozatot mutatnak be az Úrnak, ami arról beszél, hogy azért lehet főpap Áron, és
azért szolgálhat az Úrnak, mert valaki meghalt helyette. Ahhoz, hogy az Úr elé állhassunk,
valakinek rendezni kell bűnadósságunkat. Mi nem vagyunk alkalmasak az Úrnak való életre. A bűn teljesen
alkalmatlanná tesz, de Isten megkönyörül és alkalmassá tesz, Krisztus által. Ő
halt meg helyettünk, Ő állt oda az Úr elé, és adta életét, hogy élhessünk.
Kifizette az áldozatot. Ahogyan itt meghaltak a kijelölt állatok, és Áron és
fiai kegyelemben részesültek, úgy kapunk Jézusért mi is kegyelmet.
Áron és fiai a kos fejére helyezték kezüket, és ezzel megvallották, hogy bűnösök, akik halált érdemelnek, de ezzel az aktussal bűneiket ráhelyezték a
kosra, és az magára vette. Így a kos
halt meg, és ők élnek. Azért jött az Úr Jézus, hogy Isten Báránya legyen és
magára vegye bűneinket. Azonban azokat nekünk kell Ráhelyezni. Nekem kell
megvallani: vétkeztem Ellened, és nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezzenek.
Nekem kell kimondani: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Ő a kereszten magára
vette bűneinket, és elhordozta az értük járó büntetést. Jöjj most Hozzá, ne
cipeld tovább terheidet, ne zárd magadba bűneidet, sérelmeidet, mert Ő le
akarja venni rólad. Ha te hordozod, összeroppansz beléjük, mert számunkra
elhordozhatatlanok ezek a terhek, de Jézus belehalt a kereszten, azért, hogy Te
szabad lehess.
Áront és fiait megkenték vérrel, ez jelzi a megtisztíttatást. Csakis a
vér tisztít meg, az Úr vére törli el bűneinket és tesz tisztává Isten előtt.
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít
minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9).
Az utolsó napokban is erőteljesen tanít az Úr (Mt 25,14-25,29). Igen, a
tanításon, a felkészítésen van a hangsúly. Ő elmegy ugyan, de a tanítványok
maradnak, és erre az időre készíti fel őket. Eligazítást ad arra nézve, hogy hogyan is álljanak
az élethez. Elmondja, hol a helyük, mi a feladatuk. A tanítvány szolga, akire az
Úr rábízza vagyonát. A szolga feladata az Úrtól kapottak hasznosítása, az
életbe való beleforgatása. Isten országa értékeit a tanítványok élik meg, jelenítik
meg a világban.
Mindez azt jelenti, hogy nem önmagunknak élünk. A megtérés nem önző
életet, hanem szolgálatot jelent. Amit kaptunk, arról majd számot is fogunk
adni, mert a Gazda vissza fog térni. Állj ellen a kísértő gondolatoknak, amelyek arról akarnak meggyőzni, hogy sok
idő eltelt, nem fog már visszajönni. De, igen, Ő visszajön, Sion, előbb, mint
véled. Boldogok azok a szolgák, akik nem a jelenlegi világ áldására, hanem az
eljövendő jutalmazásra tekintenek.
Az üdvösség kegyelemből van, és nem cselekedetek által. Nem tudjuk
semmivel sem kiérdemelni az örök életet. A juhok és kecskék szétválasztása sem
érdemekről beszél, hanem arról, hogy bár Istentől eltávolodott szívvel
születünk, a Pásztor mindent megtesz, hogy a nyájába kerüljünk, Hozzá
tartozzunk. Eljött, hogy kihívjon ebből a világból, és a földi élet adatik
arra, hogy meghalljam a hangját és kövessem. Aki követi a Pásztort, az úgy él, ahogyan Ő élt. Az odafigyel a
másikra, meglátja a betegben, a gyöngében, a fogolyban is az embert. Észre sem
veszi talán, de éli Krisztus életét, árad rajta keresztül az Úr szeretete,
gyógyító, talpraállító kegyelme. A juhok szeme előtt most már a tanítvánnyá
tevés feladata lebeg. Azért élnek, hogy mindenkit hívogassanak a Pásztorhoz,
mert tudják, hogy nyomában az út életre vezet. Csak Jézussal jutunk örök éltre.
Akik Hozzá tartoznak a földi élet idején, azok hallják majd: jöjjetek, Atyám
áldottai. Az áldottak azt jelenti, hogy ők áldás voltak környezetük számára.
Az Úr halad a kereszt felé. Ismét szól szenvedéseiről, sőt, Betániában is
szól, és ez már erőteljes ébresztő. De a
tanítványoknak ez sem elég. Tovább alszanak. Mennyit szól az Úr - ébredünk, halljuk, értjük, amit mond, vagy még mindig saját terveinket
szövögetjük?
Mennyire nem értik Jézust; Mária megértő, együttérző, szeretetteljes
megnyilvánulását értelmetlenségnek látják. Megkenetését pedig pazarlásnak.
Mária érti egyedül, mit tesz az Úr. Ő ismeri fel, hogy áldozatot mutat be
értünk. Ezért keni meg, ezért adja oda Neki az összegyűjtött kenetet. Hálából
cselekszik. Értéket ad Jézusnak, mert Ő is azt ad. A legnagyobb értéket, saját
életét adja a kereszten, hogy így élő víz folyamai áradhassanak. A gabonamag
elhal, hogy életet adjon a világnak.
Milyen könnyű mást bántani, kritizálni, túlzásnak minősíteni Jézus iránti
szeretetét. De nem az bújik meg mögötte, hogy érzem: én lemaradtam, én nem adok
semmit Jézusnak? Tudok-e értéket adni Neki? Könnyű elbújni a szegények mögé, de
ha az enyém lett volna az a kenet, az árát odaadtam volna a szegényeknek?
Mária pénzével könnyű rendelkezni. Könnyű a más pénzét odaadni, de adom-e a
magamét Jézusnak, Isten országa dolgaira? Bizony, ha nekem kell adni, fillérek,
ha jutnak, akkor mindjárt akad sok fontos dolog, amire költeni kell. Amit
Jézusnak, Isten dolgaira adunk, az soha nem pazarlás.
Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed
1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod
közel! Mert nem
hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy
örömmondó
békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket;
Nincs kitől
hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy
örömmondó békekö-
vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!
3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda
szerelem - Földig
hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy
örömmondó bé-
kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd
lelked értük
győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó
békekövet,
Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív
előtt. Egy lélekért se
érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó
békekövet, Hir-
desd: a Szabadító elközelgetett!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése