A
|
z élet
védelméről és a hátrányos helyzetűek jogairól olvashatunk a továbbiakban (2Móz
22,1-30). Isten mindenkire odafigyel,
népe törvényeit úgy alkotja meg, hogy azok bizonyságtételek legyenek más népek
számára. Értékközpontú rendelkezések
ezek. A legfőbb érték az ember, hiszen őt menti Isten, érte áll majd a kereszt
a golgotán. És nem majd csak a mennyben lesz fontos az ember, hanem már itt a
földi életben is az. Nem csupán Ő figyel
oda ránk, hanem azt akarja, hogy mi is figyeljünk oda a másikra, a felebarátra.
Óvjuk és védjük őt és értékeit. Megtanít a felelősségvállalására. Ha miattunk éri kár a másikat, ne
hárítsunk, hanem vállaljuk, és rendezzük a kárt, amit okoztunk.
Azért is fontosak ezek a rendelkezések, még ha nem is vesszük szó szerint
őket, mert ma még a hívő emberek is hajlamosak az anyagi helyzetüket kivonni
Isten kezéből. Azonban az ige rámutat: a megtérés sem mentesít a kárrendezés
alól. Ha tehát az életemmel sérelmet vagy kárt okoztam, a megtérés után
induljak el rendezni, vagy legalábbis derítsem ki, hogy lehet-e még rendezni.
Rengeteg lelki, sok esetben még testi sérülés is marad mögöttünk, ezekre
sem tekinthetünk úgy, mintha mi sem történt volna. Hiszen az Úr Jézus is
odafigyelt mind a lelki, mind a testi sérültekre, gyógyította őket. Pedig nem
is Ő okozta ezeket a sebeket. De láthatjuk Zákeus életében is, hogy amikor az Úr
Jézust befogadta a házába, megrendült, felismerte, hogy Ő a Megváltó, és ez a
szívében, gondolkodásában és érzelmi világában is változást idézett elő. Meglátta, hogy addigi munkáját nem becsületesen
végezte, sok embernek okozott kárt és sérülést, az volt az első gondolata, hogy
ezeket rendezni kell. Mindezt Jézus előtt állva gondolta végig, majd cselekedte
meg. És az Úr nem mondta: ne lelkizz, Zákeus, ezt nem kell túlzásba vinni, hanem
pontosan Ő indította erre a magatartásra.
Felelősségvállalásra tanít az Úr az özvegyek, árvák és idegenek irányában
is. De a másik nem felé való kapcsolatunkat is helyes mederbe tereli. Nem tárgy, nem a vágyak kielégítésének eszköze a nő, hanem Istentől való segítőtárs, ami a
házasságban valósul meg. Isten népe
életében rend van, mert ez lesz bizonyságtétellé. Erre figyelnek fel azok,
akik még nem ismerik az Urat. Legyetek szentek előttem, mondja az Úr. Ez a
mérce, és ehhez állandó kapcsolatra, a hitben való növekedésre van szükség.
Isten nem engedte lejjebb a lécet, ma is a megszentelődés felé irányít.
Urunk még mindig tanít, még néhány nappal halála előtt is végzi
küldetését (Mt 23,1-12). Nem menekül, nem a kényelmet keresi, és nem is az életet akarja
kiélvezni. Az is megragadott, hogy beszélhetne a vezetők szájíze szerint,
biztathatna Róma ellen, és akkor elkerülhetné a szenvedést, azonban Ő ezt nem
teszi. Nagyon jól tudja, hogy nem a Rómától való függetlenség, a politikai
felszabadulás ad új életet. Az embernek
a szívében kell újjá lennie, mert ha ő nem változik, ha továbbra is a bűn
uralja szívét, akkor nem változott semmi. Ha nem az Úr Jézus uralkodik az
életünk felett, minden csak színjáték.
Az Úr Jézus élte, amit tanított, ezért kéri a tanítványokat, hogy ezek
után is mindig Őt kövessék. Tegyék azt, amit Ő is tett, éljenek
úgy, ahogyan Ő élt. Pünkösd után a
Szentlélek Isten képessé teszi a hitben élőket, az Ő tanítványait erre az új
életre.
Rámutat arra Jézus, hogy a farizeusok nem teszik, amint mondanak. De Jézus igen, Ő mindvégig úgy is élt,
ahogyan beszélt. De tekintsünk bele az
ige tükrébe, és kérjük meg az Urat, hogy mutassa meg, úgy élek-e, ahogy beszélek?
Összhangban van-e az életem a hitemmel? Vagy én is úgy vagyok, mint ezek az emberek: nem azt teszem, amit
mondok? Vagyis, másképp élek, mint ahogy azt mutatom? Nagy probléma ez, sokaknak csak a templomajtóig ér a hitük, mihelyst kilépnek, továbbra is úgy gondolkodnak, élnek, mint
előtte. Ugyanazok a vágyak irányítanak,
és arra törekszünk a hét többi napján, mint a nem hívők is.
A tükör nem díszlet, hanem azért helyezzük a falra, hogy amikor megláttuk
arcunkat, igazítsunk, ha valami nem jól van. Ne törjük össze a tükröt gonosz
mostoha módjára, hanem alázattal fogadjuk el, hogy baj van. És kérjük az Urat, hogy adjon
változást, segítsen, hogy akarjak és tudjak változtatni.
Megragadott még az is, hogy ezek az emberek, mármint a farizeusok, azért
tettek mindent, hogy lássák az emberek. Nem Istennek tették, amit tettek, hanem
az emberek elismeréséért, jutalmáért. Mennyire belopódzott ez is a szívünkbe.
Azért megyünk alkalomra, hogy lássák, tartom a hagyományt. Azért cselekszünk vagy adakozunk, hogy elismerést kapjunk. Mindenki lássa, hogy a fölöslegemből
adtam, vagy Istennek adományoztam azt, amire nekem már nincs szükségem, vagy
amit én sem tudok használni.
Miért teszem, milyen indíttatásból, a dolgaimat? Miért vagyok lelkész,
gondnok, presbiter? Hálából, az Úrnak? Mindent azért teszek, mert szeretem Őt?
Urunk mindent szeretetből tesz, úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött
Fiát adta - igen, szeret, azért adta a Fiút a világba. Azért, hogy el ne
vesszen. És az Úr Jézus is szeretetből
adta életét értünk.
Ő nem terheket rak ránk, hanem éppen felszabadít alóluk. Ha még meg vagy
kötözve különféle bilincsekkel, roskadozol a terhek alatt, add át Neki. Kérd
szabadítását, és vesd Reá terheidet, és Ő megnyugvást ad.
Üres kézzel kell-e mennem?
1.
Üres kézzel kell-e mennem
S állanom az Úr elé?
Nincs kalász, mit én arattam,
Amit nyújtanék felé?
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
2.
Jól tudom, hogy Ő megváltott,
Nem rémít már a halál,
Ám hogy üres kézzel lásson,
Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
3.
Bár lehetne visszahoznom
Kárba veszett életem,
Munka közt az Úrnak élni
Mily öröm volna nekem!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
4.
Testvér, rád is vár a munka,
El ne mulaszd botorul,
Lelkeket vezess az Úrhoz,
Míg az éj rád nem borul!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése